Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-02 / 5. szám
67 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 68 nak, reményeinek tudományos nevelését az állam fogja átvenni, hogy neveljen magának belőlük modern állampolgárokat. Ez annyira világos, bog}' illustrálni szükségesnek nem tartom. Ha erre és fentebb előadott helyzetünkre gondolok: nyugodt lelkiismerettel merem állitani, liog}T nem veszteségünk , hanem nyereségünk lenne abban, ha pápai középtanodánkra nézve is egyességre lépne egyházkerületünk a kormánynyal. A vallásiakra, mely feletti intézkedés mindenkor kezében marad, igy sokkal több gondot és erőt fordíthatna. Emil. Nyilatkozat. Pár nap múlva épen három éve lesz, hogy egyházkerületünk vezérférfiainak nevében. a legilletékesebb helyről két társamhoz és hozzám azon megtisztelő felszólítás intéztetett, hogy a kerület legnagyobb része határozott óhajának megfelelöleg, indítsunk meg Pápán egy egyházi és iskolai hetilapot. E felszólításban irántam nyilvánult bizalmat őszintén megköszönve, két feltétel alatt készséggel ajánlottam magamat a la]» megindításában és a szerkesztésben való részvételre. Egyik feltétel volt, hogy az illetékes körök hassanak oda. miszerint Pereszlényi ur szép szerével, mintegy önként szüntesse meg a maga lapját, mely ellen már akkor is oly sok és méltó kifogás emelkedett. Indokoltam pedig e feltételt azzal, hogy egyházkerületünkben teljesen elegendő egy lap; ha pedig kettő áll fent, kikeríillietetlenek lesznek a folytonos és dísztelen polémiák, melyek úgy kerületünknek, mint a szereplő egyéniségeknek csak kárára és gyalázatára fognak szolgálni. Ezt pedig én egyáltalán nem akarhattam; de nem kívánhatta egyetlen, az egyházkerület valódi érdekeit őszintén szivén hordozó ember sem. A másik feltétel az volt a lap megindítására nézve, hogy mi tanárok szívesen megindítjuk, szerkesztjük és a kellő színvonalon fentartjuk kerületünk érdekében a lapot, anélkül, hogy szellemi munkálkodásunkért egyetlen krajezár díjazást is kívánnánk; de viszont azt senki sem kívánhatja tőlünk, hogy különben is csekély fizetésünkből aflap fentartására egyetlen krajezárt is ráfizessünk; azért kértük, hogy a kerület biztosítsa a lap anyagi fennállását. A dolog ekkor abban maradt, még nem jött el az idők teljessége. Hogy eljöjjön, azon a „D. Pr. Közlönyt folytonosan a legnagyobb buzgósággal dolgozott. Az emiatt folyton növekvő, általánosnak mondható elégedetlenség és szégyenkezés végre három belső-somogyi lelkész urnák a lévai kerületi közgyűlésre beadott ismeretes indítványában nyilvános kifejezést nyert. A kerületi közgyűlésen a dolog beható vitatás alá került; én, mint a pápai tanári karnak a közgyűlésen ez alkalommal egyik képviselője, több ízben határozottan kifejeztem azt, mit már fentebb előadtam, hogy t. i. ha a kerület úgv látja jónak, a tanári kar szívesen vállalkozik a lap megindítására és szerkesztésére, de csakis azon feltétel alatt, ha a lapnak anyagi fenállása a kerület által biztosittatik. Nem subventiót kértem én a lap számára, hanem csak azon, minden elfogulatlan ember előtt természetesnek és méltányosnak talált elvet hangoztattam, hogy ha a kerület szükségesnek látja, helyesli és óhajtja, saját énlekében, a pápai lap megindítását és fentartását, ugyancsak a kerület gondoskodjék annak anyagi fenállhatásáról is. A tanári kar önmagától soha sem ajánlkozott a lap megindítására és szerkesztésére; a belső-somogyi indítvány alapján a kerület által lett arra egyenesen felszólítva s hogy e fel szól/tusnak csakis azon feltétel alatt tehetett elefjet, ha a lap anyagi fenállása a kerület által biztosittatik ez, mint fentebb kifejtéin, a dolog természetéből önként folyó dolog. Az egyházkerületi közgyűlés mindezek alapján rr/ylian/julag hozta meg azon ismeretes határozatot, mely a jegyzőkönyvben 114. szám alatt olvasható s mely a lap fenállását e<j/j évre biztosítja. A pápai tanári kar, ily körülmények közt teljes készséggel engedvén az egyházkerület felhívásának, elhatározta a lap megindítását s szerkesztőül engem választott meg. Midőn én a szerkesztésre vállalkoztam, őszintén megvallom, egyenesen abban a nézetben voltam, (s e nézetben velem igen sokan osztoztak), hogy Pereszlényi ur felhasználja a jó alkalmat a tisztességes visszavonulásra s azon indokolással, hogy a kerület most már Pápán állít lapot, saját lapját a múlt év végével megszünteti. Azt is őszintén megvallom, hogy ha előre tudom, hogy Pereszlényi ur lapját tovább is fen tart] a, jól {ismerve azon szerkesztői elveket és modort, mely neki és benső táborkarának oly jellemző sajátsága; mely a személyeskedő rut polémiákban annyira ment, hogy nemcsak kerületünk nagy többségének visszatetszését hívta ki, de több laptársának elítélő nyilatkozatát is provokálta ; ha — mondom — csak sejteni is, hogy a győri lap tovább is folytatni fogja pályafutását, a kerületünknek csak szégyenére és kárára váló folytonos polemizálást. alacsony személyeskedést elkerülendő, nemcsak magam nem vállalkozom a lap szerkesztésére, de tanártársaimat- is határozottan felkérem, hogy a lap megindításába bele ne menjenek. Azonban nem úgy történt, mint gondoltuk; Pereszlényi ur épen nem hajlandó megszüntetni lapját, hanem múlt évi utolsó számától fogva megkezdte és úgy látszik, fokozott kedvvel és erővel folytatja és folytatni akarja lapunk, a tanári kar és a szerkesztő ellen a személyeskedő, alaptalan és kicsinyes támadásokat. Daczára, hogy mi, előfizetési felhívásunkban egyetlen szóval sem érintettük P. urat és lapját, ő már a múlt évben háromszor intézett vagy öltöztetett támadást még meg sem indult lapunk ellen. Ez évi első számát azzal kezdte meg, hogy a debreczeni lelkészválasztásról hozott vezérczikket. rnelv bár Iá tsz ól a«' Rőré ifibb / *z O O O
