Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-16 / 7. szám

105

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

100

mondja : „Oh végtelen irgalom! van-e az én számomra kegyelem?“ ezen szent látomány után. érezve annak dicsőségét, elragadtatva kiált fel: „Az Isten szeretet, érzem, tudom; Jézus szeret engem.“ 8 ekkor hallja a mester szavát: „Mikor felemeltettem e földről, mindeneket hozzám vonszok.“ Az önök munkája, Uraim, az, hogy a sokféle jellemű, körülményi!, szokása nagy sokaságot Krisztus hasonlatosságára segitsék; ezen gyarló, tökéletlen és bűnös lényeket az áldott Idvezitőhöz hasonlóvá tegyék. Munkánkat igen szépen fejezi ki áz apostol, mondván: „Mi prédikálunk, intvén minden embert és minden embert tanítván minden bölcseséggel, hogy minden embert tegyünk tökéletessé a Krisztus Jézusban.“ ..Miglen jussunk mindnyájan a hitnek és az Isten fia ismeretének egységére, miglen lészünk teljes férfiakká a megöröködütt Krisztus állapotjának mértéke szerint.“

Mily fenséges kép ez : Krisztushoz hasonlóvá tenni minden embert, s nem hiányosan, vagy részben, hanem egész valóságban. Ez a keresztyénség egysége. Krisztusnak az a nagy czélja, hogy egyesítsen magában mindent, a mi van a menyen és földön. Az átalakulás valami dicső; mi is, kik most mintegy tükör által látunk, mi is átváltozunk az ő hasonlatosságára dicsőségesen az Isten lelke által. Az a keresztyén igehirdetés, mely Krisztust úgy állítja elénk, hogy az emberek lássák és megtérjenek, higyjenek és örvendezzenek. Az emberek bűnösökből szentekké az Isten igéjének hirdetése s a szentlélek munkálkodása által változtatnak át. Lehetséges ez? Ez történt az apostolok idejében. Mi is bírjuk ugyanazt az igét, mi is hasonló szenvedélyű emberek vagyunk, mi ugyanoly társulásra hajlók vagyunk. Az embereknek ugyanoly átalakításra van szükségük, mint a márvány darabnak, hogy szép szobor legyen; olyanok mint a vadfa, melynek haszontalan ágait és felesleges hajtásait le kell metszeni. Erre adott Isten eszközt a kezünkbe: „Az Istennek beszéde élő és ható, sőt hathatóbb minden két élű fegyvernél; és elhat az akaratnak és elmének, a tagok egybekötöztetéseknek és a velőknek oszlásokig: és megítéli a gondolatokat, és a szívnek indulatit.“ „Miképen leszáll az eső és hó az égből és oda vissza nem tér, hanem megrészegíti a földet és azt miveli, hogy a föld teremjen és gyümölcsözzön és a magvetőnek magot adjon és kenyeret az éhezőnek: Úgy lészen az én beszédem, mely az én szájamból kimégyen.“ Nem csodálkozhatni, ha, ezen dicsőség feletti elragadtatásában, ezt is mondja a próféta: ..Örömmel jöttök ki és békességgel vezéreltettek, a hegyek és halmok dicséretet énekelnek ti előttetek és a mezőnek minden fái kézzel tapsolnak.“

Mily nagyszerű leírása ez az evangyéliom ujitó hatalmának! A megátkozott földnek tövisei, tüskéi elenyésznek s az igazság evangyélioma betölti a földet. Akkor lesz meg valóban az új ég és új föld. Azon idő eljöveteléig prédikálnunk kell. Munkánkkal nem szabad felhagynunk azon gondolat miatt, hogy a társadalmat nem lehet reformálni, vagy hogy az Ur Jézus eljön és elveszti a gonoszokat s mint földi király uralkodni fog. Azon emberek közül néhányat tisztelek, kik ezen nézetet vallják; de nem a nézetükért. Mert az. elemezve, nem egyéb, mint Isten igéjének hatalmában való kétkedés; vagy olyan közöny, a mely nem hajlandó a hosszú munkálkodásra s az áldozatra; vagy oly boszuálló nézetből ered. mely tüzet kér az égből. Ezek könnyebbnek tartják megölni az embert. mint megtéríteni.

Az igehirdetés egy örökkévaló működés. Más rendszerek változhatnak, más intézmények megszűnhetnek, de ez soha. A mindenható Isten akarata, hogy az emberek az ő fia evangéliumának hirdetése által tartassanak meg. A zsidók szemében ez botránykő vala. Ez fölöslegessé tette minden kedvelt szertartásukat. Többé nem a templom volt az egyedüli szenthely. Többé nem Jeruzsálem volt Isten népének központja. Az egész föld istentiszteleti helyivé lett; a választó falak lehullottak; minden népfaj egyenlő lett s az egész emberiség királyi papság. Ez volt az ő botránykövük; de a görögökre nézve, kik a bölcseletnek és tudománynak éltek, ez bolondság volt. A görögök dicsőségét századokon keresztül szónokaik, festőik, történészeik, szobrászaik és hadvezéreik képezték. Rájuk nézve az ő nemzetük volt a tudomány és civilisatio központja. Athene, mely a szellemi erők góczpontja vala, inkább miveltsége, mint hadserege által uralkodott. A legnagyobb emberi tehetségeket mutathatja fel. Apelles ecsetje, Praxiteles vésője, Demosthenes szónoklata, Plató akadémiai tanításai, Sokrates gyakorlati bölcsészeié. Aristoteles éles logikája, Herodotus és Thukydides történelme, Euripides és Homér költése, Perikies államférfiusága, és Miltiades katonai tehetsége voltak a nemzet dissősége. Ezek voltak az ő eivilisatiójuk jelvényei s dicsőségük sugárai.

Azt mondani, hogy mindez jelentéktelen, és az egyedüli mód a szenvedélyek és ösztönök fölött diadalmaskodásra : az Isten tetszésének keresése; hogy az igazi nagyságot a megfeszített Idvezitőtől nyerjük, a ki születésére nézve zsidó, a ki az ember fiának mondá magát, de az Isten fia, élete tiszta és mocsoktalan, mégis tolvajokkal feszittetett meg, eltemettetett és római katonák őrizték, de a harmadnapon feltámadott, még egy ideig élt a földön s azután felvitetett a dicsőségbe; azt mondani, hogy ezen igazságok által az egész történelem megváltozik és az ő benne való hit fontosabb a legmagasabb cultura és civilisatiónál: csudálkozhatuuk-e , hogy elüttök nem volt egyéb mint „bolondság."

A tudomány emberei ma isigy beszélnek; mégis. Isten örök és változhatatlan terve szerint, ezen bolondságságnak nevezett prédikálás által tartatnak meg mindazok, a kik hisznek. A múlt időkben épúgy, mint jelenben. Ez lett a mi civilisationk fáklyája; ennek sugarai világosítanak. Sokan azt mondják, hogy a társadalom megváltozott és a szószék elvesztette hatalmát és az embereket többé nem vonzza. Ma is, mint hajdan, támad egy-egy lelkész, a, ki vonzza a sokaságot és felébreszti figyelmüket. Ily emberek mutatják meg. mint lehet hatni a szószékből és hogy annak a hatalma nem hanyatlott, hanem még inkább emelkedni fog. Némelyek azt állítják, hogy a sajtó túlszárnyalta a szószéket, az embereknek nem szükség többé hallgatóknak lenniük, miután olvashatnak. Kezükben a biblia s ha magyarázatra van szükségük, megtalálhatják azt a nagy commentatorok műveiben. Minek hallgatnánk hát kevés tapasztalata s talán közepes miveltségü etilbe