Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-10 / 32. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 514 513 Ágoston tana sok tekintetben ellentéte a középkorinak. mert inig a középkori felfogás szerint az egyház lényegileg iidveszköz-nek, addig Ágoston szerint inkább iklve rétimén?/-nek volna nevezhető. Ágoston az egyház lényegét abban találja, hogy az ,.congregatio praedestinatoruur, s épen ,.civitas Dei” cimtt irata amellett bizonyít. hogy szerinte az öröktől fogva kész közösség az idők folyamán megjelen. A ..peregrinarii” kifejezés világosan mutatja, hogy az egyház kész nagyság, amelynek keletkezésére nem épen szükséges a hierarchiai szervezet. A hierarchia Ágoston egyházfogalmában még másodrendű szerepet játszik, s hogy mennyire ingadozók az egyházi hivatal jogaira vonatkozó nézetei, meggyőzően mutatta ki Under a ,.Zeitschrift für Kirchengeschichte“ hasábjain közölt ágostoni tanulmányaiban. A legitimum regimen pastorum specificns értéke az isteni kegyelem közvetítésében nincs még nála kiemelve, amennyiben az egyházhoz való csatlakozás kötelességét nem arra alapítja. hogy a kegyelemeszközök bizonyosságát az istenileg szervezett hierarchia biztosítja, hanem az unitas iránti szeretetne. A cici tus !hi fogalmának magyarázatánál Kattenbnsch fejtegetéseivel szemben kimutatja Schmidt. hogy itt Ágoston korántsem gondol az egyháznak jogi szervezetére az államinak módjára. Kp azért hajlandó a ci vitást nem állammal, hanem ,.polgári társadalommal" (Bürgerschaft) fordítani, úgy hogy a civitas Dei nem is egyháznak mint olyannak, hanem inkább tágabb értelemben vett istenországának volna Ágostonnál veendő. Ágoston épen a nyugati egyházi szellem főképviselője, mig a sajátos középkori egyházi fejlődés kezdete Nagy Uergely idejére teendő. Az általa hangsúlyozott hierarchikus törekvések. a mise kifejlődése s az angol missio teszik épen a középkori egyház sajátos jellegét. A Bonifacius által gyakorolt angol missio alapköve a pápaságnak. Ama vazallusi viszony, amely egy népegyház s a római püspökség között Bonifacius törekvései folytán fejlődött, épen a germán népnek a későbbi római keresztyénséggel való összekapcsolását jelenti, amely a hierarchiai egyház fogalomnak megszilárdítására vezetett. A római kér. és germán szellemnek eme házas viszonyát mutatják a szorosabb értelemben vett középkori vallásiegyházi tanfogalmak is. mint p. o. Anselm elmélete a kiengesztelésről, mely germán jogi fogalmakat alkalmaz tisztáu vallásos erkölcsi dolgokra. Ez alapon megszületett a középkori tanrendszer, amelynek lényege a hierarchiai snkrd mentőm > cnlemegyhrtz. A középkori egyház története épen a hierarchiai pápaság története. A hierarchia oly uralom, mely a feltétlen alávetést s alárendeltséget követeli, s ura úgy a cselekvéseknek mint az érzelmeknek. Az orthodoxia csak mint törvényszerű rend jön tekintetbe, amelylyel szemben a feltétlen engedelmesség az egyedüli kötelesség. A dogmatikai igazságoknak magukban véve nincs értékük. — értéke csak a törvényszerű felsőség iránti vak engedelmességnek van. A traditio csak más kifejezése a kijelentés ama dignitásanak. amelyre a hierarchia igényt tart. A hierarchia az istenség közvetlen orgánuma, mely felette áll az éginek. maga kreálja szeutjeit. s intézkedik érdemeikről s imáikról földi tagjai javára. A hierarchiában összpontosul az ecrlesia triumphans és militans. A középkori hierarchiai egyház többé nem Ágoston civitas Dei peregrinansa. mely a jövőben keresi czélját. hanem az Isten által rendelt közbenjáró. mely ama kulcsnak birtokában van. amelylyel az egyes hívőnek nem az idői, földi, hanem a térbeli túl világi mennyországot fölnyitja. Nem egy mennyei közösség megjelenése, hanem ama kegyelem és igazság teljhatalmú hordozója, mely a mennyei világ felé való útra vezet. Eszközei a sákramentomok. amelyeknek megszentelő ereje kizárólag az ő szolgálatában állanak. Feltétlen ura s azután kiszolgáltatója a sákramentomoknak. amint az legvilágosabban az intentióról szóló tanban tűnik ki. A sákramentomok és a sákramentaliák képezik ama hálót, amelylyel a hierarchia körül veszi a laikusokat. A sákramentomok erői. malasztjai korántsem erkölcsi jellegűek. sőt inkább titokzatos tulajdonságok. A 3 sákramentomnak tulajdonított character indelebilis nem az egész személyiségnek uj erkölcsi tulajdonsággal való maradandó felruházását, hanem az egyesnek a hierarchiára való állandó vonatkozását jelenti. A hierarchiai testhez való maradandó tartozaudóságát jelzi e kitörölhetlen jelleg, íl melyből a hierarchiának az egyházi jurisdictió körébe tartozó jogigényei származnak, amint p. o. e charaeterre alapítja Róma az eretnekek kriminális üldöztetését s másrészt, a papi nőtlenséget. A bérmálásnál nyert character csakis a keresztségben nyert malasztnak módosításaként veendő, amennyiben a keresztségben szentesített hierarchia iránti általános vonatkozás itt a püspöki hivatal iránti speciális vonatkozássá lesz. A jogi vonatkozásoknak a sákramentomi behatásokkal való sajátszerü közvetlen összefüggése a penitentia szentségében nyer kifejezést, a Ind a kegyelemközlés a hierarchia birói tevékenységével teljesen egybeolvad, mig a miseáldozatban a hierarchia közbenjárói tiszte nyilvánul a maga valójában. A kegyelem e sákramentomok tanánál az emberre nézve transcendensnek, rajta kívül állónak tűnik fel. mely az emberi szabad akarat ténykedéséhez csak külsőleg járul, ami leginkább kiviláglik ama seholastikai tanban, amely szerint az attritió.mint természetes bánat, a sákrameutomi kegyelem hozzájárulása folytán e mtritióvá. azaz valódi istenszerü bánattá lesz. A kegyelem itt külső valami, s ezen bensüleg átalakító erő kívülről lép az emberi cselekvéshez, a melynek mintegy értéket kölcsönöz, a miből következik, hogy a cselekedet értéke nem az érzelemben, hanem a külső végrehajtásban rejlik. A sákrameutomi opus operatum követeli azt az ember részén is. a hol minden benső erkölcsi motívum vagy személyes vonatkozás ki van zárva. A kegyelem donum superadditum. a mint annak kifejezője és kezelője a hierarchia s annak titokzatos kegyelemhatalma. A felesleges jócselekedetek tanán alapul a magasabb fokú szerzetesi erkölcsiség. ama stoikus ideál, a uielylyel az ember a közönséges kötelességek teljesítésének körén kívül állónak tudja magát. Az érdemszerü jelleggel bíró cselekedetek tana is a hierarchiai cgyházfogalom szolgálatába lépett, sót annak mintegy támasza volt. A jesuitismusban újabb kiállásban jelent meg a középkori tanrendszer s vette fel a hivatalos egyházi tannak jellegét. A közép kon egyháznak a bibliai keresztyénseggel való ellentétét csak ó fejtette ki következetesen.
