Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-05 / 40. szám

635

it. i

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

ható lesz, azonnal elnémul a szülék természeti jogának a katli. papság részéről hangoztatása is. sőt nem fogják többé megtűrni a csekély számra leolvadt protestánsokat a Kegnum Mariánnmban.)

Ugyancsak a „Magyar Államnak“ julius 24-ki számában ezt írják: nincs igazuk, mikor e lapoknak szemére vetik, hogy a szülék természeti jogaiért küzd. Hisz a Magyar Állam a febr. 26-ki rendelet folytán támadt vitában ismételten is hangsúlyozta, hogy az az egyedül helyes, mit Bácskai tanít; az pedig világosan kimondotta, hogy: isteni jog alapján követeljük a vegyes házasság mindkét nembeli gyermekeit magunknak. Hogy az országgyűléssel nem beszél e jogról, azt is a szent Írás alapján teszi, „nolite sanctum dare canibus.“

A kik a Magyar Államból vett ezen idézeteket olvassák, azok tisztában vannak a felől, hogy azok, kik most a szülék természeti joga mellett látszólag lándzsát törnek, azt csak látszólag és azért teszik, hogy a szülék természetes jogának, a szabadságnak hangoztatásával a törvényhozás szabadelvű tagjait is részökre hódítsák, de valódi komoly törekvésük az, hogy minden vegyes házasságból születő gyermeket elhódítsanak, s mihelyt erejök lesz hozzá, mihelyt önvédelemre is képtelenné gyengítetik a hazai Protestantismus, azonnal ők lesznek azok. kik a szülék természeti jogát és a szabadságot eltiporják, mert hiszen előre bevallják, hogy „a catliolieismus rendületlen elvénél fogva sohasem volt föltétien hive a szabadság hirdetésének és most sem az,“ hogy a tévelygők sokasága által teremtett „sanyarú és kényszerhelyzeténél fogva hirdettetik és hangoztatik országszerte a szülék természeti jogának [elmélete, de csakis mint maliim necessarium“ a valódi elvvel, minden gyermeknek r. katli. vallásban uöveltetési elvével most nem léphetnek niég a törvényhozás eleibe, mert az ezzel odalépés annyi volna, mintha áthágnák eme parancsot: „nolite dare sanctum canibus.“ Kitűnik ebből, hogy nem mernek egyenesen, nyíltan törni a czél felé, hogy annak leplezéséül petitioikban a szabadság álarczát öltik fel, hogy a valódi czélra nézve tévútra vezethessék azon törvényhozókat, Ilikről a legtiszteletlenebbül nyilatkoznak, kiket ép úgy mint a protestánsokat — ebekhez hasonlítanak.

Föltétlenül bizom Magyarország törvényhozó testületé tagjainak bölcseségében és hazaszeretetében s erősen meg vagyok győződve a felől, hogy az alesperesi kerületek papsága retrograd irányzatának eszközeivé nem törpédnek alá, hiszem azt is. hogy hazánk fölvilágosodott, el soha nem sötétíthetett római katli. lakosságánál nem fognak czélt érni a megkezdett izgatások, s azt a középkori sötétséget — mely ismertetőül Spanyolországban visszamaradt, de ez államnak egyáltalán nem szolgált előnyére — még akkor sem óhajtja vissza senki, ha szellemi erőkkel oly gazdagon megáldott, a sophismáknak czéljaira felhasználásához oly ügyesen értő férfiú magasztalja is azt, aminő Nagy Várad érdemes püspöke.

Minthogy a szülőknek természeti jogát a saját közlönyükből vett idézetekből láthatólag nem akarja komolyan s csakis ideiglenes kisegítő eszköznek, igy is oly maliim necessariumnak tartja a tiltakozó papság, melyet csakis addig hangoztat, mig a tévelygők sokasága ezt

.636

szükségessé teszi, de elveti azonnal, mihelyt a protestánsoknak elkeresztelések által csekély számra olvasztása annak hangoztatását fölöslegessé teszi.

minthogy a szülők természeti joga az esetben is csak tlieoriában lesz meg, ha azt az állami törvényhozás nem korlátolja, mert az államtól függetlenített természeti jogát a szüléknek épen az azt most hangoztató clerus fogja a rendelkezése alatt levő összes hatalmi tényezőknek mozgásba hozatalával, ügyesen felhasználásával confiscálni;

s mert a clerusnak ez illetéktelen beavatkozása, a családok szentélyébe behatolása, a saját nyilatkozatuk szerint az egyházi hatalomnak föltétien engedelmességgel tartozó róni. katli. házastársnak gyónó széken, hitoktatásnál, magán s társas összejöveteleknél arra izgatása, hogy saját és gyermekeinek lelki üdvéért, a pokoltól és örök kárhozattól megszabadításáért kövessen el mindent protestáns házastársának ha lehető: áttéritésére, ha pedig ezt nem vihetné ki, akkor arra bírására, hogy minden gyermekét a római egyháznak engedje át . . . s akkor ha az állam a szülék természeti jogát, gyermekeik minő vallásban neveltetéséhez törvény által sanctionálja, s a törvény által elismert jogot a clerus akarja a föntebb jelzett s általa rendszeresen követett eljárással saját előnyére a protestáns házastárs ellen felhasználni, a protestáns lelkész nem hagyhatván védtelenül a clerus által vezetett róm. katli. féllel szemben védtelenül álló házastársat, kötelességszerüleg erősiti azt az ellene indított harczban, s e sajnos harczban feldulatik a családok békéje, melynek megőrzése pedig szinte egyik föladata az államnak.

Mindezen okok mérlegelésével, bár én a szülék természeti jogának vagyok barátja, miután a természeti jog épen a clerusnak illetéktelen beavatkozásai miatt nem érvényesülhet. s azt mint eddig nem tartotta, úgy ezután sem tartja tiszteletben, fentartandónak s általunk védelmezendőnek tartom az 1868: Lili. t. ez. 12. §-át; mert ha az állam korlátolja, — de minden felekezetnek egyenlő és igazságos mértékkel mérve: akkor a családi béke meg van oltalmazva; ha pedig az állam nem korlátolja, akkor korlátolni fogja azt az egyházi hatalom, s a családi béke is fel lesz dúlva a vegyes házasságoknál.

A több mint száz alesperesi kerület papsága azonban revisiót követel, hatályon kívül akarja helyeztetni az 1868: Lili. t. ez. 12. §-át; s mert ahhoz ez idő szerint még nincs reménye, hogy oly törvénynyel helyettesittethesse, mely szerint minden gyermek, ki vegyes házasságból születik, a római egyház hitelveiben lenne növelendő ... a Magyar Állam jul. 8-ki számában a következő szövegezést ajánlja az 1868: Lili. t. ez. 12. §-nak szövege helyett:

„Vegyes házasságoknál a házasfelek állapítják meg, — a házasság megkötése előtt vagy után — hogy mely vallásban vagy felekezetben kívánják neveltetni gyermekeiket, Ha ez iránt megállapodás nem történik: a fiuk az atyának, a leányok az anyának vallását követik.“

. E szövegezést mi protestánsok nem fogadhatjuk el. A megállapítás már szerződést, határozott kikötést (Írásban vagy ígéretben) föltételez s lenne gondja a clerusnak arra, hogy ez a megállapítás az ő intentiónak megfelelőleg történjék, sanctionálva lennének ily szövegezés által a félszázaddal ezelőtt egész hazánkban oly nagy izgatottságot