Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

596

595

fölfegyverezte a másik kettőt: úgy érezzük, ez csak arra kötelez berniünket, liogy fokozott erővel törjünk előre, mindig magasabbra s hogy munkánk nyomán áldásnak, uj virágzásnak kell fakadnia. A kicsiny, de érczfegyvérzettől csillogó görög phalanx diadalról diadalra haladt a rosszul felszerelt ellenség százszoros tömegével szemben, igy most mi is ellátva a szükséges fegyverekkel, hisszük, hogy fáradozásainkat szép eredmények koszoruzzák s diadalokat aratunk nem vértől párolgó mezőkön, hanem a nevelés és tudománynak áldott téréin. A Mindenható Isten adja meg, hogy munkák nyomán oly bő áldás fakadjon, a mily igaz és forró törekvés vezet belliinket!

De térjünk vissza az ünnepély lefolyásához !

Nyolcz órakor megindult a menet, s az ifjúság hosszú tömött rendben vonult tanárainak vezetése mellett a templomba, hol. miután soraival megtöltötte az összes karzatokat, száz meg száz ifjú hangon megzendiilt szívből jövően ama magasztos ének, melynek szépsége hervadhatatlan: „Jövel szentlélek Ur Isten!“ Minden arczon visszatükröződött a szent áhitat és lelkesedés, mely még fokozódott, midőn nt. Kis Gábor helybeli lelkész úr magasra szárnyaló imában kérte a Mindenható áldását úgy a tanárok, mint a tanítványok buzgó törekvéseire s emelkedett lélekkel buzditá ez utóbbiakat, hogy lankadatlan erővel törjenek kitűzött nemes czéljuk felé, hogy egyházuknak és hazájuknak hiv munkásai és kitűnő polgárai lehessenek.

Hiszem, hogy ez istentisztelet hatása alatt minden tanuló egy nagy fogadással hagyta el a templom megszentelt falait s hogy e fogadás a legtöbbnél majdan jó gyümölcsöket is terem.

Istentisztelet végeztével az egész sereg visszatért az uj collegium épületéhez, hogy tanúja legyen e nap egyik legemlékezetesebb jelenetének, midőn a főtiszt, egyházkerület által megerősített két ifjú, de méltán szeretett és nagyrabecsült tanár foglalandja el véglegesen tanszékét a régi szokáshoz képest egy szakjába vágó értekezéssel. A nagy terem ez ünnepélyes alkalomhoz illően fel volt diszitve az iskola nagy fuudátorainak, nevezetes elöljáróinak és volt hires tanárainak festett arczképeivel. Egyik legszembetűnőbb volt ezek közt Jókai Mórnak nagy arczképe, melyet maga ajándékozott az ifjúsági önképzőkörnek, mint amelynek Petőfivel együtt tagja volt.

Helyet foglalván itt az ifjúságon és tanári karon kívül egyházunknak és városunknak több szeretett tagja is. akik főiskolánk iránt érdeklődnek, kezdetét vette a tanárbeiktatás ünnepélye.

Főtiszt. Vályi Lajos egyházkerületi főjegyző úr, mint a kerület megbízottja és hivatalos kiküldöttje, emelkedett fel először s rövid, de ékes beszédben utalván az ünnepély fontosságára, felhívta a megerősített tanárokat, Antal Géza gymn. vallástanárt és Barabás Jenőt, a természettan tanárát, hogy székfoglaló értekezéseiket olvassák fel. Először is Antal Géza foglalt helyet az emelvényen s olvasá föl értekezését, melynek tartalma úgy tanártársait, mint a jelenlevő közönséget még inkább megerősité iránta táplált előnyös véleményében. Az értekezés czime: ..Fichte és az ethicismus az újabb vallásbölcsészetben“; rövid tartalma pedig a következő:

Fichte vallásbölcsészetében, mely kiindulási pontját képezi Schelling és Hegel, Schleiermacher és Schopenhauer vallásbölcsészeti nézeteinek, mint szintén a legújabb ethicismusnak, — két oldalt, negatívot és positivot különböztethetünk meg. Aniaz a bölcsészi és kér. isten fogalom ellen foglal állást, emez a tiszta vallásnak létjogosultságát igyekszik kimutatni. — A bölcsészet Istent substantiának, a kér. vallás személynek állítja, Fichte szerint mindkettő tévesen. — Isten nem lehet substantia, mert substantia föltétlenül egy térfyen és időben érzékelhetőleg létező lényt jelent; de nem lehet személy sem, mert öntudatos személyiség a külvilág által való korlátozás nélkül nem képzelhető, mint ezt saját öntudatunk előállása is bizonyítja; már pedig Isten semmi által nem korlátolt, végtelen s igy öntudatos személyiséget nem tulajdoníthatunk neki. — Ezek ellenében megjegyzi felolvasó, hogy a substantia fogalmának Fichte által adott értelmezése önkényes, a bölcsészettörténet által nem igazolható, megszorítás; a személyiséget pedig helytelenül köti Fichte a véges lényekhez, pl. az emberhez, mert épen azon körülmény, hogy a véges lények a személyiség fogalmát teljesen realisálui nem képesek, mutat arra, hogy absolut személyiség csak végtelen lény lehet.

A positiv oldal Fichte vallásbölcsészetében, mely egyúttal a modern ethicismus főelvét is képezi, a vallás jogosultságának a kötelességtudat általános és föltétien voltára alapítása.

E kötelességtudat épen általánosságánál fogva nem lehet más mint formai, mert a kötelességtudat tartalma időről időre az emberi nem művelődési fokai szerint változott. Általánossága s föltétlensége azt bizonyítják, hogy ez az egyedül reális, metaphysikai elv, mely épen ennélfogva a természeti mechanismnst is a maga czéljaira használja fel. Vallás ezen az állásponton nem egyéb, mint azon meggyőződés, hogy amit mi kötelességtudatból teszünk, az valósággal az absolut ezéluak, az erkölcsiség lassankénti realisálásának előmozdítására szolgál.

Maradandó érdeme Fichtének — s az ethicismus jogosultsága a vallásbölcsészetben épen ezen alapszik, — hogy a vallás és az erkölcsiség közt fennálló szoros viszonyt kimutatta. Tévedése az, hogy az élő istenfogalom helyére egy elvont metaphysikai fogalmat emelt s általában a vallást a metaphysikával (a Wisenschaftslehre korszakában) az o n o si to tta.

Hogy az erkölcsi világrend a természeti medianisnmst is önczéljaira használja fel — ez az alap, melyen Fichte és az ethical irány képviselői állanak, s igy vallásbölcsészeti rendszerüknek kezdete és vége a teleologia. — Általában a tejeologia azon tér, mint Zeller helyesen megjegyzi, melyen a vallás létjogosultságáért folyó küzdelem eldöntő harcza ki fog vivatni. Sikerül kimutatni, hogy a modern materialismusnak az evolutionismussal támogatott nézetei sem nélkülözhetik a teleologiát: úgy az emberi lélek azon jelenségei, melyeket, vallásnak nevezünk, nem csak mint subjective, de mint objective jogosultak bármily s bárhonnan jött támadásoknak bízvást szembe nézhetnek.

E nagyon alapos tanulmányozásra valló értekezés mindvégig lekötötte a hallgatóság érdeklődését, élénk czá-