Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-02 / 44. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 A lelkészválasztási törvény. II. Az egyházak osztályozását és a lelkészek minősítését ezután is mindenesetre fentartandónak vélem. Ha a végzett jogászból nem lehet egyszerre miniszter vagy kúriai biró, hanem a joggyakornokságon kell kezdenie; ha a tiszti vizsgálatot letett egyénnek a hadnag}rság, kapitányság stb. fokozatos lépcsőin lehet elérni a tábornoki rangot: ha a legtöbb pályán a hosszas szolgálat előléptetéssel, illetőleg a fizetés fokozatos növekedésével jutalmaztatik: bizonyára a lelkészi pálya sem képezhet kivételt s a második lelkészképesitő vizsgálaton megnyert oklevél még senkit sem jogosithat fel arra, hogy az 5—10— 20—30 éves érdemes szolgálatot felmutatható egyénekkel egy sorba állva, azonnal a legelsőrendű, legnagyobb jövedelmet nyújtó lelkészi javadalomra pályázhassák s esetleg azt meg is nyerhesse. Viszont azonban az sem szolgálhat senkinek sem előléptetési érdemül, hogy a lelkészi pályán bizonyos számú éveket csak épen eltöltött; anélkül, hogy gyülekezetének haladását akár anyagi, akár szellemi tekintetben legkevésbé is előmozdította volna. Röviden és egyszerűen: a qualificatió és classificatió mindenesetre fentartandó; de az idevonatkozó szabályok a lehető legnagyobb körültekintéssel, félre nem magyarázható világossággal és egész egyházunkra nézve egységesen (nem pedig kerületenként) lennének megállapitandók. Nem lehet szándékom idevonatkozólag törvény- vagy szabál}Tjavaslattal lépni fel; de annyit mégis meg kell említenem, hogy szerintem az egyházakat, javadalom szempontjából csupán 4 osztályba sorozni nem helyes. Ha felteszszük is, hogy a 600 frt jövedelmen alul lévő lelkészi állomások a jövőben affiliáltatnak vagy társittatnak, tehát a lelkészi jövedelem minimuma 600 frt lesz: 600 és — hogy sokat ne mondjunk — 8000 forint közt mégis sokkal nagyobb a különbség, hogysem azt négy osztályba czélszerüen be lehetne osztani. Én részemről hat osztályt vennék fel, a két első 200, a két középső 400, a két utolsó 600 forinttal lévén nagyobb az előzőnél, vagyis: a VI. osztályba soroztatnának a 600 - 800 írtig, az V. „ „ ,, 800—1000 „ a IV. „ n ,, 1000—1400 „ a III „ „ „ 1400—1800 „ a II. osztályba soroztatnának a 1800—2400 írtig az I. „ „ „ a 2400 forinton felül jövedelmező egyházak. A minősítési szabályzat megállapítása szerintem a legfontosabb és legnehezebb feladat. Oly sok körülményt és kívánalmat kell itt figyelembe venni, oly sok jogos érdeket kell méltányolni, hogy teljesen megfelelő szabályzatot talán soha, megközelítőleg tökéleteset is csak nagyon nehezen lehet létrehozni. De elvégre mégis csak kell minősítés, mert e nélkül az osztályozás is lehetetlen; már pedig egyikre úgy, mint a másikra elmulhatatlanul szükség van. Ágostai hitvallású testvéreink — mint a dunántúli egyházkerületi bizottság zsinati előmunkálataiból látjuk — szintén be akarják hozni úgy az osztályozást, mint az ezzel okvetlenül együtt járó minősítést. Most következik aztán a másik, szintén igen fontos kérdés, a két -- tlo mellett meghagyjuk-e a harmadikat is, vagy legalább ezt fojtsuk meg és irtsuk ki; — más szavakkal: a classificatió és qualificatió mellett van-e szükség még a randidatiára is? Erről ismét egy közelebbi alkalommal fogunk szólani. Révész Kálmán. Suum cuique. — A pápai főiskola alapvetése. — A Dunántúli Prot. Közlöny 39-ik száma vezérczikkében a pápai rét. főiskola alapját Tóth Ferencz püspök veti meg.*) Veszprémmegyében legelsőben is Pápán kapott lábra a ref. vallás Bálint pap és utána dévai Biró Mátyás által. Török Bálint földesur alatt. 1522-ben már szépen szaporodott a ref. hívek száma, 1526-ban közönséges istenitiszteletet tartottak. A pápai főiskola 1531-ben már a dunántúli reformátusok főiskolája volt, mit régi jegyzőkönyve és pecsétnyomója igazol. 1541. előtt már volt könyvnyomdája. Itt nyomatott ki legelőször magyar nyelven a lieidelbergi káté; 1575-ben pedig a herczegszöllősi kánonok, melyeknek az egész Pápa városa, mint egész reformált *) Bár elvünk ellen van laptársunk közleményeire reilectálni, mégsem tagadhattuk meg e ezikk közlését, mert ezáltal megsértettük volna azon kiváló elismerést és tiszteletet, melyet e ezikk szerzője, egyházunk ősz bajnoka, kerületünk szülötte és neveltje iránt már csak azért is őszintén érezünk, hogy közel 80 éves kora daczára ifjú lélekkel érdeklődik kerületünk minden dolga iránt s ifjú erővel száll síkra a történeti igazság és méltányosság érdekében. Szerkesztő.
