Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-02 / 44. szám
11».) hatalmuk sem volt. Hiába hangzott ajkaikról a szó. az csak tovább gyütré a gyermeket. S a bánkódó atya Jézushoz fordult segélyért. S egyetlen szava elégséges volt, a gyermek meggyógyult. A mesrendült tanítványok azon kérdésre, hogy miért nem űzhették ki. a már idéztem feleletet nyerték. Ezen esemény mutatja, hogy a lelki hatalomnak különböző fokai vannak. De hát aki szereti mesterét, vajon nem óhajtja-e azt a hatalmat, melylyel a legbünösebbet. a gúnyolódok leggonoszabbikát is a kereszthez vezette? Azt ugyan nem tudom megmondani, hogy a böjtölés miként hat. de azt tudom, hogy a könyörgéssel együtt erőnket növeli. Ki ne érzett volna már olyan fájdalmat, hogy a táplálék eszébe sem jutott? Nem merülhet-e valaki úgy el valamiben, hogy az étkezésről is megfeledkezik? Ha valami szerelmesünk a halottas ágyon fekszik, vajon nem lesz-e ízetlen az eledel? Ep így ha buzgó imába merülünk, ahhoz leszünk hasonlók, aki igy szólott: ,.vagyon nékem eledelem, melylyel éljek, melyet ti nem tudtok." — ,.Az én eledelem ez, hogy annak akaratját tegyem, aki engemet elbocsátott.“ De még az elhatározást is szilárdítja. Azok az emberek. akik 1 *á 1 lelkét keresték, kemény esküvel kötelezték le magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, inig őt meg nem ölik. így szilárdították elhatározásukat. Mikor Dávid fia életéért könyörgött, addig nem evett, mig a gyermek halálát nem jelentették. Egyetlen óhajtása volt — csupán egyet akart tenni. Ha a lelkész is vágyakozik a lelki hatalom után. ha igy vágyakozik megmenteni a lelkeket a romlástól, ha igy vágyakozik építeni Krisztus egyházát, bizony sokszor feledi az asztal élveit. Sokszor mellőzi az étkezést addig, mig imájára választ nem nyer. Az ily buzgó vágy illik a magasztos tárgyakhoz. Összes erőnket egy központra kell irányoznunk. Mikent a kiütött lapdáuak csak felszínét érinti, de azért az egészet áthatja a lökőerő: ép igy a lelkész egy czélt tűzvén maga elé. lelke egy gondolatba merülvén el. szavai egyenesen a hallgatók szivébe hatolnak. Mily dicső Krisztus példája! Tiszta és mocsoktalan. nem volt szüksége. hogy önmagáért imádkozzék. Imádkozott másokért, tanítványaiért, a világért. Egész éjeket imádkozással töltött. inig szerető tanítványai aludtak. Imádkozott azokért, akik nem imádkoztak önmagukért. Neki nem volt arra szüksége, hogy önmagáért böjtöljön; és mégis negyven napig böjtölt a pusztában, amely után clöjárulának az angyalok és szolgálának vala néki. s előjővén a pusztából. gyógyita betegeket és halottakat támaszta föl. Az éjjelt imával töltvén elváltozék, Mózes és Illyés alájövének és beszélőnek vele Izrael felöl a tanítványok előtt. Midőn Mózes lejött a hegyről, ahol Istennel beszélt, az ö orczája úgy fénylett. hogy Izrael fiai nem nézhetének rá, mig arczát el nem takará. így a lelkész is ima és böjtölés után olyan erővel beszél, hogy beszéde a hallgatok szivétJ járja át. és arcza gyakran ugy fényihetik mint Istváné, aki az égbe tekintvén, arczárói mennyei tény tükröződött vissza. Egyszersmind a gyülekezet iránt a legkomolyabb gondolatokat ébreszti fel bennünk. Halhatatlan lelkek 706 jönnek az üdvösség tudományának hallgatására : Isten lelke indítja fel őket erre. A mi beszédünk által tartatnak meg; a halhatatlan lelkek sorsára nézve a prédikáczió határozó. Kicsoda prédikálhatna hát könnyelműen, ha igy érez? S majdnem minden predikáczió egyesekre nézve utolsó, amelyet hall. Hetenként több ember hal meg. mint ahány szószék van az országban. 11a tudhatnánk. hogy a gyülekezetnek melyik tagja nem hall több beszédet, tudnánk hogyan hirdessük Krisztust! De a jövő ismeretlen előttünk, s az az illető jelen van a gyülekezetben. tehát találomra kell megfeszitenünk az ideget. bízván, hogy az isteni kéz megadja az IT igéje elszálló nyilának a helyes utat. Bármikor hallottam légyen is. hogy gyülekezetem egyes tagjai elmaradtak, nem az bántott, hogy predikáczióm talán nem szép. nem jól kidolgozott volt, hanem, hogy hiányzott belőle a lélek, az erő. Nem titkolhatom el azon meggyőződésemet, hogy bár sokan restek és hanyagok, de azért ezen hatalmat mindig többen és többen fogják bírni. Szerintem a predikáláshoz kötött fogalom még csak részben valósult meg, és az egyházra egy fényes, dicső nap fog derülni. Ha van valami, amit mindenek fölött óhajtok, ugy magam mint az önök számára ifjú barátaim, az nem más mint ez a lelkészi hatalom, a tűzkeresztség. Inkább ezt keressék, óhajtsák mint a tudományt, bölcseséget és ékesszólást; és mindenek felett inkább mint a népszerűséget. Egy olyan beszédet tartani, mint Livingstoné volt, felér egy egész élettel. Hiszem, hogy önök is elnyerhetik ezen hatalmat és hogy majdan ezreket téritnek meg. Ha a biblia igaz, ha önöket Isten hívta el: ugy Isten velük is leszen. A legfőbb dicsőséget érendik el, mert meg fogják érteni az apostol ezen mondását: ..mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus.“ EGYHÁZI ELET. Két egyházkerületünk közgyűlése. Református egyházunk két kerülete, mint lapunk mull számában már jeleztük — a múlt héten kezdte meg őszi közgyűlését; a tiszántúli a hét végével be is fejezte azt, a dunamellékié azonban átnyúlt e hét négy első napjára is. Közgyűlést megelőzőleg ugy Debreczenben. mint Budapesten lelkészképesitő vizsgálatok tartattak, az utóbbi helyen okt. 26-án lelkészfelavatás is volt, mely alkalommal Iá ifjú atyánkfia lett az l'r szolgálatára kiloecsátva. A mi a lelkészképesitő vizsgálatokat illeti, Debreczenben jelentkezett a 11-ik vizsgálatra 16, az 1-re pedig 12 lelkészjelölt, illetőleg segédlelkész; mig Budapesten a 11-ikra 13-an, az elsőre 7-en állottakelő. Eredmény: a debreczeni II. vizsgásoknál 7 kitűnő. 4 jeles, 5 elégséges; az 1. vizsgásoknál 2 kitűnő, 2 jeles, H elégséges; a DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
