Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-28 / 39. szám

6L>5 El kell önmagukról feledkezniük. Bele kell merülniük Jézusért való dicső munkájukba. Meg kell emlékezniük, hogy önök az ő számára drága köveket csiszolnak, hogy az ó dicsőségének templomot építenék. Hivataluk magasz­tosságának ez az érzete, ez a tudata nem fogja engedni, hogy magukat helyezzék előtérbe. ,.l)e hát a prédikálás alatt az elmét nem a sza­vak válogatása foglalja-e el teljesen V~ kérdik Önök. Nem egészen. A szavak önként fognak jönni — ez a discipli­­nának az eredménye. Ha véletlenül megbotlanak, ne ja­vítsák ki; menjenek tovább Whitefield szabálya szerint: ,.Sohase javíts semmit se. ha csak rosszat nem mon­dottál.“ Ami a gesticulátiot illeti—soha se próbáljanak egyet is csinálni. Azok a természetesek, melyek önként jönnek. Az az ember, aki tárgyába elmerült, aki vágy beszélni rendesen, helyesen gesticulál — ha csak érzelmei nem erőltetettek. A taglejtésekre nézve is szükséges a gyakor­lat. A szónoklattan előzetesen tanulandó, de azért az elő­adás alatt annak szabályaira egy parányit se gon­doljanak. Mondják: a színészek minden szót tanulmányoz­nak s minden taglejtést tükörben gyakorolnak; miért ne tehetnék ezt a lelkészek is? Ez a különbség van köztük, hogy a lelkész nem utánoz. Saját érzelmeinek és gondo­latainak ad kifejezést. Egyszerűen önmagához hű. Mig a színész nem önmagára gondol. Nem a saját érzelmeit és gondolatait nyilvánítja ki. A szavak által megismeri má­sok gondolkodásmódját és a mozdulatokban azok érzelem­­uyilvánulását utánozza. Legnagyobb dicsősége az. ha úgy beszél és tesz. amint az. kit ábrázol — beszélt és tett. Minden tanulmánya és előkészületével oda jut csupán, ahonnét a lelkész kiindul, ha átérzi tárgyát, és bir fele­lősségének tudatával. Ezért, ha ajánlom is a szónoklattan tanulmányozását, egyúttal figyelmeztetem önöket, hogy ne utánozzanak. Javítsák hangjukat, de másét ne utánozzák. Ismertem néhány ifjú lelkészt, akiknek előadásából hiány­zott a tiiz. az élet. mivel mély hangot igyekeztek elsajá­títani. Különböző iskolák, collegiumok, egyetemek növen­dékei felismerhetők szónoklattani gyakorlataik alkalmával elsajátított haughordozásukból. Kn részemről mindenkor könnyen megtaláltam a gon­dolataimhoz illő kifejezéseket. A szivek megvetéséért való buzgalom már korán bátorrá tett, hogy nagy tehet­ségű és tekintélyű emberek előtt is beszéljek. Hangom a szónoklatra egyátalán alkalmatlannak látszott. Gyenge és vékony volt. A sok tanulmányozás következtében meg­görbültem. Tüdőin is gyenge volt és sokat köhögtem. Ba­rátaim majdnem mind azt hitték, hogy soká nem fogok élni. Beszéltem, mert éreztem, hogy beszélnem kell. Az első év végével orvosom le akart beszélni a lelkészi pá­lyáról. Második prédikátor voltam egy körlelkészségben, amelyben huszonnyolczszor kelle prédikálnom s én még hattal megtoldottam, igy harmincznégyszer prédikáltam a körben. Többek közt egy kis faluban, egy szegény özvegy asszouy házában is tartottam istentiszteletet Mintegy hú­szán jöttek össze csak. Ezen helyen való második és utolsó látogatásomkor tudatták velem, hogy van ott egy oivos. aki hitetlen s aki szeretne velem beszélni egész­ségem felöl. Meglátogattam és mondá. miszerint hallá. l>i>6 hogy gyenge egészségű vagyok s néhány egyszerű taná­csot adott. Ezek nekem megtetszettek s kérdem: prédikál­hatok-e tovább is. (> azt felelte, hogy ahhoz mint vallá­sos dologhoz semmi köz«* sincs; de mint orvos azt taná­csolja, hogy naponként csak nyolcz-tiz mérföldet lova­goljak és csak egyszer prédikáljak. Tanácsai összhaug­­zottak nézeteimmel és elhatároztam azokat meg is tar­tani. És el helyeztetésem re nézve csupán ez egyszer kérel­meztem. hogy olyan helyre tegyenek, ahol naponként 8—10 mérföldet kell lovagolnom és egyszer prédikálnom. Az elnöklő presbyter megígérte a legszívesebben pártfogá­sát • s a füstös, poros IMttsburgba küldöttek, épen akkor, amidőn «»tt az ázsiai cholera legjobbal) dühöngött. Bará­taim megrettentek; de én mentem. Egészségem az elede­lek gondos megválasztása s gyakorlatok által megjavult. Hangom lassanként megerősödött és bár kellemes soha sem lett. de a legnagyobb gyülekezetben is tudok pré­dikálni. Ma is meg vagyok róla győződve, ha félben ha­gyom a prédikálást, a legnagyobb valószinüséggel korai áldozata lettem volna a brouchitisuek vagy a tüdőbajnak. Valahányszor veszedelemmel állottam szemben, mindig füleimben csengett ez a mondás: ,.valaki akarja az ő éle­tét megtartani, elveszti azt. valaki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt.“ EGYHÁZI ELET. Levél a szerkesztőhöz.*} Tisztelt Szerkesztő l V! Legyen szives kérem alábbi rövid közleményemnek becses lapjában helyet adni. Két dolgot óhajtok e sorok­ban nyilvánosságra hozni. egyik leginkább egyháza­mat. másik egyházmegyémet érdekli közelebbről; de úgy hiszem, teljesen közönbös. érdeknélküli e lap egyik olva­sója előtt sem lesz. Az egyik, miről Írni akarok és amiről akár e lap utján, akár magán utón a szives ol­vasó s különösen kartársaim véleményét kérem —- rövi­den ez: • 1. A b. somogyi egyházmegyében érvényben áll egy statútum, mely szerint, amely egyház az egyházak által választandó bármely tisztviselőre nem szavaz, vagy liely­­telenül szavaz (meg van szabva, hogy milyen, hány pe­csét. aláírás, hány boríték kell) az az egyház 2 frt sza­vazatmulasztási bírságot tizet. Nem akarok annak tárgya­lásába bocsátkozni, hogy helyes-e. jogos-e e statútum, lehet-e. jogos-e valakit bírságolni azért, mert nem él jo­gával?**) hanem megfordítom a kérdést: vájjon a szava­zati jogukat nem gyakorlók büntetése helyett nem az *) Azon biztos reményben közöljük e nyílt felszólalást, hogy az illetékes helyekről azonnal meg fog jőni a megnyugtat«'» válasz. Szerkesztő. •* Szerintünk a szavazás nem pusztán jog. «le egyszersmind kötelesség is. Szerkeszt f*. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents