Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

687

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

vádolja az írót. Lehet, hogy az egyes adatokra nézve tévedtem. — igy p. o. Kérész Imre professorsága. Erdélyi füzetei, a pozsonyi akadémia, Káróli bibliája vagy Pr. Masznyik barátomnak és elvtársamnak a Társaság körüli elévülhetlen érdemei tekintetében, — de e tévedések, ha azok. csakugyan „lényegtelen csekélységek“ ; — azt azonban, hogy tendentiosus elfogultsággal és „Inth. confessionalistau szűkkeblű ség ge! irtain col na e hosszabb ismertetést, vagy hogy „harag adnék a rettenetes orthodox kálvinistákra ,u a le (/határozottabban vissza kell utasítanom. Ama bizonyos „famosus pontot“, ismertetésem eme kifogásolt „Achilles-sarkát“, — már t. i. a debreczeni mozgalmat és azzal összefüggőleg Masznyiknak a ,.lomtárba“ utasított egyengető és tisztitó érdemű röpiratát lehetetlen — ha mindjárt csak úgy rövid pontban is - mellőznie annak, ki a társaság megalakulásáról. történetéről ir. Azt „teljesen félretenni“ nem volna sem igazságos, sem objectiv történeti eljárás. Különben az „alaposság és elfogulatlanság“ tanácsát köszönöm, főleg mint olyat, mely csakugyan nem fog indítani arra. hogy a ..jövőben letegyem külföldre szóló tudósítói toliamat.“ Jobban értsük meg egymást ! Szolgáljon ez feleletül a Debreczeni Prot. Lap ,.megütközésére“ is.*)

Eperjes, 1890. október 20.

De. Szlávié Mátyás.

ev. theol. tanár.

ISKOLAÜGY.

Néhány szó

a felnőttek oktatása tárgyában.

A felnőttek oktatásának kérdése nem kisebb fontosságú lehet manapság, mint akár a vasárnap megszentelésének — vagy vasárnapi munkaszünetnek — ügye. Tudjuk ugyanis, hogy ez utóbbit illetőleg nemcsak egyházi, hanem társadalmi, sőt politikai lapok is adtak egyszermásszor egy-egy figyelemre méltó ezikket. 8 ha e mozgalom több fontos ok mellőzésével, különösen vallásos szempontból életrevalónak és megvalósitandónak van elismerve, sokkal inkább az a felnőttek oktatásának kérdése egyéb eredményeken kiviil főleg az egyház iránt való buzgó érdeklődés ébrentartása, növelése s ahol hiányzik. felkeltése szempontjából. — Ma pedig — mindenki érzi. látja és tudja — erre nézve általános a panasz. Keresik is az okot majd az anyagias gondolkozásban, majd a korszellemben, majd az egyházi szolgákban; de az orvosság neméről, az orvoslás módjáról feltűnő keveset olvashatunk. — annál inkább a megkezdett gyógyításról édes-keveset tudunk. Legalább nyilvánosságra e

*) Laptársaink velünk egybehangzó ítélete után nem látjuk szükségesnek, hogy e választ újabb megjegyzésekkel kisérjük. Azt hiszem, mi a legjobban megértettük 8z. barátunkat s ő is minket; aminek jövőben külföldi tudósításainak alaposságára és elfogulatlanságára nézve bizonyára meglesznek üdvös következményei.

Szerkesztő.

688

féle még számbavehetőleg is alig jött. pedig ha valami, úgy az ilyen törekvés érdemli meg a lehető legnagyobb mértékben, hogy sokak szemei előtt tündököljék.

Megvallom őszintén, én e kérdést ma — midőn az egyházi életben annyi reformot sürgetünk — ha nem is a. legelsők közé sorolom, melyekre feleletet várunk, de bizonyára a legutolsók közé sem. Usudálkozom. hogy a ,.Közpapok Lapja“ erről mindeddig úgyszólván hallgat, pedig ha valahol, bizonyára leginkább a közpapok gyülekezeteiben (ha ugyan e név a falusi lelkészeket akarja jelölni legnagyobb mértékben) volna szükség e mindenesetre nemes missió minél nagyobb körben leendő terjedésére.

E lapok hasábjain volt szerencsém olvasni egy ily mozgalom megkezdéséről, mely Felső Körben, tehát úgyszólván a határszélen történvén — dicséret az érdekelteknek — nemcsak egyházi, de nemzetiségi szempontból is hasznossá válhatik, ha a megkezdett nemes munka félbe nem szakad. Másfelől ugyanitt nem hallgathattam el. mily jól esett olvasnom egyik tekintélyes egyházi lapunk (S. P. L.) ez évi egyik számának vezérczikkében egy részben erre vonatkozó talpra esett fejtegetés részletet, mely a lelkészet egyik főteendőjéül jövőben a felnőttek oktatását is különösen hangsúlyozza. S megvallom, hogy saját lelkem indításán kiviil e két körülmény is befolyt arra, hogy e fontos kérdésre vonatkozólag elmondjam. amint gondolkozom.

Talán felesleges is a külföldi protestánsokra hivat- I koznom, akiktől bizony sokat tanulhatunk; mert hiszen egy vagy más utón eleget tudunk arról, hányféle utat és módot felhasználnak az egyháziasságnak valóban dicsé- i retre méltó magaslaton fentartására és fejlesztésére. Felesleges mondanom, mert hiszen a szép példán kiviil saját körülményeink figyelmeztetnek különösen, hogy valamit kell tenni a közönyösség ellen általánosan hangoztatott panaszok megszüntetése végett. S ki merné tagadni, hogy e czélt a felnőttek oktatása nagyban elősegítené? Ki állíthatja, hogy az egyházias érzület megszilárdítása az elemi iskolai vallástanitás által már el van érve? Igaz, mondhatja bárki, hogy a gyermek fogékony keble elég biztosítékul szolgál. Ámde az oktatás eme fokán a sok reálék által mennyire háttérbe van szorítva a vallás tanítása. E mellett a tanító kezében is lévén, legtöbb esetben koczkáztatva van a siker. Semmi okom sincs a tanítók lelkiismeretességét kétségbe vonni; de nem hallgathatom el, hogy — mint ezt például Pápán az ág. ev. testvéreknél láttam — én sokkal czélszerübbnek tartanám. hogy a vallás tanítását a lelkész venné kezébe; szóval kívánatos lenne, hogy ez kötelezőleg is kimondat-: nék. legalább a felső osztályokra nézve.

Bocsánat e különben tárgyszerű kitérésért. Tehát — mint mondám — az elemi vallástanitás egyházias szempontból nem elég. Szinte hallom e nyilatkozatra a választ, hogy hiszen van felsőbb elemi oktatás is. — ott vau a vasárnapi iskola! Igaz, tényleg létezik, de ha az eredményt vizsgáljuk, el lehet mondani, hogy aránylag leg- I több helyen csak a semminél nyújt valamivel többet. Megérdemelné ez az intézmény is, hogy bőven és behatóan foglalkozzék vole valaki. Ez az oktatás már némileg á