Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-07-27 / 30. szám

475

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP.

470

zsibongó gondolatokat; mások, ha fel s alá járnak vagy erdőben barangolnak. Schleiermacher beszédeit az ablakba könyökölve készítő. Ismerek embert, aki botot pörgetve tud legjobban gondolkodni. Ismertem másokat, akik lóháton gondolkodtak legjobban, és akiket a tiszta égbolt inspirált, s elmélkedéseiknek a mindig váltakozó tájkép, a fény és árny. hegy és völgy váltakozása költöies színezést adott. A régi kör-systema, minden nehézsége és hátránya daczára. csodálatos inspiráló Itatással birt, bár ezt a philosophiailag gondolkodók gyakran figyelembe sem veszik. Kiki válaszszon neki tetsző szokást, rendszert. A mód nem lényeges, csak eredmény legyen. Egyik semmit sem tud tenni ..égi szikra“ nélkül; a másik enged Dr. Johnson tanácsának: ,.ülj le. ha nincs is kedved.“ Ez a legbiztosabb. A szikra ritkán jön a kellő pillanatban, bár ennek hatása alatt teszünk legjobban bármit is; de az a ,,leülés" szokása végre is elősegíti a „szikra“ jövetelét, De e mellett a lelkész gyakran forduljon a bibliához, és minden elmélkedés, amennyire csak lehetséges, szentirásszerii legyen. Luther igy szól Isten igéjéről: „több gondolatot ébreszt az, mint minden commentator együttvéve.“ Az ima kelleme se legyen tőle távol, mert mint Isten követének éreznie kell. hogy Isten áldása nélkül semmit sem végezhetünk. Tanulmányozása az ima atmosplia eráj ában mozogj on.

fám€i&9

Elvi kérdések a Symbolikában.

(Folytatás)

A Polemika fejlődésében szükségszerű valamit látunk, s a tlieol. tudomány organizmusában helye is van. Mint ilyen különbözik azonban a régitől, mely a saját felekezetiségétől különböző összes eltérésekre, névszerint a kálvini, sociuiáni. arminiáni épugy, mint a kath. tanfogalmakra terjedt ki. A mint Hase és Tschackert tanárnak a régitől eltérő Polemikája is bizonyítja: annak modern alakja csakis aI' római egyház ellentétére szorítkozzék.

Ezzel szemben a Symbolikának a különböző egyliázíelekezetek sajátos hitvallásszerü tanainak előadásával kell foglalkoznia, névszerint a saját felekezetiségével szembenálló tanfogalmak méltatásánál ki kell mutatnia azoknak keletkezését, értelmét és jelentőségét, vagyis objectiv utón kell haladnia s a hivatalos iratokból kell merítenie. Az általánosaa elismert egyházi hitvallások, az azoknak szerkesztésébe befolyt egyéneknek tlieol. sajátossága, azoknak további fejlesztése s magának a Symbolika előadójának vagy Írójának tlieol. álláspontja, — e mozzanatok jönnek tekintetbe az egyes egyházi hitvallásszerü tanfogalmak történeti tárgyalásánál. Ezzel meg van mondva az is. hogy object!vitásról a közönyös pártonkivüliség értelmében a Symbolikában szó sem lehet, A Symbolika tehát polemikus jellegű is lehet, s a régi Polemikával való rokonságát nincs mit restellenie,

ha mindjárt a módszerre nézve különböznek is egymástól, a mennyiben a mai Symbolika többé ki nem indulhat amaz előfeltevésből, mintha a kereszténység ev. prot. felfogása, teljesen azonos volna a bibliai kereszténységgel. Epazért, a prot. Symbolikusnál a saját egyházának hitvallásaitól való eltérés még nem tekinthető eretnekségnek. E tekintetben más viszonyban van a hitvallásokkal, mint a XVI. és XYII-ik század polemikusa. A symbolum reá nézve első sorban a történelemé s általa objektíve méltánylandó, — épazért symbolikus s nem polemikus, ha mindjárt polemizál is a maga fejtegetéseiben. S jellemző előnye a reformatio egyházának, hogy Symbolikát ismer, mig a középkori egyház Möhler kísérlete után tudományunkat többékevésbbé feladta, s még ott is. a hol a Polemika elnevezését kerüli, tényleg a régi Polemika állásportjára tért vissza.

Ha igy a Symbolika. daczára polemikus jellegének, lényeges ismertető jel által különbözik a régi Polemikától, úgy más tekintetben a régi polemikával megegyezőleg annak modern alakjától tér el. Az egyházi küzdelem ma a gyakorlati térre, kül- és belmissióra. istentiszti 1 ötre, politikai és társadalmi hatásra terjed ki. mig a régi Polemika kizárólag dogmatikai jellegű volt s a „hamis tannak“ feltüntetésére és megczáfolására irányult. A Symbolika ennélfogva e gyakorlati tért: kultuszt, erkölcsöt, politikai és társadalmi viszonyokat, legfeljebb illusztráló anyagnak használhatja az egyes egyházi hitvallásszerü tanfogalmak történeti ismertetésénél, ép azért az ellentétnek doktriniális oldala, mint annak magva érdekli első sorban. Marheiueke ama nézete, a mely szerint a nemzeti elem volna döntő elhatározási! az egyes egyházi tanfogalmak keletkezése és fejlődésénél, a tényleges viszonyok figyelembevétele alapján kevés hitelre méltó.

Mindezek alapján Schmidt a Symbolikát ama tlieol. tudománynak mondja, mely az egyes egyházak hiteles nyilvános bizonyságaiban, hitvallásaiban letett s azokban maradandó érvényre jutott tankülönbségeket történeti fejlődésül és genuin értelmük szerint tárgyalja, s e tanfogalmaknak a kér. kijelentés helyes felfogása s teljes megvalósítására vonatkozó becsét meghatározza. „A különböző egyházak tanfogalmainak összehasonlító előadása“ helyett ép e tanfogalmak forrásaira való tekintetéből helyesebbnek tartja a „Symbolika“ elnevezését.

B) A Symbolika encyklopödiai állása.

Itt a Symbolikának az egyház- s a dogmatörténethez való viszonyát kell meghatároznunk. Első tekintetre úgy látszik, mintha a Symbolika tárgya mégis csak az egyház- és dogmatörténet egyik darabja volna. Hiszen az egyháztörténet is a különböző egyházak keletkezése mellett azoknak sajátos hittudatát kifejező hitvallásokat is tárgyalja, s épugy a dogmatörténet is ama dogmatikai alkotásokra van tekintettel, a melyek a hitvallásokban összpontosulnak, — a miből következnék, hogy tisztán praktikus okok azok, a melyek a Symbolica theologiának különválását szükségessé tették. Végül a Symbolika a rendszeres theologia mellék- és segédtudományaként is tűnik fel, mely hivatásszerüleg föltünteti azt, a mit hit- és erkölcstan csak alkalmilag p. o. az egyház, a megigazulás s a sákramentomok tanánál hézagosán tárgyal.