Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-05 / 1. szám
0 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. lO A nevelés hajója egy nagy tehertől megszabadul, könnyebben, vigabban megy. Igaz, hogy e „teher“ volt az úgynevezett altelier ( Ballast ), mely a haj ót egyensúlyban tartotta, de elvégre teher, hátha a nélkül is megy a dolog. Hátha ez is alfele „haszontalan teher.“ Aztán meg csak a kezdet nehéz. Az angolok, francziák, németek nem merik megtenni, tegyük meg mi s mint egy napilapban olvasom, csakhamar örömmel követi példánkat Nyugat s az egész világ. Igaz, hogy ki is nevethetnek bennünket, de hát ott van Baross miniszterünk a maga „Zóna“-jával. Nem bámulja a franczia, német, maholnap az angol? s a mi egyik miniszterünknek sikerült, tán sikerülni fog a másiknak is. Be félre a tréfával. Itt komoly dologról van szó, reputat iánkról a, paedagogia terén s félnünk lehet, hogyha e „teher“-tői megszabadulunk „megmérettetünk, fontba vettetünk“ s mint a biblia embere „hiányosoknak, könynyüknek fogunk találtatni.“ Nézzünk komolyan szembe a „görög“-kérdéssel; mert nem olyan könnyű ám a dolog, kemény dió ez s nem olyan könnyű elbánni vele. En a tételt, hogy az antik, illetőleg a görög szellem s annak hordozója a görögirodalom ismerete, tartalmának elsajátítása, mintegy belélekzése, elengedhet len kelléke a valódi miveltségre igényt tartani akaró tanintézeteknek — elfogadott s bizonyításra, szerintem nem is szoruló princípiumnak tekintem s vele ezúttal nem is foglalkozom. Nem is ezen fordul meg a dolog, hanem azon, hogy szükséges-e görög nyelven sajátítani el a görög szellemet. Lássék bár ez „petitio principii“-nek, ezt előre felteszem s csak az utóbbit vizsgálom. 1. Azt mondják s igen helyesen: „Nyelvében él a nemzet!“ Tovább menve azt mondom, ha továbbra is élni kell a görög szellemnek köztünk, pedig ezt ki ne akarná, az csak nyelvében, nyelve által élhet igazán. A tartalom és alak összhangzata tette s teszi örökké a remek műveket olyanokká. A remekműveket e miatt átfordítani — kivált a költői nemben — nem lehat úgy, hogy az eredetit híven visszaadják. A fordítás és az eredeti mii között mindig az a viszony lesz, a mi teszem a csinált, művirág s a valódi virág között. Csalódásig lehet utánozni azt, még el sem hervad az utánzat, olcsóbb is. hamarább is el lehet készíteni. Csak egyetlen dolog hiányzik belőle az — illat, lelke a virágnak. Szeretném látni azt a műfordítót, ki Petőfy lyráját, Arany epikáját, vagy más felől Horácot, Pindaroszt úgy át tudná fordítani, illetőleg oly híven visszaadni, hogy az élvezet egyenlő maradjon. Egy Plató Tlmkydides eszméit, gondolatait csak azok tömör, rövid s mégis világos, választékos, sokszor keresettnek látszó s mégis természete nyelvén lehet igazán élvezni. 2. Méltán mondják, hogy a grammatika formai logika; a nyelv categoriáinak felismerése, alkalmazása, megértése az idő- s módtani sajátságoknak, — az ítélő, következtető tehetséget ép úgy fejleszti, edzi s fegyelmezi mint a mathesis, ha nem jobban. De a modern nyelveken ez kevesebb sikerrel tehető. Miért? mert ezek folyton-folyvást fejlődő nyelvek lévén, folytonosan ingadozásoknak vannak kitéve; oly szabatos, illetőleg változhatlan. formákat, alapokat az említett munkára nem nyújthatnak mint a class, nyelvek, illetőleg a görög nyelv. A class, nyelvek teljesen be végzett, befejezett alak s mondattant, — melyhez se hozzáadni, se elvenni való nincs — nyújtanak. Hasonlók egy—egy tökélete» (perfectus) képhez, szoborhoz, épülethez, melynek minden részében arányosság, bevégzettség, összhang s mintegy isteni nyugalom van. 8 talán a tartalom mellett, vagy kívül e tulajdonsága a class, nyelveknek okozza» azt, hogy az azokkal foglalkozók kedély világa is azokhoz alkalmazkodva mintegy assimiláltatik s ép olyanná változik. Édes nyelvünk, minden szépsége, hajlékonysága szép hangzata mellett ezen előnyöket még mindig nem nyújthatja, mert folyvást fejlődik. Például mennyi ideoda kapkodás, határozatlanság van a tárgyas és tárgyatlan igeragozásban, a hol Hunfalvy Pál Gyulai Pált s viszont hibáztatja. Azután hol van p. o. édes nyelvünkben az a szoros időmeghatározás egy vagy több cselekvés ideje, tartama, egyidejűsége, elő-utó-idejüsége tekintetében. vagy mely írók tartják meg oly pontosan, mint a class, irók. Hol van a szoros és logikus consecutío temporum a magyar s a modern nyelvekben ? Hát az a velős rövidség a mit az acc. c. inf. s abl. abs. adnak a class, nyelvekben? A ha a németek azt mondják, hogy ők azért tanulják a franczia nyelvet s tanulmányozzák, a franczia irodalmat és szellemet, hogy az ö terjengős, határozatlan nyelvük szabatosabbá legyen lassú, hideg természetük franczia tűz, s melegséggel saturáltassék; akkor nekünk, kik oly szépen ugyan, de hosszan, bőven, óraszámra tudunk egy tárgyról beszólni, írni, a class., breviloquentiát kell minden áron elsajátítanunk. A mik a t. ház némely szónoka egy óra alatt elbeszél, egy görög szónok fél óra alatt könnyen s szabatosabban eltudta mondani. Plato vagy Tacitus egy-egy sorát nyelvünk rendesen két-három sorral tudja csak visszaadni, 3. De a görögnyelv tanulásának nincs haszna, értsI gyakorlati, közvetlen haszna a megélhetésre s „egy vaggonban ellehetne zónáztatni azokat Athenaebe, kik kilépve az iskolából jól tudnának görögből fordítani“ szól a másik. Ez utóbbi ellenvetésre hamarjában azt mondhatom, hogy én is el tudnám egy vaggonban zónáztatni azokat, kik 3 ismeretlenü egyenleteket tudnának megfejteni, kilépve az iskolákból. -- több év múlva. Pedig a mathesist ezért senkinek sincs eszeágában kiküszöbölni a gymnasiumból; pedig az alsó 3 gymn. osztály számtani anyaga úntig elég a megélhetésre a tanulók ének. De elég haszon az, hogy az ítélő, következtető tehetséget élesztette ez is, az is; s már Horáoz megmondotta, hogy a kaszakövei vágni nem lehet, de éiesitni igen. De nézzük az elébbi ellenvetést, nincs megélhetés -e Való haszna a görög nyelvnek, a mit igy is fejeznek ki; „non scholae séd vitae.“ Igaz, hogy a görögnyelv non* tanítja a pénzszerzés, telegraphálás. kettős könyvvitel stb. módjait, de voltaképen egy gymnasiumi tantárgynak se kelle a megélhetési módra közvetlen tanítani a növedékeket. Mert a gymnasium tudós iskola, vagy tudó—
