Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-17 / 33. szám

519 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 520 Azért bocsásson az Ur kettős mértékben a gyűlés tagjaira bölcseségnek és szeretetnek, igaz­ságnak és türelemnek lelkét, hogy a ma megkez­dett munka, minden részében Isten dicsőségére s szeretett egyházunk javára szolgáljon. Révész Kálmán. A dunántúli nőnevelő intézet kérdéséhez. Hogy a dunántúli ev. ref. egyházkerületben szükség van egy nőnevelő intézetre, hol a ref. lelkészek, tauitók és világi híveink leányai a kor szellemének megfelelő ta­nításban és vallás-erkölcsi neveltetésben részesüljenek: ezt ma már bizonyítgatni, midőn a ft. kerület e tekintet­ben a cselekvés terére lépett, teljesen feleslegesnek tar­tom. E helyett a nőnevelő intézet felállítására vonatkozó ismeretes véleményeket óhajtom megbírálni és mivelhogy a nőneveléssel magam is foglalkozom, mint polgáriskolai hitoktató: szándékom saját véleményemet is néhány sor­ban leírni, ha a nagytiszt, szerkesztő ur lesz szives be­cses lapjában egy kis helyet adni. Tudtommal eddig 2 féle vélemény lett nyilvánosságra hozva a nőne velő intézet felállítására vonatkozólag. Az első e lap 10. és 11-ik számában olvasható. E czikk írójának hivatottságát igazolja, hogy ő nő. anya és tanító. A miket a kálvinista nők vallás-erkölcsi nevelés­sel összekötött tanításáról elmond, mind igazak és az iró szép leikéről, erős kálvinista érzékéről teszuek bizonysá­got. Ezenkívül ő azt ajánlja, hogy mindegyik egyházme­gye állítson fel felső leánynevelő intézetet, melybe —­­mint a min. tanterv megszabja — a 6 elemi után vétetnek fel s két évi tanfolyamon képeztetnek ki a növendékek. Szénégetőnek tőkén a szeme, 0 felső leányiskolái igazgató, nem csoda hát, ha e fajta iskolákért lelkesedik. En azonban a nőnevelő intézetek szervezetét tanul­mányozva, eltekintve attól, hogy mily költséges lenne megyénkénti felállítása ilynemű tanintézeteknek; arra a meggyőződésre jutottam, hogy a felső leányiskolák egy­általán nem érhetik el azt a czélt, a melyet el kell érni egy a kor színvonalán álló nőnevelő intézetnek. Ez iskolákba a növendékek 12 éves korukban vétet­nek fel. Ámde a szülők már 10 éves leány-gyermeköket nem örömest küldik osztatlan népiskolába. Továbbá ekkor már a leányoknál oly fokú fejlettséggel találkozunk, hogy a beléjök átoltandó jó szokások sokkal nehezebben válnak természetükké. Vagyis a jó benyomások felvételére a 12 éves leány már nem oly fogékony, mint a 10 éves. A felső leányiskolák különbféle iskolákból kapván az anyagot, kezdetben az egyöntetű tanítás csaknem lehe­tetlen. Ez, tekintve, hogy csak 2 év a tanítási idő, szin­tén figyelembe veendő. Ezenkívül a tananyag oly nagy és sok, hogy az két év alatt maradandó haszonnal el nem végezhető. Hátrány még az is. hogy ezen iskolák semmiféle életpályára képesítést nem adnak; pedig ma már ezen körülményt sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ily értelemben nyilatkoznak az e fajta nevelő intéze­tekről a szaklapok, sőt még saját értesítőik is. A „fel. nép- és polg. isk. Közi.“ 87-iki 11. számában szóról szóra ezek olvashatók: „Kérdem tehát“ — igy ir a czikk írója, mi­után a fel. leányiskolák hátrányáit előadta — „megér­­demlik-e ezen iskolák a kíméletet azon egyedüli haszonért, hogy több fajú leányiskoláink legyenek.“ A h.-m.-vásárhelyi iskolaszék minthogy „felső leány iskolájuknak szervezeténél fogva nem volt kellő szánni növendéke.“ kérelmezte, hogy 4 osztályú polg. leány is­kolává alakíttassák az át. Hasonlóképen tett a szegzárdi és nyíregyházai is, miután belátták, hogy a felső leány­iskola nem ér el kellő eredményt a nőnevelés terén. A második vélemény a főt. egyházkerület által ki­küldött bizottság javaslata. Ez a nőnevelés szempontjából legczélszerübbnek mondja a 4 oszt. polg. leányiskolát. Egy ilyen intézet fel­állítását azonban ez idő szerint anyagi nehézségek miatt elejti és helyette tervbe vesz egy internatus felállítását a pápai polg. leányiskola mellett. Ez a javaslat, minthogy nem költséges, minthogy a czélt eléri s minthogy a vallás-erkölcsi oktatásról és nevelésről az internátusbán gondoskodva lesz — egyéb­ként pedig felekezeti féltékenységre semmi ok sincs: tel­jesen elfogadható. Csakhogy a kerület egyik-másik részétől messze lesz. Es én nem hiszem, hogy akár Somogyból, akár Harsból valamelyik pap vagy tanító elvinné 10—14 éves leányát. Az én véleményem ez: Bizony legjobb volna, ha az egyházkerület állíthatna fel és tarthatna fen maga egy nőnöveldét. De ne feledjük, hogy a népet már jobban egyházi adóval terhelni nem szabad, mert félő, hogy majd olcsóbb vallást keres magának. Hej! nem a nép filléreiből állottak ám fel régen iskoláink . . . Majd talán az Isten ád még gazdagokat, kik óhajtoznak a Bethlenek, Török Bálintok. Lórántffy Zsuzsánnák neveihez főzött dicsőségre. Addig pedig, — hisz az állam már nem felekezeti­­eskedik — vegyük igénybe az állami polg. leányiskolák szolgálatát. Állítson fel a kerület egy internatust a pápai mellett. Minthogy pedig ez kevés, állítson fel egy másikat is a kaposvári mellett. Felekezeti féltékenységre itt nincs ok. hisz a tanerők három ötödé ref. vallásin Két-, esetleg 3 internátust felállítani, betudva azt is. mit a növendékek évenként fizetnek: alig megérezhető teherként nehezednék a kér. pénztárra. M. *) *) Készséggel közöljük ez utolsó órában érkezett czikket, mely­nek tartalmával annyiban egyetértünk, hogy minden egyházmegyében állítani egy-egy felső leányiskolát jelen viszonyaink között, bár ha igen óhajtandó volna, lehetetlen ; azért elégedjünk meg egyelőre a pápai internátussal; idővel lehet aztán más polgári leányiskolák mel­lett is ilynemű intézményt felállitani. Szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents