Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-14 / 50. szám
807 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 808 Áldás. Te pedig nagy Isten, ki Atya, Fin és Szentlélek vagy, áldd meg e neked épített helyet, házat, áldd meg e népet. S ha jő oly fájdalmas, Ki bánat siralmas Könnyeit issza. Kevés idő múlva Térjen megvidulva E házba vissza. (233. dicséret.) Amen. * * Ezután a szószékre lépett helyi] lelkész fejtegette lelkesen azt, hogy mi az a templom ő reá s buzgó híveire. Emelkedett volt beszéde, mikor szüleit, őseit, gyermekkorát érinté, lévén ő kt.-laki születés. E beszéd után Sebestyén János kupi lelkész osztotta ki az Ur vacsoráját, alkalmazott agendázás mellett. Urvacsora-osztás után esketés következett Barthalos Kálmán dereskei lelkész által. Végre egy kis gyermek kereszteltetett Kőszeghy József helyi lelkész által. A vallási functiók között éneklés volt alkalmazottan. A nép helyből s közel falvakból jőve már 10 órakor ellepte a két torony előtti tért, Voll órakor az egyházmegye esperese fenti lelkészekkel megjelenvén a bezárt templom előtt, a nép éneklése után a gondnok kezéből a kulcsot általvette és azt alkalmi szavakkal a gyülekezet lelkészének kézbesítette, hogy azzal a templomot megnyitván, ebban hirdesse az isteni igét. Büszke lehet a helyi lelkész, de még egyházmegyénk s a kéttornyú templomra, mely dicséri építőjét t. Besenjbach Károly urat, dicséri az egyházat. Azt vélem, dunántul ez az első kéttornyú ref. templom s ne feledjük, hogy a most már méltán kéttornyú-laki gyülekezet népessége csakis 253 lélek. Mit mond ehez a világias gondolkozás és a katholicismus ? Vigil. l'AbilCslíJI,» Reformok Magyarországon. I. A szabadság, felvilágosodás, haladás napjának sugarai tűntek fel az utóbbi időben hazánk életegén s hozták mozgásba a magyar társadalmat. Régi ósdi intézmények lerombolása s az újak miként való alkalmazása foglalkoztatja a reformerek lelkét. Az országház falai szabadabbnál-szabadabb eszméktől visszhangzanak. Polgári anyakönyv, polgári házasság, szentszékeknek eltörlése, papi javak államosítása, teljes vallásszabadságról beszélnek a szónokok. A sötétség, az elfogultság fiai remegve néznek a jövő elé s aggódva appellálnak Rómába. A szentséges atya Olaszország papsága és lakosaihoz a múlt hóban intézett Enciklikájában a liberális irány mindenfelé terjedése feletti fájdalmának ily szavakban ad kifejezést: „A liberálismus, a gonoszság, a szekták befolyásának érvényesülése mindenütt egy és ugyanaz. Ma már fölösleges eljárást indítani az úgynevezett szabadkőmivesek ellen; az Ítélet már megvan: czéljaik, eszközeik, tanaik tevékenységük mindez elvitázhatatlan bizonyossággal ismert előttünk. Súgalmazva a sátán szelleme által, melynek eszközei vakmerőén, mint sugalmazójuk, halálos és engesztelhetlen gyűlölettel vannak eltelve Jézus Krisztus és müvei ellen és minden lehetőt megtesznek, hogy elnyomják vagy lenyűgözzék. Hogy csökkentsék a papság és a papi társulatok befolyását, egyetlen merész eszközt alkalmaztak: megfosztani minden vagyonuktól és teljes szegénységre kárhoztatni. Másrészt pedig az állam törekvése mindenben oda irányul, hogy kitörölje a nemzetből a vallásos és keresztyén jellemvonást, a törvényekből és a a hivatalos életből minden vallásos eszmét és szellemet, ha nem is közvetlen támadással, de azzal a rendszerrel, mely minden vallásost száműzni akar; a hit és a katholikus kegyelet nyilvánulásai el vannak tiltva, vagy pedig üres ürügyek alatt ezer módon meg vannak nehezítve. „A családnak is kiragadják vallásos alapját és szervezetét, midőn a polgári házasságot proklamálják s midőn merőben laikussá akarják tenni az oktatást, az elemi iskolától a felsőbb egyetemi oktatásig; úgy, hogy az uj nemzedék, amennyiben az államtól függ, kénytelen minden vallásos eszme nélkül felnőni, megfosztatván Isten iránti kötelességeinek legelemibb és lényegesb ismeretétől. És hogy a gyökérre vágjanak a bárddal, nem képzelnek általánosabb és hathatósabb eszközt, mint azt, hogy elvonják a társadalmat, a családot és az egyént az egyház és a hit befolyásától. Megfosztani a klerikalizmust (tehát a katliolicismust) minden eszközétől, alapjától és létföltételeitől, az iskolától és a családtól, ez a liberális írók nyilvánvaló követelése. „Ezenfelül a legnagyobb és leghatalmasabb veszélyek egyike, mely most a társadalmat fenyegeti, a sociálisták agitációja, mely mely mindent alapjában akar megrázni. „És olyan a természete, olyan természetének hatalma, oly merészek czéljai, hogy rajta kell lennünk az összes konzervatív erőket egyesíteni avégből, hogy megakaszthassuk azoknak haladását s meggátolhassuk szerencsés sikerrel diadalukat.“ A „Magyar Állam“ siet kijelenteni, hogy ezek a mi viszonyainkra is teljesen rá illenek; mert ott van a kárhoztatott elvek között, hogy a családnak vallásos alapját és szervezetét felforgatják a polgári házassággal; elvonják a társadalmat, a családot, az egyház és hit befolyásától. Erre a czélra tör a febr. 26-iki rendelet és az uj kodifikáczió, mely most fortyog az igazságügyminiszter boszorkánykonyhájában.
