Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

1G1 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Utálnia én mondtam el beszédemet a szószékből. On­nan aztán leszállva. végbevittem a kézrátevést és könyör­gést. Aztán az esperesek egyenként, egymásután, hasonlóan kézrátétel mellett, egy-egy áldást mondtak püspökjiikre. — Ez végződvén, én ismét szószékbe mentem, onnan szólottám még a beigtatott püspökhöz ; az egész gyülekezethez, kö­zelebbről ennek képviselőihez a főgondnokhoz és egyház­kerületi tanácshoz, aztán a komáromi egyházhoz. Végre megáldottam az egész népet is. Istenitisztelet végződésével vissza mentem a gyiilés­­terembe az egész consistóriummal. Ott a főgondnok háta illegett leültem. — O mindeneknek előtte köszönetét mon­dott nekem a consistorium nevében. Követte azt sokáig tartott zajos éljenzés. — Hn röviden válaszoltam, de szívből és szivekhez. Ismét hangos és sokszor ismételt éljen. Akkor éli eltávoztam. Nagy ebédet adott az nap a superintendentia egy vendéglőben. Sok nevezetes pohárköszöntések történtek, legelőször is és több Ízben érettem. Este nálam gyűltek össze tisztelkedve. A pápai cantor diákok ablakom alatt énekeltek, daloltak. Kimentem közéjök s megköszöntem. Roppant éljent kiáltottak ők, és velők az összegyűlt nagy sokaság. — Későbbi) jött ablakom alá a polgárkatonaság zenekara és sokáig ott muzsikált. Nb. Az egyházkerületi gyűlés igen lármás, zajos volt. mint nekem jelentetett. (Folyt, kbv.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Főiskolánk igazgatótanácsa legközelebbi ülését f. hó :> 1 -én fogja Pápán megtartani. Nyilvános köszönet. Nagyságos dr. Aren­­stein .József nr ismételten kimutatta főiskolánk iránti nagy­becsű jóindulatát az által, hogy a főisk. könyvtár részére legújabban 2f> kötetből álló becses könyvgyűjteményt aján­dékozott. Növeli az ajándék becsét azon körülmény, hogy a könyvek egy része boldogult trónörökösünk könyvtárá­ban foglalt helyet: honnan mint kisorolt dupplumok ju­tottak az ajándékozó birtokába. Midőn e nemeslelkii ado­mányért nagys. Arenstein urnák e helyen főiskolánk nyil­vános köszönetét tolmácsolom, egyszersmind kérem, hogy tanintézetünket ezentúl is kegyeskedjék szives jóindulatá­ban megtartani. Pápa. 1st to. márczius s. Kérész Kálmán. igazgató. R< ívész Imre egyházi beszédeinek Yl. füzete már sajtó alatt van. Előfizetéseket (2 fit 4o krjá­­val) a tüzet megjelenéséig még elfogadok. R. 1\. A „Közpapok Lapja" f. évi febr. 28. (9-ik) számában a lapunkban már említett nagy-károlyi értekez­let jegyzőkönyve mellett közölve van a többek közt azon levél is. melyet lapunk szerkesztője válaszul irt a ..K. L.“ főmunkatársáuak azon levelére, melyben a szervező bi­zottság ülésére meghivatott. A levél közlése ellen semmi kifogásom; ámbár ha előre tudom, hogy küzültetni fog, meglehet nyomatékosahímn s szabatosabban fejeztem volna >(i nézeteimet, mint azt egy igen I nt tő La n Írott, teljesen 1G2 magánjellegű köszönő levélben tehettem. De ha már leve­lem küzöltetett, azt hiszem, én sem követek el indiscretiot, ha a dolog teljes megvilágítása végett én meg azon le­velet bocsátom közre, melyet a ,.lv. L." főmunkatársa. Kosa Ede ur. hozzám intézni szives volt. A levél követ­kezőleg hangzik: ..Nagytiszteletü tanár ur! Vau szereu­­csém egész tisztelettel meghívni a f. hó 19-én N.-Károly városában tartandó szervező bizottsági értekezletünkre. - Méltóztassék minket ott megjelenésével szerencséltetni 8 bölcsességével nekünk tanácsot, irányt adni. Mi igényte­len kezdeményezők jelesebbjeink előtt szerényen risszacona- Innlc; átadjuk a irrcVszerepet egyházunk orállóimik. egy­házunk büszkeségeinek. Örömmel üdvözlöm Nagytisztele­­tiiségedet, mint szerkesztőt, és örömmel olvasom lapját. Jól esik nekünk, hogy lapja minket nem bánt, nem yányol. az L'r ifjénjtelen szolgáit, kik valóban a szolyasáy jármát vi­seljük anyayi értelemben. Értekezletünkre igen sok jeles ember Ígérkezett eljönni. Értekezletünk lefolyásáról Lapunk részletes leírást hozand. méltóztassék becset lapjábit átvenni kivonatolni, annak idejében. Maradtam teljes tisztelettel Jármi, 1890. február PL alázatos szolgája Kosa Ede rét*, lelkész. (U. i.) Több kiváló jeles egyházi s világi férfiul, meghívtam Károlyba. így Kis (iábor urat is Pápáról; Kérész püspök urat Debreczenből. Alig győzöm az Írást, a pennát fogni." Eddig a levél, melynek kiváló szívélyes hangja után azt hiszem, bárki is természetesnek találja azon tartalmat és hangot, mely válaszomban olvasható. De azt is bizonyára természetesnek fogja találni mindenki, hogy a ,.K. L." tisztelt főmunkatársának fentebb közölt levele után pár nappal, ugyancsak a ..K. L." febr. 21.(8) számában a legnagyobb megütközéssel olvastam a. „Külön­félék" közt a következő kedélyes sorokat: ,J DnnántiiU Protestáns Lap is megszólalt. Még pedig alig egy pár hó­napos s nagyon hamar megjött beszélő képessége. Antal Gábor professor (!) ur a (>-ik számban az ..autonomina áruba bocsátásáról" czikkezve. lapunkra ráfog olyanokat. mi(ke)t mi sohasem mondtunk"—és igy tovább. N agy a szerkesztő ur. vagy a főmunkatárs ur irta e sorokat. Ha az első eset áll : akkor szerkesztő és főmunkatárs nem eyy lélek­kel műkőinek, ami nagy baj; ha a második: akkor na­gyon rövid ideig tartott részéről a barátság. Hát ha mi is. t. laptársunkhoz hasonlókig, kedélyeskedni akarnánk, elmondhatnák, hogy a Közpapok Lapja non pár hónapos, hanem már egy hetes korában nemcsak beszélni, de ki­abálni és dobálózni is tudott: de mi nem ilyen kedélyes­kedésekben látjuk a koimdy egyházi sajtó feladatát. Csak arra kérjük tehát t. laptársunkat. örömmel üsinervéii be róla. hogy mostanában már egész más és helyesebb húrokat penget, mint megindulásakor hogy se „csalha­tatlannak" se „sérthetetlennek" ne képzelje magát: és ha, saját sznról-szóra idézett kijelentésért* megkapja, a méltó tárgyilagos kritikát, azon még ne bosszankodjék meg egy­szerre. Szolgálja az iigvet. melynek képviselőjéül vallja magát, törhetetlen buzgósággal és helyes atal,-on, minden jó kálvinista ember kész szívvel pártolni fogja: de „rudis indigestaque moles" raktárává a szerkesztő ur saját, szavai ne tegye magát, mert akkor saját maga alatt, vágja a fát. Mindenekelőtt pedig szakítson azzal a sze­­rencsétlen és illetlen gondolattal, hogy a prolessor-szer-

Next

/
Thumbnails
Contents