Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-16 / 11. szám

171

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

172

mint a lakoma, nagyobb úr a „muszáj“, mint a „vajha!“

Vajha egyházunk vezető férfiúinak bölcsesége minél előbb eltalálná a helyes utat, a melyen haladva elérhetnék végre e kérdés sikeres megoldását!

Csurgó. Endrei J. Rózsa.

tanítónő.

A lelkészi hivatal.

lh\ M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai.

V. Most már azon kérdés áll elő, hogy miként ismerhető fel ama meggyőződés isteni eredetűnek"? Öntudatunk mondja, hogy meg van; de hogyan tudjuk meg, hogy honnét jön V Szerintem nem philosophia-ellenes, ha azt véljük hogy tisztán szellemi eredetű, magától Istentől jön. S igy némileg hasonló a megtéréshez a hol békeség támad a szívben, de hogy mikor jön, azt egyedül az öntudat tudja. Az igazi keresztyén mégis egyszerre és helyesen isteni forrásból eredetinek vallja. Van egy Coleridge által képviselt philosophiai iskola, mely megengedi ezen benyomások léteiét s hogy Istentől származnak; de tagadja, hogy bármelyik ember bebizonyíthatná, hogy ő Istentől ily benyomást nyert. Azt mondják, nem lehet ismeretünk ezen benyomásokról, miután azok egyedül öntudatunk utján ismerhetők meg. Ez az öntudat pedig nem egyéb, mint belsőnk állapotának ismerete, tehát annak eredetéről nem is adhat értesítést. És igy migazt elismeri, hogy a keresztyént Isten szüli újjá. addig tagadja, hogy arról tudhatna valamit másképen, mint lelki állapotából való következtetés utján. S ezt a lelkészi elhívásra alkalmazva annyit tenne, hogy az embert Isten igazán elhívhatja ugyan, de az azt nem ismeri fel máskép, minthogy körülményeiből következteti. Ez a philosophia nézetem szerint gyökeresen téves. Időm most nincs metaphysikai vitába bocsátkozni. Ezen felolvasásban nincs annak helye- De annyit kimondok, hogy ugyanazon szellemi szervezetünk, mely késztet bennünket, hogy némely benyomásokat külső, látható, anyagi tárgyaktól következtessünk, hasonló erővel és bizonyossággal arra vezet bennünket, hogy más benyomásokat pedig belső, láthatatlan és szellemi eredetiteknek tartsunk.

Önök uraim jól tudják, hogy szorosan véve az anyagi világról semmit sem tudunk. Érzékeink által benyomásokat fogadunk. S ezeket egyedül az öntudat által ismerjük meg. De van természetünknek egy törvénye, mely által a leggyorsabb és erőteljesebb gondolkodást megelőzve, ezen benyomásokat külső forrásaikból következtetjük; a közönséges életben senki sem kétkedik a fölött, hogy ő látja, hallja és megtapintja az anyagi dolgokat. Egyedül a bölcsész okoskodik és kétkedik. De vannak oly benyomásaink is, a melyeket látható tárgyaktól nem származtathatunk. Ezeket vagy lényünknek valami törvénye hozza létre, vagy pedig valamely láthatatlan forrás. Ismétlem, ezen benyomásokat semmivel sem philosophiátlanabb dolog ha szellemi. mint ha anyagi eredetűnek tartjuk. Az a tény. hogy az emberek bizonyos lelki benyomásokat láthatatlan származásúnak tartanak, alapja minden vallásos hitnek. Ez adja a láthatatlan felöl való meggyőződésünket és bár a láthatatlant nem ismerjük is. a képzelet kifesti azt. Korlátlan volt a szellemek, démonok különböző alakjai felől való képzelődés. A külső, természeti dolgokról érzékeink tesznek bennünket bizonyossá. Az érzékek gyűjtik, erősitik a bizonyosságot, mígnem az feltétlenné lesz. A lelki benyomásokat pedig a kijelentés erősiti meg. És mégis elfogadjuk, hogy van a szellemeknek, angyaloknak egy láthatatlan világa. Hisszük, hogy Isten a világ'teremtésekor az emberre lehelt és élő lélekké lettünk; és hogy Krisztus tanítványaira lehelt és szent lelket nyertek, új teremtményekké lettek. Ebből megtanulhatjuk először is, hogy áldott Idvezitőnk sziveinkre lehelhet és benyomásokat teremthet bennünk. Megtanulhatjuk továbbá, hogy ő forrása mindennek a mi tiszta és szent; hogy minden jó és tökéletes ajándék onnan felülről jön. Öntudatunk által tudjuk, hogy a mi bennünk és tőlünk jön létre, az legtöbbször romlott és tisztátalan. Midőn tehát a tisztaság, szentség és lelki fenség eszméi megtöltik sziveinket, joggal hihetjük, hogy azok Istentől származnak. Ezt Isten igéje is bizonyítja, mert az tanítja, hogy a lélek gyümölcsei békeség, szeretet, öröm. De még ennél is többet. Az ő lelkét adja nekünk, hogy ismerhessük azokat, amiket Isten ingyen kegyelmétől ád. A teremtés történetéből azt olvassuk. hogy midőn a föld puszta és ékesség nélkül való volt és Istennek lelke tápláló a vizeket, az első nagy tény a világosság teremtése vala. Épen igy midőn Isten lelke megilleti az emberi lélek setétségét és ürességét, újból a teremtő szót hangoztatja: ,,Legyen világosság!“ Azon ember, kinek szemét Jézus megnyitó, tekintett először az ő mennyei arczába. Ez a kegyelem világossága vezeti az embert egyenesen Istenhez és mondatja vele: „Abba! Atya!“ Valamint az ifjú lelkét betöltő béke és szeretetből megtéréről bizonyossá lesz s egy mélyebb érzés pedig’, mely lelkét bevilágositja, érezteti vele. hogy a Szentlélek tészen bizonyságot az ő leikével együtt, hogy Isten fiává lett. így a lelkészeire való elhivatásban nem csupán a prédikálásra való köteleztetést érzi, hanem az Isten iránt való szeretetet és az emberi lelkekért és minden gonosznak a földről való kiirtásáért való forró vágyat. Ez tiszta és szellemi forrásból jöhet csak. De mindenekfelett meg van az az édes. mennyei befolyás, az az isteni világosság, mely az illetőt biztosítja, hogy az Istentől van.

Meg kell még említem azt is, hogy nincs oly benyomás, “mely maga viseletűnknek olyan szabálya lehetne, mint az Isten igéje. A benyomások túlzó követése nem egyéb fanatieisnmsnál. Ha megengedjük is. hogy ez a tudat nem föltétien, hanem csak sejtelemszerii. meg kell próbálnunk, vajon Istentől való-e és ez tehetségünkben áll. Először is ez az elhívás olyanokhoz szól, a kik érzik a léleknek az ő újjászületésüket előidéző lehelletét. Azt a lelket újból felismerheti. Ugyanoly gyöngéden hiv; ugyanazon szeretet idézi elő; hangja ugyanaz. Minél teljesebb az önátadás, minél közelebb a lélek Istenhez, annál forróbb a viág m‘gm öntéséért való vágy. A meggyőződés egyre erő-