Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-09 / 10. szám
Első évfolya m. IO. szám. Pápa 1890. márczius 9.. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI 1)1.1: Helyben és vidékre postai szétküldéssel ejrész évre 4 Irt. félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. x A KÍNÁMÍLl EV. KEF. EGYHÁZKER. HIVATUllS KtlZlMVI' IIIIWETESEK DU A : 4 hasábos pefifsor többszöri közléséért b. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélvegdij HO kr. E------------1‘ ____x ►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, as TARTALOM: A felsőbb leanyne velő-intézet kérdéséhez Knfíeei J. Rózsa. — Még pár szó az autonómia árubabocsátásához. Szabó Józsej. — Iskolaügy: A körlelkész tiszte s annak betöltése. (Vége). /\7s József. I’órcza. Szoboszlai Pap István superintendens naplójából. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész: Családi értesítők bélyegezése. A felsőbb leánynevelö-intézet kérdéséhez. Annyira hozzá vagyunk mi gyöngébb nembeliek szokva abhoz, hogy helyettünk és érettünk mindent azok tegyenek, a kik — bár nincs absolut többségük — mégis a világhistóriát csaknem teljhatalmilag intézik, hogy már szinte föl sem tűnik, ha oly dologhoz, mely első sorban a nőket illeti, női hang még csak hozzá se szól. Engedje meg t. szerkesztő úr, hogy ezúttal kivételt tegyek é^ tekintettel egy nem rég fölmerült, bennünket érdeklő kérdés nagy fontosságúm, én is hallassam gyenge szavamat e b. lapok hasábjain, ha mindjárt nincs is rá egyéb jogezimem. mint hogy én is — nő és anya vagyok. Örömmel értesültem róla, hogy a dunántúli ev. ref. egyházkerület intéző körei leánynevelő intézet létesítéséről gondolkoznak. Valóban ideje is már, hogy leányainknak a protestántismus szellemével össze nem egyeztethető zárdái nevelésével, valamint a külföldi bonneok és gouvernanteoknak saját nemzetiségünk és édes hazai nyelvünk rovására történő felkarolásával felhagyjunk. ;— Első sorban hitünk érdeke kívánja, hogy leányaink ne csak a külső csillogáson, a műveltség mázán kapjanak, hanem egy igazán és bensőjében művelt nő legszebb ékességével: a vakbuzgóságtól mert tiszta vallásossággal tündököljenek. Holes Salamon is azt tartja: hiába a szépség, hasztalan a szellem, istenfélelem a női ékességek koronája. (Példab. k. XXXI. 30.) A vallásosság oly kincse a női kedélynek, mely a legnagyobb szükségben is erőt és bizodalmát önt csüggedő*leikébe. Jól mondja Vörösmarty: •Alert hiszen, ha már az ember Szép szerint jól lakni sem mer, Már ha szűkén él kenyérrel, Éljen Isten igéjével, így legalább árva lelkünk’ Az imádság tartja bennünk.(Szegény asszony könyve.) Yallástant lehet könyvből tanulni, de vallásosságot sohasem, azt gyakorolnunk kell, hogy elválhatlan sajátunkká váljék. Pedig zárdákban a református leánykáknak vajmi kevés alkalmuk nyílik vallásuk gyakorlására és a mit vallásukról a történettanítás folyamán hallanak, attól ugyan nem igen ébredhet bennük lelkesedés az iránt. Vizsgáljunk csak meg akármely történelmi kézikönyvet, annak csak egy szakaszát: a reformáczió korát kell átolvasnunk, hogy azonnal tisztában legyünk vele, vájjon protestáns vagy katholikus ember-e a szerzője? Már pedig a mit egy az összes iskolák számára irt tankönyvben nem találhatunk meg. hogyan várhatnék azt el egy katholikus gyermekeknek szánt tanítástól? Hasonlóképen vagyunk a nevelés egy más táborában a női kedély egy másik sarkalatos erényének, a hazaszeretetnek ápolásával. A külföldi intézetek, valamint a bonneok és gouvernant<*ok azt ölik meg leánygyermekeinkben, a mi nélkül miveit magyar nő — s ezt büszkén és apodictice kimondhatjuk — sem eddig meg nem lehetett, sem ezután meg nem lesz: a saját nemzete és hazája iránti szeretetet. Égig magasztalják előttük Stuart Máriának, az orleansi szűznek nagyszerű, de egyáltalában nem magyaros és még csak nem is nőies jellemét s rejtve maradnak fogékony lelkűk elől az igazi női nagyságoknak, egy Szilágyi Erzsébetnek, Losönczinénak, Lorántffy Xsuzsánnának, Vörösmartynk anyjának, lö
