Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-02 / 5. szám

73

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

74

„a másik félt is feloldja a kötelezettség alul." Kelet, aláírás.

Levelemre, melyet a nyilatkozattal együtt folyó hó 25-én, szombaton délután ajánlva küldtem el P. urnák, csak most íj an. 30. csütörtök) jött meg a tagadó válasz. Tisztességes ajánlatom nem fogadtatott el.

P. urnák tehát nem tetszett az, hogy közösen nyilvánítsuk ki. miszerint többé nem polemizálunk. Most már tessék neki az. hogy csak a mi Lapunk jelenti ki. miszerint az ö Lapjára többé reflectálni nem fog; tulajdonítsa egyedül magának, ami történt. Én megtettem magam részéről mindent, hogy a legvégső igen kemény eszközhöz ne kelljen folyamodnunk. Jóakaratain visszautasítással találkozott. De épen ezért annál nayyobb nyiujodtságijal bocsátom eljárásomat a tisztelt közön séy Ítélete alá.

Pápa, 1890. január 30.

Szerkesztő.

Néhány szó az akarat szabadságáról.

(Folytatás.)

Ha az objectiv lélektan egyik főrészéhez, a néppsychologiához tartozó moralstatistika a fentebbiek szerint nem lehet illetékes bíró az akaratszabadság vitájában: annál fontosabb szerep jutott e tekintetben az objectiv psyehologiu másik főtudományának, az élettani lélektannak. Ezen tudomány ugyanis azon viszonyt és összefüggést van hivatva kikutatni, mely a lélek és test tüneményei közt tapasztalható, a mely összefüggés azután világot vetne úgy a test. mint a lélek jelenségei közt uralkodó törvényszerűségre is. — A test és lélek közötti viszony meghatározása egyike a bölcsészet legrégibb és legnehezebb problémáinak, a melyen annak legkitűnőbb képviselői próbálták meg szellemi erejüket. Es pedig két nézet az, a mely körül látjuk csoportosulni a különböző idők bölcselőit, a melyek közül az egyik a test és lélek külön, önálló, független voltát, a másik pedig a testi és lelki állomány és folyamatok azonosságát vitatja. Az ide vonatkozó dualistikus és monistikus nézetek esiráit megtalálhatjuk már az ókorban, és pedig az elsőt különösen Aristotelesnél. a másodikat részben Demokritnál és a stoikusoknál. Azonban ezen rendszerek közül egyikben sem domborodik ki a dualistikus s illetve a monistikus jelleg oly határozottan, mint azújabbkori elméletekben. így Descartes s vele együtt számos más filozófus a leghatározottabb dualistikus álláspontra helyezkednek, mig Spinoza a monismus védelmére a legerősebb érveket hozza forgalomba. Descartes szerint a test és lélek, mint anyagi és szellemi s ennélfogva egymástól független, sőt ellentétes állagok semmiféle benső viszonyban nem lehetnek egymással, úgy hogy együttlétök nemcsak hogy nem magától értetődő, hanem egyenesen természetellenes. Spinoza ellenben az anyag és szellemben nem két külön substantiát lát. hanem ugyanazon substantiának amott a kiterjedés, itt a gondolkozás formájában való felfogását ordo et connexio idearum idem est ac ordo et connexio reruni), s ehhez képest szerinte a test és lélek is nem két különböző, hanem egy azon dolog, csakhogy azt az egyik esetben gondolkozó, a másikban pedig kiterjedt létező gyanánt szemléljük. Nem nehéz dolog felismerni, hogy e két nézet közül melyik kedvez a detenninismusnak. Első tekintetre látható ugyanis, hogy a monistikus nézet helyes voltának tudományos szigorral való kimutatása a detenninismus győzelmét is biztosítaná. Csakhogy ezen metafizikai spekuláczió utján nyert monistikus nézetnek tapasztalati, tudományos alapja egész a jelen századik hiányzott, úgy hogy a determinismus a sok tekintetben kifogás alá esett szövetségestől egv ideig úgy szólván semmit sem remélhetett. Amidőn a még fiatal, de már is óriási eredményekkel dicsekvő élettani lélektan épen ezen hiányzó tapasztalati alap megvetésére vállalkozott: ez által úgy a fentebbi spekulácziók, mint a determinismus történetében korszakalkotó jelentőségre emelkedett.

Mielőtt azonban az élettani lélektan által elért eredmények vizsgálatára rátérnénk, néhány szóval reflektálnunk kell a material!sinusnak szintén monistikus, de minden tudományos jelleget nélkülöző s a legdurvább alakban kifejezett azon nézetére, a mely szerint valójában egyedül az anyag létezik s a lelki jelenségek mindenestől ezen anyagi állománynak produktumai, úgy hogy ekként az akarati jelenségek is az agynak mint kiválasztó szervnek működéséből magyarázhatók ki. „Az agy gondolatokat választ ki, ép úgv mint a. máj epét s a nyálmirigyek nyált . . .“ mondja Cabanis a materialisták nagy többségének a sikerült hasonlat által kicsalt tapsai között. Csakhogy hasonlatokkal, különösen pedig olyanokkal, a melyek mint a fentebbi is, ép olv kevéssé aesthetikusak mint találók, nem lehet a tudományos kérdéseket eldönteni s a komolyabb törekvéseket és kísérleteket is kigúnyoló nehézségeket elhárítani. Abból, hogy egyes szervek tüneti óját bizonyos anyaijai: kiválasztása képezi, csak a legvastagabb logikai botlás mellett lehet arra, következtetni, hogy az agynak, mint szintén szervnek. gondolatok volnának a váladékai. Igen, ha ki tudnák mutatni, hogy a máj p. o. az undor, a szív a kedélv és bátorság körébe tartozó képzeteket stb. produkál, akkor kissé biztosabb alapon nyugodnék a fentebbi következtetés: de a midőn minden ismert szerv tudomásunk s a materialisták állítása szerint is csupán anyayl váladékot szolgáltat, akkor az agynak, mely a többi szervektől semmi lényeges különbséget nem mutat, egészen más functiot tulajdonítani homlokegyenest, ellentétben áll a józan ész legprimitívebb követelményeivel. Ep olv kevéssé egyeztethető össze úgy a logika kívánalmaival. mint a materialismus által oly gyakran és fennen emlegetett, természettudományok eredményeivel azon másik nézet, a mely szerint a tudalom természetesen egyes képzetek s illetve érzetek es feszültségek formájában az anyag eredeti tulajdonsága, volna. I gyanít Hä (kel és Nägel i. hogy a h-lki jelenségek kimagy a rázása ban a tisztán materia list ikus állásponton felmerülő nehézségeket elhárítsák, azon felvételhez folyamodtak, a» nielv szerint minden atomhoz és atommozgáshoz egy-