Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
741 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 742 nemény. Németország méltó nagy embereire, mert azokat életében is tiszteléssel s becsüléssel veszi körül! . . . Hát halottak V! A reformáczió emlékiiunepét itt Magyarországon is meg szokták itt-ott ritkaságképen ülni. Egyik-másik figyelmesebb, buzgóbb lelkésznek eszébe jut, hogy bizony nem háladatlan munka egyszerű vagy művelt hallgatóinak lelkét egyszer egy évben gazdagítani szent vallásunk történetével. felújítani esetleges ismereteiket!... Sajnos, hogy ez olyan ritkaság! Mintha bizony attól tartanánk, hogy az emberimádást lioznók igy divatba! .... Ne féljünk tőle! ... A reformáczió, a Protestantismus jó szelleme megment e ballépéstől s nem ragadtatunk az egyedül üdvözítő egyház aklába! . . . Csak illő s lelkiismeretes dolog volna, ha többször nem, egyszer egy évben ápolni s föntartani azt az emléket, mely minket protestánsokat a reformáczióhoz fűz. Lám Németország jó példával, tiszteletreméltó jó példával jár elő e tekintetben is. Hála- s emlékünnepet ül a reformáczió évfordulóján mindenkor s áldozik a kegyelem Istenéhez az ő véghetetleu szeretetéért, melylyel az emberiség sorsát vezeti, — támasztván időnként férfiakat, kik a romlás útjára tért népet visszaviszik a tiszta igazság, az evangyéliomi igazság útjára! . . . Emlékünnepet ül annak a férfiúnak érdemeiért, ki Isten akaratából, lelke sugallatából, vezéreltetve az igazság szellemétől: szembeszállt az emberiség boldogságát veszélyeztető papuralommal s 95 tételével meginditá azt az óriási szellemi forradalmat, melynek áldásos eredményét ma az emberiség milliói élvezik . . . Hálaáldozattal s emlékünneppel üli meg Németország minden évben a reformáczió évfordulóját. Követésre méltó példa s nekünk magyaroknak nagyon fel kellene használnunk, hogy a vallásközönyt oszlatgassuk híveink keblében. A kis Jéna, a tudományok eme szent helye, Ind évről-évre annyian hallgatják a felvilágosulás igéit, — melynek falai között Németországnak annyi jelese lakott, szintén megünneplé a jelen évben is a reformáczió évfordulóját. A tágas, nagy közönségre számított városi templom, - - mely szépségével meglepi a szemlélőt mindjárt beléptokor, minden zugában megtelt hivőkkel. Féltizkor már alig lehetett helyet kapui. Ekkor vette kezdetét az istenitisztelet a szokásos gyülekezeti énekkel, melyet a liturgia felolvasása követett s ennek végeztével felzendült Luther hatalmas éneke „Ein feste Burg ist unser (lőtt.“ Az arczokon látszott az ünnepély, az emléknap jelentősége, sugárzott az öröm. hogy újra dicsőit hetik az ég urát azért, hogy a re-formáeziót megadta az emberiségnek s megtanulhatták, mint kellőt lélekben és igazságban tisztelni! ... A buzgósággal a lelkesedés volt egyesülve, mikor ez éneket énekelték, mintha bizonyságát akarták volna ezzel is adni annak, hogy lelkűk mélyéből s nem külsőleg ünnepelnek. — Három versszak eléneklése után egv, a lelkeket a buzgóságbau elringató, istenhez emelő karének hangzott fel. mely rmotettu-szerü változataival, gyönyörű dallamával valódi hálaéuek volt a mindenség urának dicsőítésére. A tökéletes művészetet hallottuk itt e vegyes kar által bemutatva. — melyben a magas női hang a mély férfihanggal egyesülten ellenállhatlanul magával ragadá különben is ünnepi hangulatban levő lelkünket. Ezután következett az ünnep fénypontja: Br nasch szuperintendens egyházi beszéde eme szöveg fölött: „Az Ur énnekem őriző pásztó rom.'1, — A lelkesedéstől, vallásos buzgóságtól áthatott előadás lekötve tartá a nagy közönség figyelmét folytonosan a beszéd iránt, melyben ügyesen, tanult főre valló elrendezéssel volt szembeállítva a Protestantismus fölénye a katholicismussal szemben. Elénk színekkel festé Luther küzdelmét s a papuralom fölött vívott diadalait; kiterjesztő figyelmét a pápa mai helyzetére is, ki a „béke pápája“ nevet kapta ugyan jelzőül, hanem azért allocutióiban ugyancsak meg szokta forgatni a régi fringiát, hadakozni a levegő ellen. — Az alkalmi imával s zárimával befejezett beszéd méltó volt a nagy nap jelentőségéhez s Jéna buzgó lakosai a nagy mesterre vonatkozó emlékekkel újból gazdagodva hagyták el a szent helyet, hol annyiszor nyernek enyhületet lelkűk sebeire. Az ünnepélyt az egyházi elöljáróságba választott négy uj tag beiktatása zárta be, kik e nagy napot igy is emelték s emlékezetesebbé tették magukra nézve ez által is. Esküjük mintha a protestantismusra tett eskü gyanánt hangzott volna el! . . . Majd fölzendült a gyülekezeti ének s a buzgósággal betelt közönség elégedetten távozott az imádság házából. Nem lehetne-e ezt igy minekünk is megtenni V . . . Csak egy kis jóakarat s buzgóság! . . . Több nem kell. A legközelebbi vasárnapon megkezdődnek itt az estveli istenitiszteletek, majd ezekről is ismertetésképen néni sokára. Tüdős István. ref. s. lelkéss. HP VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Lapunk t. megrendelőit tisztelettel kérjük, hogy hátralékos előfizetéseiket legyenek szívesek minél elébb a kiadóhivatalba beküldeni, — Iskolalátogatások Pápán. Kőtiszt. Mélt. Pap Gábor püspök ur, Nt. (sonka Ferencz és Kis (iábor iskolalátogató urak kíséretében a múlt hét három első napján a főiskolánkban működő összes tanárok előadásait meghallgatta. Az előző héten pedig I)r. Németh Antal tankerületi főigazgató ur végezte főgimnáziumunkban a törvényszerű 1 á togatást. — A Káróli alapra a kicsiny (59 adózó tagból álló) szénái gyülekezet részéről (Jártaik Nagysallai István ottani segédlelkész ur szerkesztőségünkhöz 1 frt 3 krt küldött, mely összeget ezennel köszönet mellett nyugtázunk. Tóth Ferencz Márton Istvánról. Ezen sorok-
