Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-16 / 11. szám
17;» DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 176 g> Szoboszlai Pap István superintendens naplójából. A komáromi és bécsi lit. (Folytatás.) Junius 18-án ebédet adott ugyanazon vendéglőben a Komáromi ekklézsia. Ismét igen érdekes toasztok, főkép reáni nézve. Én válaszoltam egyre terjedelmesen, öszszefoglalva a superintendentiát, az ekklézsiát, a várost. Ez igen meghatotta a sziveket. Szűnni nem akart az éljenzés. — Később ismét fontos pohárköszöntést intézett hozzám a hires Dobos, nyilvánítván egyebek között, hogy — a mennyire embernek embert lehet tisztelni — ő úgy tisztel engem stb. Mind a mellett, hogy nagy lármával s ingerültséggel folytak a gyűlések, s mind a mellett, hogy oly nagyok voltak az ellenzék készületei a beiktatási ünnepélyre vonatkozólag s személyemet illetőleg is; az egész tárgy az ebéd alatt csak egy szóval sem penditetett meg, (később sem a gyűlés egész folyama alatt). Az ifjú Pázmándy alispán ur mondta nekem, hogy beszédem kezdete mindjárt lefegyverkeztette az egész ellenzéket. Beszélték, hogy ennek feje Sárközy úr is nyilvánította, mikép velem lélekben teljesen kibékült. — Ali történik még utóbb, nem tudom. Az napon a főtiszteletü egyházkerület, egy küldöttség által ismét köszönetét jelentvén nálam, egyszersmind kezembe adatott egy — szép tokba foglalt — megaranyozott ezüst pokált, emlékirattal a beiktatási ünnepély emlékezetére. — E mellett a pénztárnok, meghagyásból megkért, hogy úti költségeimet mondjam meg, hogy kifizesse. 300 váltó írtra tettem azt, s eztjmindjárt fel is vettem. Ebéd után már estve, régi jó barátom Szatmári Dániel úrral, az ő lakhelyébe Nagy Léire kimentem. Ugyan ő vele, az ő kocsiján, — Junius L9-eVfPozsonyba utaztam. Junius 20-át Pozsonyban [töltöttem, doktor Dorner barátommal. Egész nap rosszul voltam. Junius 21-én a Duna gőzösön Bécsbe utaztam, hova megérkezvén, Sárváry Antal öcsémet a Dunaparton találtam reám várakozni. Vele tehát|bementem s szállottam a Hattyúhoz. Bécsben töltöttem hat napot Junius 26-ái(j. Töltöttem pedig e napokat nyomorogva, a mennyiben a gyomrom úgy megromlott, hogy épen semmi eledelt bé nem vett, sem kávét sem levest. Feküdtem e miatt sokat, az erőm elmenvén. Egyébiránt mégis sok nevezetessége van ittlétemnek. Mindjárt első nap délután megnéztem a Gewerbs- Ausstellungot, mely felülmultafjminden képzeletemet. — Másnap a gloggniczi ^vasúton kirándultam Sárváry Antal öcsémmel Mödlingig, s ott mulattunk a szép Briihlben nehány órát. Láttam mint keletkezik uj világ a vasút környékén, mint lesznek ellenben'^ néptelenekké az elébb annyira néptől pezsgő országutak vidékei. Látogatásaim. Junius 23-án. Ágens Németh Lajos ur elvezetett legelőször is Referendárius Wirkner Ő ligához. Igen kegyes volt irántam; sok ideig beszélgettünk együtt; beszélgettünk főkép a még kinevezendő Administratorokról vidékünkön s hitrokonaim közül Zsombori Szabolcsba. Szatlmiári Borsodba, Kazinczy Zemplénbe (de nem vállalja). — Beszélgettünk Szatmári József öcsémről, kinek ügye — mint megértettem — közelebb rósz fordulatot vett. De miután igen szivére kötöttem ezen derék úrnak, biztosított, hogy meg lesz, mert többsége van. — Nagyon sajnálta, (mit én is igen fájlaltam és fájlalok) hogy Gróf Apponyi ő exclja távol volt; sürgette, hogy várjam be visszajövetelét, de én mondtam, hogy azt nem tehetem. Aztán arra kért, hogy mindenek előtt menjek mindjárt státus tanácsos Gervay ő ligához. (Beszéltünk a bihari dolgokról is, a közelgő restauratióról. satt.) Tőle mentem — mint akarta — status tanácsos Gervay úrhoz. — Nagy nehezen és sokára jutottam hozzá. Miután megértette ki vagyok, igen kedvezőleg nyilatkozott irántam s felőlem; mondta, hogy már beszélt vele rólam Wirkner 0 nga; hogy ő most jön Herczeg Metternichtől, kihez mindenesetre el kell mennem, de a ki már holnapra másokat rendelt; hogy Ö Felségéhez is elmenjek audentiára, Lajos főherczegíiez is, gróf Kolowráthoz is; hogy ő majd mindenről gondoskodik s tudósítani fog; hogy audentia előtt 0 hozzá menjek s majd ö bevezettet satt. Ugyanakkor tisztelkedtem Bartal 0 nagyságánál, kiben régi kegyes uramat — mondhatnám barátomat találtam most is. Lelkére kötöttem Szatlmiári öcsém ügyét. Mondta hogy másnak van — mint észre vette — a hely destinálva; de meg lesz, ő legalább mellette lesz. Tisztelkedtem ugyanekkor főcancellár gróf Májláth ő excellentiájánál. Nem leltem ugyan fel nála a hajdani indulatot, de mégis elég kegyes volt. Szatlnnárit előhoztam. Oh igen! monda, — nagy dolog, hogy azt az embert oda vitték s azóta ott hagyták satt. Kerestem referendárius Torkos urat, de nem találtam. Referendárius Zárkával voltam együtt többször. 'Találkoztam és beszéltem Duschekkel is. Junius 24-én délután status tanácsos gróf Somsich 0 ligánál udvaroltam Hiczingben. Ez különösen kegyes volt, megölelt és csókolt. Kért hogy. a legfelsőbb helyeken úgy a két fő ministerial is megjelenjek satt. Később, harmadnapra, ebédre is hivatott a grófnő, de a mit már akkor nem teljesíthettem. Junius 25-ikére volt 0 Felségétől a közönséges audentia kitűzve. A derék Gervay tudtomra adta Németh Lajos ur által, hogy rólam rendelést tett. De én már ekkor igen erőtelen lévén s előttem tartván, hogy O Felsége előtt, de Lajos herczeg előtt is, ha változásom talál lenni, leülnöm nem lehet: Németh Lajos ur által tudósítottam a status tanácsos Gervay ő ngát, hogy audientiára nem mehetendek. —Megnyugvását izente, de azt is, hogy Metternich és Kolowrath ministerekhez elmenjek. Ennek folytában Junius 25-én kammerdienerét hozzám küldötte, izenvén hogy Junius 26-án d. e. NI órakor Herczeg Metternichhez menjek, ki is am Renmvege in der Villa, fog elfogadni; gróf Kolowrátli pedig ugyanaz nap délután I órakor, am Grünen-Berge bei Meidling. Mindkettő megtörtént. Junius 26-án NI órakor, már ott voltam a .villában
