Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-26 / 43. szám

683 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Miért és mikép? arról majd egy következő számban. Révész Kálmán. A lelkész! hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XXIII. Ezen adomány részben csoda-szerű s csak azon korra tartozó volt: részben maradandó, minden idő­­korra tartozó. Ez nem a csodatevésre való adomány volt, mert az apostolok ezt mar korábban elnyerték; hanem hogy mindenféle nyelveken beszélhessenek. A jövendő időkre szóló próféczia volt ez. A mint a nép a templom eo véb részeiből s a városból összefutott, a helybelieket és idegeneket a tanítványok saját nyelvükön szólították meg. A szülendő egyház, mely épen ekkor s az imádkozás, kö­nyörgés színhelyén vált el a zsidóktól — typnsa lett az egyháznak, mely minden népnek saját nyelvén, nem pe­dig zsidó, görög avagy latin nyelven hirdeti a kereszt nagyszerű történetét. Ez volt a tűzkeresztség, melyről keresztelő dános szólott, mondván: „Az titeket keresztel Szent Lélekkel és tűzzel.“ Isten szava volt az, mely mondá: „Menjetek el. hirdessétek a népnek az életűek minden beszédit.“ Némi mértékben — úgy hiszem — minden iga­zán megtért óhajtja elmondani azt. amit Isten érette cse­lekedett; méginkább pedig az. akit munkásává hívott el az aratás Ura; de legnagyobb mértékben az engedelmes­kedik ama parancsnak, aki életével nem gondolva, elmegy a föld legtávolabbi részeire is. Megkülönböztetvén tehát ezen hatalomban azt, ami maradandó, attól, ami időszerű és csodálatos, úgy találjuk, hogy az először is a Jézusról való beszélésnek erős ösz­töne. — hasonló azon ösztönhöz, melyet Jézus mutatott fel gyermekkorában, midőn a templomban a doktorokkal vitázott s anyjának igy válaszolt: „Nem tudjátok-e, hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai ?“ Másodszor, ezen keresztség nem változtatja meg a lelkész természeti tulajdonságait; hanem azok által mun­kál. Péter Joelt idézve mondja: „A ti ifjúitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmadoznak.“ Az ifjak képzelőtehetsége nagy. Folyton légvárakat építenek, a vi­lágot mintegy prizmán keresztül nézik. És Isten felhasz­nálja az ifjak reménykedését, buzgalmát, energiáját és te­vékenységüket. Az öregek „álmokat álmadoznak.“ Ezeknél az emlékezet, a múlthoz tapadás a fő. A régmúlt esemé­­ményeit idézik fid. A fiák és leányok ..prófétáinak;“ sőt még a kisdedek is csatlakoznak hozzájuk; s az a legéde­sebb zene, midőn „a kicsiny és csecsszopó gyermekek szá­jok által végeztetik el a dicséret.“ Ezen adományban nem csupán a befolyásosak és gazdagok részesülnek, hanem a szolgák is. A rabszolgaság­­idején sok kegyes szolga nyelve által szólott az. Minden rendű és rangú ember által munkál az. Mielőtt a pünkösti történettől megválnánk, ne emlit­­sem-e meg, hogy az a jóslat: ..lesznek csudák az égben oda fel; és jelek e földön ide alá,“ hogy „a nap sötét­séggé változik és a hold vérré, minekelőtte eljöjjön az Urnák ama nagy és fényes napja“ — már beteljesedett. A judaismus alapjában megrázkódott; uralma megszűnt. Az ártatlan kisdedek vére kiontatott. Krisztus számtalan cso­dát tett. A nap három óra hosszáig elsötétült, mig az embernek fia, a Krisztus függött; és a föld megrázkódott. Ezen keresztség nagy változást idézett elő az apos­tolok jellemében és ugyanilyet hoz elő mindenkor minden igaz lelkészben. Először is nagymérvű erkölcsi bátorságot adott az apostoloknak. Félénkségük bátorsággá változott. Többé nem futottak el az üldözők elől, hanem a templom­ban naponkint hirdették az Ur Jézust. Nem féltek sem a fogságtól, sem a haláltól, bár a zsidók dühét természet­­szerint magokra vonták. Ok azt hirdették, akit azok, mint közönséges gonosztevőt keresztre feszitettek. Nem csodál­kozhatunk, ha a zsidó tanács igy szólt: „Mi ránk akarjá­tok szállítani annak az embernek vérét.“ Megfeddék, sőt megostorozták őket, azok pedig örömmel szenvedték a fáj­dalmakat, mivelhogy Isten méltóknak találá őket arra, hogy Jézus nevéért boszusággal illetetnének. Az éjt bör­tönben töltötték ugyan, de azért másnap ép olyan meré­szen szólották. Úgy véljük, hogy egy kivételével mindnyá­jan erőszakos halált szenvedtek. Krisztushoz való ragasz­kodásukért. Isteni küldetéséről való meggyőződés növeli a lelkész heroismusát. Hallja azt, ami Ábrahámnak mondatott: „Én vagyok az erős, mindenható Isten, járj én előttem szünte­len és légy állhatatos.“ Ugyanaz a kötelességérzet, mely a patriarchát Mezopotámiából Kanaánba vezette s mely a prófétákat szent hivatásukban vezérelte s Izrael hőseit lel­­kesitette, az munkáljon a lelkész szivében is. Hallja meg a parancsot „menj és prédikálj“ s legyen ezen ige, mint a csontjaiba rekesztett tűz. Ezen érzés az ifjabb lelkészek­ben. különösen ha nehéz körülmények közt kell kötelessé­gét teljesítenie, a legerősebb. Mig igen gyakran, ha meg­szoktuk a lelkész: teendőket és aránylag kényelmes hely­zetben vagyunk, az isteni küldetés gondolata veszt hatá­lyából. Ezért mondja az apostol „gerjeszd fel az Istennek ajándékát, mely te benned vagyon.“ Az elhamvadt iiszkö­­ket a lég fuvalma újra izzóvá teheti. Bármily korú és kö­rülményit lelkésznek is van ezen meggyőződésre szüksége. Bármikor lépnek is fel a szószékre, érzeniök kell. hogy őket Isten küldötte — és pedig hogy épen azon gyüleke­zethez küldötte. Korunk lelkészei között legkiválóbb példa erre nézve Mr. Spurgeon. 0 kálvinista, de csak egy do­logban. 0 érzi, hogy öröktől fogva arra volt praedestinálva, hogy az ő tabernacle-jában prédikáljon, hogy épen azon gyülekezethez küldetett. Ezen érzéssel lép fel a szószékbe’; és bár mindig van fontos mondanivalója, de már modora, buzgósága által előre felhívja a gyülekezet figyelmét. Ha nincs isteni küldetésünk, miért jöjjenek az emberek hall­gatásunkra? S hogyan bilincselhetjük le figyelmüket, ho­gyan illethetjük meg lelkiismeretűket? A másik föltétel a láthatatlan jelenlétéről való meg­győződés. Az apostolok, miután Jézust mennybe emelkedui látták, angyalok szólották hozzájuk s a tüzes nyelveket

Next

/
Thumbnails
Contents