Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

773

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

774

Mert szemében szálka marad. Nehéz jármát huzza-vonja,

0 a világ jó bolondja.

Aztán a pap jól tudja ezt,

Mit nem tanul más örömest: Tudja, hogy a nagyok fénye Nincsen Isten tetszésére;

Tudja, hogy a pásztor álma Sok bárányt visz farkas szájba. Tudja, hogy a nép zsarnokát Utódiban is átkozzák.

Tudja, kik most nagyra vannak, Martaléki mind a pornak.

Tudja, hogy a nagy dobzódás Nyomán jár a bukás, romlás. Tudja, hogy az álnok szivér’ Örök kin és pokol a bér.

Tudja ö, de nem hallja más Sőt hull még rá a kődobás. Nehéz jármát huzza-vonja.

O a világ jó bolondja.

Harmadszor a pap azt tegye,

Mit más alig vesz fejibe.

Az igazat dudálgassa,

Füge lesz bár a jutalma.

S mindig ottan messe-vésse,

Hol fáj másnak a gyengéje. Járjon kórház s beteg körül,

Kit más kerül már messzirül. Fogház, kinpad, akasztófa S látja őt a rósz persona.

Az elszántat vigasztalja És feddő szót hány a gazra. Mindenkit ő így kér, takar, Vezet, fényit, forráz, vakar. Eljár minden undok helyre, Hogy a mocskot kiseperje.

S mind ezt teszi hála nélkül Mig majd belé görnyed, vénül. Nehéz jármát huzza-vonja,

0 a világ jó bolondja.

Negyedszer a pap békén tűr, Mert toronyba jut még végül. Tülje népe bálványait, Babonáját s rút átkait.

Tűrje, ha megunt az ige S kéjelgésnek van kelete.

Tűrje népe gunyját, daczát.

S ha papjára már mit se ád. Tűrjön boszut és haragot, Viszályt, szitkot, gyalázatot. Tüljön durvát és paráznát S lássa amint ki is játszszák. Tűrjön apró s öreg tolvajt,

Finánczot s más hasonló bajt. Nehéz jármát huzza-vonja,

0 a világ jó bolondja.

Ötödször a pap hagyj« el.

Mit a világ hévvel ölel.

Bíborát az udvar öltse,

Néki jó a teve szőre. Elméskedjék az iskola.

Szeretet az ö praxisa.

Ezüst serleg gazdag dísze,

Neki jó a patak vize.

Ha más magát fel is fújja, Alázatos ő mint Ura,

Hagyja a test kivánságit. Ezekre ő nem is áhit.

Hagyja jogát, hasznát veszni, Van Ura s ez elég néki.

Mind ezt másnak engedje át És még meg is vesse magát. Nehéz jármát huzza-vonja,

Ó a világ jó bolondja.

Hatodszor a pap azt Jélje,

Mit más könnyen elvet félre. Félje szentül világ végét.

Más olvassa addig pénzét. Féljen egyház ellenétől,

Ki ravaszul küzd, vág és öl. Féljen bűnös botrányoktól,

Van benn’ része elég sokszor. Féljen a jó szerencsétől, Gyenge a szív, hamar szédül. Félje az öntudat szavát,

Tőle soha ne érje vád.

Féljen gonosz társaságtól.

Mely rátör mint ellentábor. Féljen javak bőségétől.

Ne vakuljon el fényétől.

Ez félelme, aggodalma,

Más pedig jót nevet rajta. Nehéz jármát huzza-vonja.

Ö a világ jó bolondja.

Hetedszer a pap vegye el Ami másnak ingyen se kell. Keveset kap. nem hinnétek — Papot húzni nem is vétek. Eltartója a hogy tartja: Savanyú bor s hitvány gabna. Kínnal adják, mit megszolgált, Ajándékkép mintegy hozzák. Fáj a hogy a paraszt fizet, Csal ravaszul, mint csak lehet. Ez rest venni álnok kézbül.

Az mig adja halni készül.

S bár igy adják, megköszönje,