Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

497

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

körül, mivel e tanrendszer kezdettől fogva meg volt győződve arról, hogy dogmái a teljes kér. igazsággal azor. >sak.

(Folyt, köv.)

I>r. Szlávik Mátyás.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK.

— A IV. egyetemes tánítógyülésen résztvevők elszállásolása. Hogy az elszállásoló bizottság minél előbb beoszthassa a tagokat a rendelkezésre álló lakásokra, s hogy minél előbb tudósíthassa azokat leendő lakásuk felől, ezennel fölhívja az érdekelteket, hogy Hajós Mihály titkárt (V.. Szemere utczai iskola) augusztus 5-ig tudósítsák. hogy az alább megnevezett helyek közül melyikbe kívánnak elszállásoltatok A dunántúli képezdékben végzettek a Gr. Károlyi utczai iskolában, az erdélyi és tiszántúliak a Lányai u. iskolában, a dunán- és tiszáninneniek az Érsek u. iskolában, a pest-megyeiek pedig a Bezerédy u. iskolában fognak ingyen szállást kapni. — Tudósítsák továbbá arról is. vájjon hónapos szobában

és pedig egy ágygyal-e vagy kettővel óhajtanak szállást. A szobák ára Hi> kr.. két ágygyal 1 fit., melynek felét a rendező bizottság födözi. télét az illetők tartoznak fizetni. Az elszállásoló bizottság

— A (iusztáv-Adolf egylet évi nagy gyűlésén kiosztatní szokott segélyért 1504 kérvény adatott be. melyek közül 348 az osztrák-magyar monarchiából való.

— A IV. egyetemes tanitógyiilés érdekében ismert nevű publicistánk György Aladár úr. mint a népnevelésnek egyik leglelkesebb bajnoka, igen meleg hangon szerkesztett czikket bocsátott közre, melyből közöljük a következőket: ...Magyarország néptanítói hosszú 12 év letelte után ismét nagy-gyűlést tartanak Budapesten Szent István napján. 22 ezer tanító. 4000 tanítónő. 1000 kisdedóvónő s mintegy 2000 a népoktatásügy iránt hivatalosan is érdeklődő képezdei tanár, tanfelügyelő, árvaatya. nevelő s hitoktató, egyszóval közel 30.000 oly egyén, kik a magyar nemzet kulturális fejlődésének nemes munkájában tettleg résztvesznek. küldik el legkiválóbb tagjaikat erre az egyetemes gyűlésre, amelyen, mint az elöbbeni hasonló gyűléseken is. bizonynyal nem fognak hiányozni más lelkes férfiak sem. kik átérezve a népoktatás ügyének nagy fontosságát, mindenkor megjelennek ott. ahol közoktatásügyünk fejlesztésének legfontosabb tényezői összegyűlnek, hogy aggódó orvosok gyanánt meg-megtapintsák azt az iiteret. mely százados küzdelmek között elgyengült s ellenségektől körülvett nemzetünk megizmosodásának, a századunkban már mindenhatóvá lett népniüveltségnek lüktetéseiről tesz tanúságot. Közmondássá lett már hazánkban a tanítók szomorú anyagi helyzete, alkotmányos életünk kezdetétől szakadatlan »»rozatbau hangzik fel a panasz, hogy külföldi lovakért százezreket s a katona498

ság fegyvereinek javítására milliókat adunk évenként, mig a népoktatásügyre fordított összegeknek egy pár ezer forinttal emelése is nagy erőfeszítésbe kerül. Mindamellett ki merészeli állítani, hogy az a napfény, melyet egykor b. Eötvös József felgvulasztott s mely a népoktatásügy fontosságát oly közérthetővé tette, ma már halványodik s a nemzet jobbjai már közönyösek lettek iránta ? Nem. Nehéz politikai s társadalmi viszonyaink között akaratunk ellenére vergődünk gyakran nem kedvelt utakon, de nincs többé senki, ki a nemzet zömének művelését ne, tartsa nemzeti feladatnak s nem lesz többé oly időszak, midőn kicsinylőleg beszéljenek az iskolák hatalmáról. Lélekemelő példája ennek az emelkedett köztudatnak a tanítók egyetemes gyűlése is. Az ország kormánya, fájdalommal bár. de megkötött kezekkel tagadta meg azt a pár ezer forintot, mely a gyűlés rendezésére szükséges volt; felkelt a müveit társadalom s pár hét alatt krajczáros adakozásokból összegyűlt ez az összeg teljesen. Volt-e valaha Magyarországon gyűlés, melynek czéljaira egyesek annyit adakoztak? Nem az első eset-e az. hogy a kormány vezérférfiai, egy gróf Szapáry Gyula s gróf Csáky Albin, mint magán emberek, saját filléreikkel igyekezzenek pótolni azt. amit mint kormányférfiaknak meg kellett tagadniuk? A közszellem hatalma az, azé a közszellemé. mely ma már világosan tudja, hogy a nemzetiét varázsereje a közművelődés s melynek hatalma alatt mély értelműnek tűnik fel koszorús Írónknak. Jókainak ismept mondása: „Magyarországot még egyszer meg kell hódítani. s e nagy feladat a néptanítókra vár.“ Nem kicsiny, nem m illékony erkölcsi hatalom tehát az egyetemes tanitógyiilés. Az a harmincz ezer egyén a jövő nemzedék nevelője. a kulturpolitikusok reményei bimbójának fejlesztője. Jobbjaik látják a hiányokat, sajnosán érzik, hogy ma a magyar tanító csak kis gyermekek oktatója, de nagy feladatát, a nép tömegének nevelését, még alig kezdhette meg. Itt az egyetemes gyűléseken hintik el az uj eszméket, törnek uj-uj réseket. S majd egykor évtizedek múlva, midőn hazánkban is uralomra jut a közművelődés s emberszeretet hatalma, midőn nem kell sötét gyanúval vagy épen ellenszenvvel tekintenünk polgártársaink ezreire, a müvelődéstürtéuelem Írója sok más tényező mellett a tanítók ünnepi összejöveteleire is fog utalni, mint egyik tényezőre, mely az egykor felekezetek s nemzetiségek szerint megoszlott s nagy tömegében miiveletlensége miatt közönyös magyart emberré s valódi magyarrá tette. Kinek megadatott látni, rokonszenvvel nyújtani kezét az úttörők ünnepi összejövetele felé: a nemzetiét megszilárdulásának egy-egy örvendetes szivdobbanása ez.

— (»yászhir. Baksa Barnabás h. böszörményi ev. ref. segédlelkész életének 29-ik évében hirtelen elhunyt. Korán sirba szált lelkésztestvérünk haláláról a gyászoló család a következő jelentést adta ki: Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett fiam. testvérünk s öcsénk néhai Baksa Barnabás h.-böszönnényi ev. ref. segédlelkész, mai napon szivgörcs következtében, életének 29-ik évében hirtelen elhunyt. Temetése f. hó 30-dik napján délelőtt 10 órakor leend. H.-Böszörmény, 1890. július 28. Édes anyja: özvegy Baksa Sámuel né, Szeremley Zsuzsanna»