Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-16 / 11. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 170 169 pontja: a tanerők kérdése. Ezzel hamar végezhetünk. Minthogy az egyházmegyék által felállítandó felső leányiskolákat nagyobbrészt internatussal kell majd összekapcsolni, kívánatos volna, hogy minden ily intézet három tanerővel bírjon, és pedig két rendes és egy segédtanitónővel. A rendes tanitónők felső nép és polgári iskolára legyenek képesitve, még pedig egyik a nyelv-történeti szakcsoportbeli, másik a mennyiség-természettudományi tárgyakból; a segédtanitónőnek pedig elemi iskolai oklevele legyen, a művészi tárgyakban azonban kellő jártassággal birjon. A két rendes tanitónő, kiknek egyike az intézet igazgatója, tanitsa az elméleti tárgyakat. A művészeti tárgyak tanitását pedig végezze a segédtanitónő. Ez utóbbi volna a tanítással legkevésbé elfoglalva, heti óraszáma nem volna több, mint 14; e mellett sem az előadásra való készülettel, sem dolgozat javítással nem volna terhelve, miért is rá lehetne bízni a benlakó leállóknak sok gondot és körültekintést igénylő házi nevelését. A hol azonban az anyagi viszonyok segédtanítóim tartását meg nem engednék, vagy ahol internatust nem állítanának léi, ott két tanitónő is megtelelhetne a követelményeknek. Az iiiteriKitnsolru nézetem szerint, föltétien szükség nincs, mert a leányok nevelésének éltető talaja a családi kör, melyet tökéletesen pótolni semmivel sem lehet, A művirág felülműlhatja szinpompájában a természetes virágot, de az illatot és természetes üdeséget utánozni még egy művésznek sem sikerült. így vagyunk az internatusnak nevezett családi kört pótló intézménynyel is. Minthogy azonban a mi felső leányiskoláinkat nagyobbrészt vidéki tanulók látogatnák s nem minden vidéki szülének áll módjában leányát rokonnál vagy testi-lelki jó barátnál elhelyezni, ezért nem térhetünk ki a szükség parancsolta helyzet elől s az internatusokat legtöbb helyen mégis csak fel kellene állítanunk. Legyen azonban ez az internatus lehetőleg családias jellegű, álljon annak élén a legkevésbé elfoglalt segédtanítóim, ki igyekezzék szeretetteljes bánásmódjával annyira a mennyire az anyát pótolni. Leg}en a szervezet egészen házias. A tanulók saját személyük körül minden munkát maguk végezzenek, szabad idejükben felváltva segédkezzenek a konyhában és szobatakaritásban, ne legyenek semmiféle házi tanulnivalóval megterhelve, nyáron együtt kertészkedjenek, sétálgassanak, természetesen kellő felügyelet mellett. Csakis igy lehetséges némileg a családi élet hiányát pótolni s a leánykákat már az iskolában is bevezetni azon munkakörbe, mely reájuk otthon várakozik. Hogy pedig az édes otthontól se szokjanak el s ne keserítse őket folyton a honvágy, a szünidőket is úgy lehetne beosztani — amint ez az erdélyi ev. rét. iskolákban szokásos — hogy két hónapnál tovább soha se legyenek hazulról távol; a mit a szüreti és pünkösdi szünetnek egy hétre váló megnyújtásával érhetnénk el. Ilyen internátusbán, különösen pedig ha az egész tanulmányi idő csak két év, nem félhetnénk, hogy az a himpor, melylyel a nő kedélyét a családi élet bevonja, egyhamar letörölhető volna. Most pedig a felső leányiskolák külső és belső szervezetének ezen vázlatos ismertetése után, térjünk a feladat legnehezebb pontjára: a költségvetésre. Kétféle költség fedezéséről kell gondoskodnunk: u. m. az épület felállításának és felszerelésének egyszer s mindenkorra fizetendő költségéről, továbbá a fentartásnak évi járulékáról. Az előbbi (iskola és internatus épület, tanszerek) mintegy 12,000 frtra, ez utóbbi pedig (három tanerő fizetése, épületjavítás, fűtés, tanszergyarapitás és vegyes czimen) 1590, illetve — ha csak két tanerő alkalmaztatnék — 1300 írtra volna tehető. Én a somogymegyei viszonyokat véve fel alapul, ez összegek előállítását a következő módon gondolnám lehetségesnek. Az egyszersmindenkorra szükséges összeget egyházi adó utján lehetne előteremteni, mely esetben például Somogybán minden lélek egyszersmindenkorra 20—30 kr fizetésére köteleztetnék, miáltal bőven előállana a 12,000 frt, s még felesleg is maradna. Az évi járulékra nézve pedig az a javaslatom, hogy azon csekély egyházi, papi és tanítói évi járulékok (egyenként 1—8 frt), melyek eddig a csurgói ev. ref. főgymnasium fenntartására fordittattak, az államsegély megnyerése után pedig tudvalevőleg feleslegesekké válnak, e czélra volnának fordítandók. Ez összeg pedig a hivatalos kimutatás szerint évenként csaknem 1200 frtra rúg; vegyük még ehhez a tandijat, vagy az iskolaalap esetleges fölöslegének jövedelmét, vagy akár az esetleges kerületi segélyt s megvan a szükséges összeg. Az internatus külön költséget nem kívánna, mert az házilag kezelve még a legolcsóbb 100— 120 frtnyi dijak mellett is fedezhetné a reáforditandó költségeket, sőt még ingyenes vagy legalább mérsékeltebb díjú ösztöndíjas helyeket is lehetne szervezni. íme ezekben vázoltam a felállítandó két osztályú felső leányiskolák szervezetét. Igénytelen megjegyzéseimnek természetesen sem az eredetiség, sem a hibátlanság dicsőségét vindikálni nem akarom. Czélom csak az volt: kimutatni, hogy a magasabb fokú felsőbb leányiskola felállítása még egy kissé korai dolog s erre csak akkor gondolhatunk, ha majd lesznek egyházmegyéinkben ilyen alsóbb fokéi iskolák, melyeknek ambicziózusabb és több igényű növendékei számára továbbképzésről gondoskodnunk kell; most azonban sokkal szükségesebbnek és hasznosabbnak tartom ezen alsóbbfokéi iskoláknak felállítását, melyekhez csaknem könnyű szerrel hozzájuthatunk. Elóbbvaló a mindennapi kenyér,
