Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-05 / 1. szám
DUNÁNTÚLI PROEESTÁNS LAP. 8 igényel építkezésekre 181.500 irtot, lelké.szi javadalmak feljavítására 546,810 irtot; a dunamelléki egyházkerület igényel építkezésekre 97,850 irtot, lelkészi javadalmak feljavítására 121.480 forintot, a két kerület tehát összesen 947,640 forintot. Pedig ezen két egyházkerület sem nem a legnépesebb, sem nem a legszegényebb, de mindenesetre ezek rendelkeznek a tervezetnek megfelelöleg ilynemű kölcsönbe befektethető legnagyobb tökével és nagyon könnyen megeslietik, hogy a többi kerületek épen a miatt, mert maguknak nincs annyi befektethető tőkéjük, a segélyre való ajánlásokkal sokkal hátrább maradnak. Akármikép járjanak is el azonban a többi kerületek, az bizonyos, hogy sokkal nagyobb összegű segély fog a közalaptól igényeltetni, mint a mennyit adni képes. Ugyanazért azt gondolom, hogy csak a legsürgősebb és legactualisabb igények fognak legelsőben kielégittetni. Es hogy itt a kérvények objectiv alapon biráltathassanak el, a kiviteli módozatokban megállapítandó volna: hogy építkezési segély csuk egyházh'atóságilag helybenhagyott tere és költségvetés alapján szavaztatik meg és csak az építés tényleges megkezdésekor tétetik föl góca; lelkészjavadalmak feljavításánál pedig, addig magasabb jövedelmit állomások nem nyerhetnek segélyt, mig kisebb jövedelmű állomások vannak a kérvényezők között. 3. Az egyházi közalap kezelési szabályai 11. §. b) pontjában ki van kötve, hogy „Csak a buzgó és igyekező gyülekezetek segélyeztetnek, a melyek előbb a maguk részéről minden lehetőt megtettek azon czél elérésére, a melyre a segélyt kérik, de önerejükön valóban nem képesek azt. elérni.“ Úgy gondolom ezen elv alkalmazandó és talán szigorúbban mint eddig, a tőkesegély osztásánál is, mivel itt 32 évre adatik a segély. Mert azt alig kívánhatja bármelyik gyülekezet is, hogy épületeit kizárólag mások adományából építhesse és papi állomásának javadalmát kizárólag mások adományából javíthassa fel. Igaz, hogy a tervezet szerint a kölcsönadott töke reintegralásálioz mindegyik segélyezett gyülekezet 1 %%-ot tartozik fizetni évenként; én azonban a segélyezett gyülekezet részéről hozott ezen áldozatot, — eltekintve attól, hogy különösen a lelkészi javadalom feljavítására adott segélynél a tervezet ez intentiója sokszor majd kijátszatik és a lelkész fogja fizetni az 1 %%-ot, — általában csekélynek tartom és méltányosnak látnám, hogy különösen az építkezési költségekhez az egyházak többel is járuljanak, hogy igy minél több valóban segélyre szorult egyháznak jusson a segélyből. Ezért a kiviteli módozatokba felveendő volna: hogy a közalapból tőkesegély, építkezésekre és javadalom feljavításokra a tényleges szükségletnek legfeljebb bizonyos hány idáig (például %-áig) adatik, a többit a gyülekezet saját erejéből tartozik fedezni. 4. Az 1889-ik évi kon vent 85. pont alatti határozatában a tőkesegély nyerhetésnek csak azon .egy módozata van megállapítva, hogy a megszavazott tökesegély után a közalap fizeti az összes évi kamatokat, a segélyezett gyülekezet pedig az 1 */2% töke törlesztést. Én nem látom czélszerünek, hogy a segély csak ezen egy módon nyujtátik. De úgy látom, hogy nem áll ezen az egyedülinek látszó alapon maga az indítványozó és a tervet legpracticusabban alkalmazó és kihasználó erdélyi egyházkerület sem, mivel a conventhez beterjesztett jelentésében azt mondja, hogy ,,a mennyiben a javadalmazott egyházközségek az 1 V2%-os törlesztési hányadot és a rájuk eső legfölebb 3% kamatot hordozni nem tudnák . .w Tehát ime Erdélyben a tervezet az egyházkerület pénzéből eddig is úgy foganatosíttatott és jövőre a közalap segélyéből szinte úgy szándékoltatik foganatosíttatni, hogy a gyülekezetek vagyoni viszonyaik szerint a tökesegély után járó kamat teherböl is 0—3% részt vi- i seljenek, természetesen azért, hogy a messzeható és valóban nagyszerű munkálatot, annál nagyobb mérvben és jótékonyabban lehessen végrehajtani. Es ez nagyon helyes igy. Mert hiszen igen sok gyülekezetünk van, a melyik bizony arczpirulással adhatja be kérvényét a tervezetben levő egy módozat mellett tökesegélyért a konventhez (ide számitok én minden gyülekezetét, a melyiknek lélekszáma például l()00-en felül van), de mégis beadja: mivel 8—10000 frtos építkezés áll előtte, a mely összeget a mostani szomorú időkben híveire nem vethet ki; ellenben az 1%% törlesztést és 2 — 3% kamatot, tehát évi 250—350 frt kiadást, 32 éven keresztül híveinek minden megterheltetése nélkül, talán az egyház pénztárának évi feleslegéből is nagyon jól kitudná fizetni. És ha egy ily gyülekezet a segélyül nyert 10000 frt után saját maga fsdez 2%% kamatot, már akkor ugyanily módozat mellett egy hasonló helyzetben levő másik gyülekezetnek is jut 10000 frt tőkesegély, mig a tervezetben levő egy módozat mellett csak egyiknek jutott volna. Ezért vagy a kiviteli módozatokban leéli arról gondoskodni, vagy az egyházkerületeknek úgy kell intézkedni, — mint intézkedett az erdélyi egyházkerület, — hogy a nagy és üdvös eszme ez irányban is minél termékenyebbé és egész ev. ref. egyházunkra nézve hatékonyabbá váljék. Egyébiránt a konventi bizottság t. előadójának szakértelme, egyházunk szükségei felismerésében való jártassága megnyugtat engem az iránt, hogy e nehéz és fontos ügyre vonatkozólag készítendő javaslatában a kiviteli módozatokat úgy állítja össze, hogy azokban jó lélekkel megnyugodhatunk. Ácson, 1880. decz. 27. Antal Gábor, ev. ref. lelkész. A görög nyelv kérdése.*) Denique addig-addig festegették a falra a „túlterhelés“ ördögének képét, hogy elvégre is megjelent s Iia már megjelent, hitvány fajta ördög volna, ha zsákmány nélkül térne vissza a pokolba (Németországba), ahonnan jött. De mit vigyen el, melyiket a sok közül? Hát a legöregebbet. Mint az afrikai vadak megeszik, csupa tiszteletből, apjukat, anyjukat, mivel már őket felnevelték« most már sutba valók; úgy legjobb lesz itt is odadobni a túlterhelés Molochjának a — görög nyelvet. Ez a legrégibb; igaz, hogy nevelő dajkája volt a többinek, de hála ide, hála oda nem mi közibénk való, ki vele! *) Felolvastatott kivonatban a csurgói tanári kör ülésén. 7
