Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
683 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Miért és mikép? arról majd egy következő számban. Révész Kálmán. A lelkész! hivatal. Dr. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XXIII. Ezen adomány részben csoda-szerű s csak azon korra tartozó volt: részben maradandó, minden időkorra tartozó. Ez nem a csodatevésre való adomány volt, mert az apostolok ezt mar korábban elnyerték; hanem hogy mindenféle nyelveken beszélhessenek. A jövendő időkre szóló próféczia volt ez. A mint a nép a templom eo véb részeiből s a városból összefutott, a helybelieket és idegeneket a tanítványok saját nyelvükön szólították meg. A szülendő egyház, mely épen ekkor s az imádkozás, könyörgés színhelyén vált el a zsidóktól — typnsa lett az egyháznak, mely minden népnek saját nyelvén, nem pedig zsidó, görög avagy latin nyelven hirdeti a kereszt nagyszerű történetét. Ez volt a tűzkeresztség, melyről keresztelő dános szólott, mondván: „Az titeket keresztel Szent Lélekkel és tűzzel.“ Isten szava volt az, mely mondá: „Menjetek el. hirdessétek a népnek az életűek minden beszédit.“ Némi mértékben — úgy hiszem — minden igazán megtért óhajtja elmondani azt. amit Isten érette cselekedett; méginkább pedig az. akit munkásává hívott el az aratás Ura; de legnagyobb mértékben az engedelmeskedik ama parancsnak, aki életével nem gondolva, elmegy a föld legtávolabbi részeire is. Megkülönböztetvén tehát ezen hatalomban azt, ami maradandó, attól, ami időszerű és csodálatos, úgy találjuk, hogy az először is a Jézusról való beszélésnek erős ösztöne. — hasonló azon ösztönhöz, melyet Jézus mutatott fel gyermekkorában, midőn a templomban a doktorokkal vitázott s anyjának igy válaszolt: „Nem tudjátok-e, hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai ?“ Másodszor, ezen keresztség nem változtatja meg a lelkész természeti tulajdonságait; hanem azok által munkál. Péter Joelt idézve mondja: „A ti ifjúitok látásokat látnak és a ti véneitek álmokat álmadoznak.“ Az ifjak képzelőtehetsége nagy. Folyton légvárakat építenek, a világot mintegy prizmán keresztül nézik. És Isten felhasználja az ifjak reménykedését, buzgalmát, energiáját és tevékenységüket. Az öregek „álmokat álmadoznak.“ Ezeknél az emlékezet, a múlthoz tapadás a fő. A régmúlt eseméményeit idézik fid. A fiák és leányok ..prófétáinak;“ sőt még a kisdedek is csatlakoznak hozzájuk; s az a legédesebb zene, midőn „a kicsiny és csecsszopó gyermekek szájok által végeztetik el a dicséret.“ Ezen adományban nem csupán a befolyásosak és gazdagok részesülnek, hanem a szolgák is. A rabszolgaságidején sok kegyes szolga nyelve által szólott az. Minden rendű és rangú ember által munkál az. Mielőtt a pünkösti történettől megválnánk, ne emlitsem-e meg, hogy az a jóslat: ..lesznek csudák az égben oda fel; és jelek e földön ide alá,“ hogy „a nap sötétséggé változik és a hold vérré, minekelőtte eljöjjön az Urnák ama nagy és fényes napja“ — már beteljesedett. A judaismus alapjában megrázkódott; uralma megszűnt. Az ártatlan kisdedek vére kiontatott. Krisztus számtalan csodát tett. A nap három óra hosszáig elsötétült, mig az embernek fia, a Krisztus függött; és a föld megrázkódott. Ezen keresztség nagy változást idézett elő az apostolok jellemében és ugyanilyet hoz elő mindenkor minden igaz lelkészben. Először is nagymérvű erkölcsi bátorságot adott az apostoloknak. Félénkségük bátorsággá változott. Többé nem futottak el az üldözők elől, hanem a templomban naponkint hirdették az Ur Jézust. Nem féltek sem a fogságtól, sem a haláltól, bár a zsidók dühét természetszerint magokra vonták. Ok azt hirdették, akit azok, mint közönséges gonosztevőt keresztre feszitettek. Nem csodálkozhatunk, ha a zsidó tanács igy szólt: „Mi ránk akarjátok szállítani annak az embernek vérét.“ Megfeddék, sőt megostorozták őket, azok pedig örömmel szenvedték a fájdalmakat, mivelhogy Isten méltóknak találá őket arra, hogy Jézus nevéért boszusággal illetetnének. Az éjt börtönben töltötték ugyan, de azért másnap ép olyan merészen szólották. Úgy véljük, hogy egy kivételével mindnyájan erőszakos halált szenvedtek. Krisztushoz való ragaszkodásukért. Isteni küldetéséről való meggyőződés növeli a lelkész heroismusát. Hallja azt, ami Ábrahámnak mondatott: „Én vagyok az erős, mindenható Isten, járj én előttem szüntelen és légy állhatatos.“ Ugyanaz a kötelességérzet, mely a patriarchát Mezopotámiából Kanaánba vezette s mely a prófétákat szent hivatásukban vezérelte s Izrael hőseit lelkesitette, az munkáljon a lelkész szivében is. Hallja meg a parancsot „menj és prédikálj“ s legyen ezen ige, mint a csontjaiba rekesztett tűz. Ezen érzés az ifjabb lelkészekben. különösen ha nehéz körülmények közt kell kötelességét teljesítenie, a legerősebb. Mig igen gyakran, ha megszoktuk a lelkész: teendőket és aránylag kényelmes helyzetben vagyunk, az isteni küldetés gondolata veszt hatályából. Ezért mondja az apostol „gerjeszd fel az Istennek ajándékát, mely te benned vagyon.“ Az elhamvadt iiszköket a lég fuvalma újra izzóvá teheti. Bármily korú és körülményit lelkésznek is van ezen meggyőződésre szüksége. Bármikor lépnek is fel a szószékre, érzeniök kell. hogy őket Isten küldötte — és pedig hogy épen azon gyülekezethez küldötte. Korunk lelkészei között legkiválóbb példa erre nézve Mr. Spurgeon. 0 kálvinista, de csak egy dologban. 0 érzi, hogy öröktől fogva arra volt praedestinálva, hogy az ő tabernacle-jában prédikáljon, hogy épen azon gyülekezethez küldetett. Ezen érzéssel lép fel a szószékbe’; és bár mindig van fontos mondanivalója, de már modora, buzgósága által előre felhívja a gyülekezet figyelmét. Ha nincs isteni küldetésünk, miért jöjjenek az emberek hallgatásunkra? S hogyan bilincselhetjük le figyelmüket, hogyan illethetjük meg lelkiismeretűket? A másik föltétel a láthatatlan jelenlétéről való meggyőződés. Az apostolok, miután Jézust mennybe emelkedui látták, angyalok szólották hozzájuk s a tüzes nyelveket
