Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

78

sietek is kijelenteni, hogy szerzőnek theol. álláspontja szerint véve fel a dolgot, — mire nézve semmi kétséget sem hagynak fen a modern tlieologiáról a 77. lapon elmondottak —, a műben igenis van több kiemelésre méltó. Ilyen már hogy a mű liiven tükrözi vissza a kritikai iskola nagy mesterének, Baurnak a biblica theologia itt tárgyalt részére vonatkozó felfogását minden lényegesebb pontjában, a mi tanulmányozásra mutat ; továbbá, hogy szerző gondosan gyűjtögette össze a synoptikusokban, főleg pedig Máténál különböző helyeken található azon nyilatkozatait Jézusnak, melyeket Jézus tana megállapításánál a kritikai iskola használhatókul isméi-el. Készséggel ismerem el azt is, hogy a különböző helyekről szedegetett ezen anyagból igen ügyesen állított össze egy összefüggő egészet, melynél a részek kapcsolódásában nem látszik semmi mesterkéltség, keresettség. Elismeréssel kell szólnom az egész mű nyelvezetéről is, mely tiszta, világos, magyaros.

Az elismerendők elismerése mellett vannak azonban kifogásaim is.

Nem helyeslem és igen nagy hibának tartom azt, hogy az anyag összeállításában szerző nem azon mód szerint járt el. a hogy ezt tennie kellett volna. Tehát a szöveget, mint a mű egyedüli és kizárólagos forrását, nem a különböző irányú felfogások figyelembe vevése, mérlegelése é*s méltatása alapján tanulmányozta többször át. hanem egv irány hívének a nézetét megtámadhatatlan igazságként fogadva el. távolabbi segédeszközökhöz folyamodott, s ezek közül is figyelmen kívül hagyva azokat, melyeket a legújabb idő nyújt, a csak harmad sorban használható „Jézus élete" czimíí munkákon kivid különös előszeretettel fordult azon felolvasásokhoz, melyeket Baur az új-test. bibi. tlieologiáról tartott s melyek 18(>4-hen tétettek közzé (Vorlesungen über neutestamentliclie Theologie. Lipcse. Lsüf.j Ezen egyoldalú eljárásnak következménye azután, hogy Jézusban szerző sem lát mást egy új vallás alapítójánál iTájékozás l.£j épi'igy, mint Baur fő. 1. holott, ha a svnopticusokat saját szemeivel vizsgálja át, lehetetlen, hogy meg ne ragadták volna figyelmét Márk 1. r. 38. v. ezen szavai: „Menjünk el a közel való városkákba, hogy ott is prédikáljak. mert azért jöttem." Mely szavakból, ha megnézzük azon szentirási helyeket, melyek az itt említett xrjnryiirt“ mik tartalmát adják L lehetetlen nem látni, hogy Jézust egyszerű vallás alapítónak tekinteni nem lehet.

Ha már most ezzel a kérdéssel a szt. írás vonatkozó részeinek alapos tanulmányozása után tisztába jő s nem indul a mester szavai után feltétlen bizalommal: akkor a „Bevezetés1* 2-ik tj-ában .Jézusnak a zsidósághoz való viszonyát sem határozza meg úgy. hogy Jézus a régi vallást csak puszta-gyengéd ragaszkodásból és kegyeletböl nem vonta nyíltan a megtámadandó, s hatályon kivid helyezendő dolgok körébe, de „tanításainak több helyéből az tűnik ki. hogy ö a régi helyett egy új és jobb vallást szándékozik alapítani.u Ebből kifolyólag nem állít ja, hogy „ü az ó-szövetségben uralkodó törté n;/szerit, lii/nlis tilldspoiifrétl n belső erkölcsi alapra helyezkedik" vagyis, hogy Baur szerint Jézus tana tulajdon') Mát. *11. f>. I.nk. 7. 22. Márk 1. lő. S. 35. 10. 251. stb.

kép erkölcstan vagy mint szerző magát kifejezi: _ A régi vallás helyett .... kijelentette .... a szeretet vallását mely elválhatatlanul egy az erkölcsi seggel ;L nem mondja hogy „Jézus vallása .... uuiversalismusát . . . .amessiási váradalomhoz kapcsolta.L a mi más szóval annyit jelent, hogy Jézus magát a nép által várt Messiásnak egyáltalán nem tekintette. Hanem gondosan, odaadó buzgósággal és mélyre hatólag vizsgálva, de a mellett szigorúan bírálva azon szentirási helyeket, melyek Jézus személyének és művének az ó-testamentomi kijelentéshez való viszonyát tárgyalják, nyíltan bevallja a közvetlenül Jézus által tett nyilatkozatok alapján, hogy ö az. a ki eljövendő volt: ö az kiről jövendőt prófétát mondottak. a ki mint ilyen nemcsak ember fiának, hanem Isten fiának is mondotta magát l) — tehát e czimet néni utasította vissza, mint szerző állítja —. sőt nincs kifogása az ellen sem, hogy öt mint Dávidnak fiát királyként üdvözöljék ~) s Isten azon megígért felkentjének tartsák.3/ ki nagyobb a templomnál, Jónásnál, Salamonnál.4;

A Baur által való erős befolyásoltatás a tárgyalásnak épugy hátrányára van. mint volt a bevezetésnek. Akármelyiket nézzük meg a tárgyalt tételek közül, azt fogjuk tapasztalni, hogy a végeredmény ezeknél épúgy. mint az egyes fogalmaknál mindig az, mely Baurnál és követőinél látható. így az Istenfogalom tárgyalásánál, midőn eljut odáig, hogy Jézus Istent úgy hirdette és tanította megismerni, mint szerető atyát, úgy tünteti fel a dolgot, hogy Istennek atyaként való ezen hirdetése Isten lényegére vonatkozólag új képzetet is foglal magában: — „előttünk fog állani ama fenséges istenfogalom, melyet az idvezitö vallásos ihletettsége legmagasabb pillanatában alkotott meg,u holott. Jézusnak a tanítványok szükebb körében tartott azon beszédeit, melyekben ez előfordul, ha összefüggésük szerint nézzük, úgy találjuk, hogy e beszédek közül mindegyik az ó-testamentomra. illetve azon ó-testamentomi jövendölésekre utal. melyek a teljes <ís tökéletes üdvöt a Messiás eljöttének idejére ígérik, arra az időre tehát, a midőn nemcsak a népnek mint olyannak, hanem minden egyesnek is atyja lészen Isten.

Az Isten országáról szóló fejtegetésben szintén a fentebbi okból magyarázható meg, hogy szerző szerint a Jézus átltal hirdetett Istenországnak semmi köze az éltest. jövendölések alapján várt Messiásországhoz ; ezen Istenország = a szeretet elve (28. lap;. Ugyan próbálja meg. kérem, szerző ezt az általa adott meghatározást tenni minden egyes helyre, hol az Isten országa kifejezés előfordul, p. o. Mát. I!L r. 12.

Nem helyeslem továbbá szerzőnek azon eljárását, inelv szerint a dolognak a synoptikusok elbeszéléseiből eléggé ismert történeti egymásutánját, odahagyva, a tárgvalást, vagyis Jézus theologiájának előadását, az Isten

1 Mát. II. 2ő. 2<5. Mát. 7. 21. 10. 32. 33. 11. 27. 12. <5. 15. 13. Ili. 17. 17. 25. 2(5. 18. IS». 35. 21. 37. Márk S. 38. 13. 32. 1 I. 151. 152^ Lásd továbbá .Nősben: (llirislus der Menschen- und (indes Sohn.

5, Mát. it. 27. Mát. 23. 35t. Márk 11. 10. 12. 35—37.

*' Luk. f. 18. 21. Márk 8. 25t. If. fii.

‘ Mát. 12. (». fi. f2.