Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-09 / 10. szám
159 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 150 TÁRCZA. Szoboszlai Pap István superintended naplójából.*) A komáromi és: bécsi iit. 1845. június 10-én elindultam, a dunántúli főtiszt, egyliázker. meghívása következtében Komáromba, fötiszteletü püspök Nagy Mihály úr ünnepélyes beigtauisának végbevitelére. — Az nap háltam Tiszafüreden, másnap Gödöllőn; J2-én reggel beérkeztem Pestre. Ott mulattam 13., 14-én, készített munkámat újra dolgozván, ahhoz képest mint útközben elgondoltam. —Voltam azalatt többször főgondnok báró 0 excellentiájánál. — Sokat hallottam a komáromiak fényes készületeiről; sokat azok felöl, mik ellenem s odamenetelem ellen többek részéről nyilváníttattak. - Hozzám jött a komáromiak megbízásából, hites ügyvéd Nagy Sándor úr tudakozni, mikor és miképen megyek '? Bizonytalan választ adtam az utazás módja felől, de azt megmondtam, hogy 15-én fogok menni. — Megkértem. Írjon még addig levelet s jelentse, hogy engem igen meg fogna szomoritani, ha fényes czeremóniákkal fogadnának s kérem újra, hogy minden ilyest mellőzve engedjenek engem bemenni csendesen. Hogy ő ezt megírta, később megtudtam Komáromban, hol nem titkolták, hogy mind ezen levél, mind főtiszt. Nagy Mihály superintendens úrhoz intézett leveleim közöltettek az ekkia elöljáróival, de a kik nem teljesítették kérelmemet egészen, nem állhatván ellent a nép kívánságának; azonban csakugyan sokat elhagytak a készületekből. — Beszéltem Pesten tiszt. Török Pál úrral is ; nyilvánította, hogy én e dologba csak úgy jöttem bele, mint Pilátus a. crédóba; ők igyekeztek engem kímélni. — Mondta, hogy nagy ellenzéki készületek vannak, kivált a tatai traktus részéről. — (Nb. Jelentette azt is, hogy Nádornő Ó Fensége kiván velem beszélni, sőt 13-án este azzal jött hozzám, hogy másnap reggel 11 órakor menjek 0 Fenségéhez. De én azt feleltem, hogy — helyzetemhez képest — nekem a Fenséges Nádornál kell az udvarlást kezdenem s úgy mennem aztán a Főherczegnéhez. Azért is inkább majd jövet Alcsutra megyek ki.) Junius 15-én az „Árpád“ gőzhajóra ültem, együtt jővén yeieui mérnök Varga János kedves barátom. — Útközben Esztergomnál, ugyanezen hajóra lépett föl losonczi prédikátor Nagy József kedves barátom is, több paptársaival. . Este 6 óra után Komáromhoz jutott a nagyszerű gőzös. — Már távolról elkezdődött a partokon az ágyúzás; közeledvén, láttuk a tömérdek néptömeget a kikötő körül. — A gőzösön lévő egész utazó társaság elbámult a szokatlan látványra. Senki sem tudta mit jelentsen az ; csak én tudtam barátimmal de mi hallgattunk. — Kikötvén a gőzös, „.akarodtak le a kiszálandók. Leindultam én is,, de a, lejára pallón már előinbe állott egy nagy sokaság. — Első , óit a vár commandáns Feldmárscliall-Leutenant Ezen rendkívül érdekes naplójegyzeteket a tiszántúli ev. ref. egyházkerület levéltárából, nagytiszteletü Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző és levéltárnok úr’’ szívességéből közöljük, melyért fogadja itt is legmelegebb köszönetünket. Szerkesztő. Mertz () excelleutiája (egy 70 éves vén katona, kinek nagyatyja superintendens volt, buzgó református ember) ki a sokaság előtt engem üdvezlett. Eu válaszoltam röviden mondván, hogy e megtisztelést máskép nem érthetem, nem is fogadhatom, hanem úgy, mint a .mely a vallásnak adatik, s engem csak annyiban illethet, a mennyiben a vallásnak egyik érdemeden szolgája vagyok. — 0 viszonozta, hogy ő a vallás mellett személyemet is kívánja tisztelni. - Azután esperes Nagytiszteletü Vég úr a superintendentia és a komáromi ekkia nevében hosszas beszéddel üdvözlett. Erre nem is felelhettem itt, mert indulni kellett. — Fölültettek engem egy kocsiba; mellém ült hajdani kedves barátom -— Kosár Ferencz úr városi kapitány, egyházi fögondnok. Elől lovagolt mintegy 80 polgár katona, tiszteikkel, oldalt és hátul város katonái. Több kocsik jöttek utánam. Mindenütt roppant néptömeg az utczákon. Tekeryényes menettel, nagysokára bejutottunk az én szállásomra, a velem jövő városi kapitány s egyházi főgondnok tek. Kosár Ferencz úr házához, kinek úri családja engem nagy örömmel fogadott. — Ott, alig hogy átöltözhettem s reverendát vehettem magamra, jött ismét a tisztelgő küldöttség, melynek szónoka, — mint már előbb is a Dunaparton superintendentiát, várost, ekklézsiát stbt. összevegyitett.- Én tehát ekkor már válaszolván, főleg a superintendentiához intéztem szavaimat, mígnem figyelmessé tétettem, hogy a küldöttség az ekklézsiától van. — Akkor eliez szólottám. — Jöttek aztán a tisztelkedők hosszú sorral egymásután, kik között különösen kitűnők voltak a várbeli katonaság egyik kapitánya a derék (református magyar) Cserei, az öreg és ifjabb Beöthy Zsigmond (ez utóbbi a „Pesti Hirlap“-ban vitázott a püspökszentelés fölött); Nagy Sámuel régi jó barátom; tiszteletes Tüdős József úr, sat. Jött csakhamar a Lutherána ekldának küldöttsége. Jöttek végre főgondnok nagytekintetü Pázmándv Diénes és superintendens fötiszteletü Nagy Mihály urak. — Az iskolatanitók is megjelentek, kiknek is megígértem a következő naponi látogatásomat. Ezt teljesítettem is 16-án délelőtt, t. ez. főgondnok és superintendens s több más nraságok társaságában. Egész nap meg nem szűnt a tisztelkedés. — Délután, fötiszteletü superintendens úr által vezettetve, az esperesi kar sok közprédikátorok kíséretében jelent meg nálam. Segédgondnok urak közül is többek; vidékekből bejött urak s aszszonyságok. Többek között Bocsor és Széki — pápai professor— urak is. Junius 17-én ment végbe az ünnepélyes beigtatás. Engem a fötiszteletü egyházkerületi tanács, két segédgondnok (kir. tanácsos Szilasi József, és tekintetes Halász Sámuel) úgyszintén két esperes (Vég és Márton) urakból álló küldöttség által hivatott meg kebelébe. — Mentem velők a roppant nép tömeg között a: gy ülésterembe. —.A várbeli rendes katonaságból egy zászlóalja állott a templom előtti utczán; benn a templom kerítésében pedig a polgárkatonaság. — Mindkettő lövéseket tett isteni tisztelet alatt néhányszor- muzsika mellett. ■ -1- A gyülésteremben engem hangos éljennel fogadott a nagyszámú gyülekezet; üdvözlett a főgondnok úr stb. Aztán indultunk templomba, .— Predikátiót mondott pápai theol. professor t. Széki úr, igen tüzesen kikelve az újítók szelleme és modora ellen. .' ■
