Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-19 / 42. szám
677 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. útján a hajrtankori bálványok papjai, épen úgy, mint az aj találmánya ostya-istennek papjai, mgtudták, hogy ki az erős és ki a gyönge szép bűnbánóik között, és a ..szent titok" leple alatt, ördögi titkaik éjjeli ünnepélyei alkalmával tudták, hogy hová forduljanak és hogyan tegyék könnyűvé a nőtlenségi fogadalom igáját. Akik bővebben kívánnak értesülni ezen tárgyról, olvassák el Juvenal, Propertius, és Tibillus költeményeit. Lapozzák át az öreg Róma történeteit és látni fogják a tökéletes hasonlóságot, mely Bacchus és a pápa papjai közt van a nőtlenségi fugadalomra, a fülbegyónás titkaira, az úgynevezett szent titok magasztalására és a két vallásrendszer kimondhatatlan erkölcsi romlottságára nézve. Valóban, ha valaki Juvenal költeményeit olvassa, azt hiszi, hogy Dens. Liguori, Lebreyne és Kenrick könyvei Vannak előtte. Reméljünk és könyörögjünk, hogy mentül előbb jöjjön el az idő. midőn Isten kegyelmesen letekint az elvesző félben levő világra, amidőn az ostya-istennek papjai hazug nőtlenségükkel, lélekölő fülbegyúnásukkal és bálványaikkal el fognak sepertetni. Amely napon Babylon, a nagy Babylon elbukik, menny és föld örülni fog. Mert a nemzetek nem fogják többé szomjúságukat abból a tisztátalan forrásból oltani, melyet bűnös ember ásott a számukra, hanem elmennek és a Bárány vérében mossák meg ruhájukat; a Bárány pedig tisztává teszi őket az ö vére által és szabadokká az ő igéje által. Amen! GYAKORLATI LELKÉSZET. Halotti beszéd, itt eh/ el mnialafatt Zirvzen, Ilin uhuin János zirrZ vidéki e. kath. rallnsu öwjyilko* körjegyző felett aluliról!, mint felkért leiké*: által. k*9(t. autj. '/-én. Gyászoló halotti gyülekezet! Amilyen szomorú, épen olyan mélyen megrendítő a gyászeset. amely ez alkalommal egybegyüjtött minket. Szomorú mondom, mert Ítéletünk szerint e gyászravatal alatt nyugovó még nem érte el a földi létnek azt a véghatárát, amidőn a küzdelemben kifáradott testnek immáron nyugalomra van szüksége. jóllehet még ekkor is fáj szivünknek az enyészet, az elmúlás szomorú képének látása, mert tudjuk, hogy a kialudt életlámpa többé nem vet lángot, a megszakadt életfonal többé nem toldható össze; de egyszersmind mélyen megrendítő is. mert. mondhatnám pályája derekán, önkezével dobta el magától az istenség legbecsesebh ajándékát. az életet. Azért gyülekeztünk összehogy megjelenésünkkel, e porladó hamvak telett az előítéletek sűrű ködéből kibontakozott emberi kebelnek kegyeletadóját lerójjuk. S miért ne? Hisz ő is ember volt. mint mi. ugyanazon mennyei atyának gyermeke, testvérünk az Urban . . . ember volt! de egyszersmind ugyan678 azon kisértéseknek kitéve, amelyek ellen mi is. éltünk viliarában. több vagy kevesebb szerencsével harczolunk. S ha tán erejét kimerítették a küzdelmek, ha nem volt képes többé göröngyös pályáján tovább haladni . . . ám akt kevésbé bűnös, vesse rá az első köret! De nem. Azt mondja az Ir: AV if élj s nem itéltetel! Hallgasson el hát az Ítélet zugó moraja s a helyett kérjük a mennyei Atya kegyelmét: I ram ne viijij a kísérteibe! Szomorú halotti gyülekezet! Egy mélyen érző szívvel kevesebb dobog az élők világában s egy kihamvasztott szívvel több pihen közös anyánknak, a földnek csendes ölében. Egy szívvel több vagy kevesebb?!!... Mi az?!. . . Megérzi-e azt az élők világa, hol millió és millió szív dobog? Megérzi-e azt a föld, hol milliók és milliók pihennek? Bizonyára nem. De igenis azok. akik e szívhez akár kartársi, akár baráti viszonynál fogva közelebb áltak, akik e szívnek meleget érezték, azok sokáig meg fogják érezni annak hiányát; s a hamvai felett domboruló sirhalom oly pont lesz az emlékezet világában, amelynél a baráti lélek, az együtt töltött múlt kedves emlékeinél fogva, nagyon sokszor és mindig édes-bus érzésekkel pihen meg. Gyújtsatok meg hát a kegyelet fáklyáját kebletekben s áldozzatok néhány könycseppet emlékének kartársai. barátai! Aki titeket őszintén szeretett s akit ti szintén szerettetek. — ennyit megérdemel. Szomorú halotti gyülekezet! Isten kezében vagyunk mindnyájan. A mit reánk mér. az lesz sorsunk. Akár az öröm. akár a bánat poharát adja kezünkbe, azt cl kel 1 fogadnunk s ki kell üritenünk. Nyugodjunk meg azért most is Isten végzésén; ne zúgolódjunk ellene, nehogy mi magunk legyünk méltók az Ítéletre, sőt inkább kérjük az ö kegyelmét igy imádkozván; (Ima.) Neupor Béla, ref. h. lelkész. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Többen olvasóink közül kérdést tettek nálunk az iránt, hogy Eőtiszteletü Püspök urnák lapunk három számában közölt nagybecsű dolgozata „Az ultramontán rendin hazánkbanu nem jelenik-o meg külön lenyomatban is, hogy ekép a hívek közt olcsó áron elterjeszthető és szétosztható lenne: sőt id. Tlntri Károly zánkai lelkész ur már meg is rendelt az esetleg kiadandó külön lenyomatból 30 példányt. Felkérjük azért igen tisztelt olvasóinkat, hogy egv levelező lapon legyenek szívesek velem tudatni, hány példány elhelyezését vállalják magukra, és ha 300 példány elkeltéről biztosítva leszek, azonnal gondoskodni fogok néni ugvan a különnyomat elkészítéséről, amivel már (dkestünk, hanem a püspöki jelentés ezen részletének újra lenyomatásáról. Szerkesztő. lad kés/,jelölés. A b.-somogyi egyházmegyébe kebelezett kutasi egyház 111. osztályú lelkészi állomására
