Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
465 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. magas. 2'/2 láb széles fallal veszik körül, mit még 43 oszloppal is megerősítenek. A város földesurai (fr. Károlyi Sándor, majd utóda is Ferencz nem kívánják vásárhelyi református jobbágyaikat hitükért zaklatni, s egymással jő viszonyban élnek. E jó viszony 1744-ben az úrbéri terhek felemelése miatt kissé meghidegült ugyan, de midőn a kérdés békés egyezség által megoldást nyert, a szeretet e megpróbáltatás után a földesül- és jobbágyai között még őszintébbé vált. mint ezt az 1782. évi esemény bebizonyította. Ekkor ugyanis bizonyos Posztós István nevű halálra Ítélt rabot, ki református volt. midőn Jancsik Miklós ferenczrendü szerzetes, ki már három napig a siralomházban mellette volt. a vesztőhelyre is ki akarta volna kísérni. az illető rab elővezettetvén, megpillantotta saját lelkészét Szőnyi Beniámiut. s könnyezve kérte, hogy az kisérje ki őt utolsó útjára. Szőnyi tehát kéri a szerzetest, hogy miután Posztós 3 napi biztatásai daczára is megtartotta hitét, engedje át most már helyét, s kérelméhez a város bírája, az egész tanács is csatlakozik, de a szerzetes nem engedett, mert megyei végzés szólt arról, hogy a protestáns vallása elítélthez saját lelkésze csakis a városon kivül rsatlakozhatik. Azonban a rab is rimánkodott Jancsik előtt, de csak mind hiába, ekhor tehát a körülálló tömeghez kiáltott : „Édes lelkejm. ne hagyjatok halálom óráján. Szakaszszátok ketté az ilyen adtát. Ehol nem imádkozhatnia miatta.“ Erre a körülálló nép zúgni kezd. a kocsi, melyre már ekkor Jancsik is felült, nem indulhat, mind sűrűbben hangzik a : „Szállj le barát, szállj le barát.“ Az esküdt megkísérli szembeszállni a néppel, de látva az ingerültséget ő is leszállásra inti Jancsikat, majd a hóhér is tót nyelven adja neki tudtára, hogy szálljon le. mert itt nem jó dolog következik, a lovak kantárját megragadták, s erre Jancsik is kezdett lefelé készülődni, de már ekkor későn volt. mert a boszus rab szabadon levő egyik lábával lerúgta őt. s hogy a tömeg agyon nem verte, csak .Szőnyi pártfogásának köszönhető. A szerzetes bántalmazásáért megtorlás várt a vásárhelyiekre. tudták ezt jól. s hogy földesurokat részökre nyerjék, kijelentették előtte, hogy készek a kntholikusok számára egy uj templomot építeni, vagy annak megfelelő árát lefizetni, mit N. Károkban meg is tettek. Erre gr. Károlyi Ferencz kiadta a vásárhelyi reformátusok vallásszabadságát biztositó levelét, melynek ide vonatkozó legfontosabb része a következő: „Említett városom lakosait közönségesen bizonyosokká teszem, hogy törvényesen megengedett és engedhető minden szabados religióbeli szokásokban Isten kegyelméből leendő successorimban hagyományom által nemcsak megtartom, hanem minden tehetségemmel meg is oltalmazom.“ Itt megállhatunk ismertetésünkben, mert az idáig terjedő részt lehet a munka első részének tekintenünk : az eddig elmondottak úgy a vásárhelyi ref. egyház felvirágzását. mint Szónyinek befolyását a népre megmagyarázzák : azon jelenet, midőn a felkorbácsolt indulata tömeget Vissza tudta tartani Jancsik agjronverésétől. biztosította számára az első helyet övéi között, s ezért innen 466 kezdve a mű második részének vehetjük az ő lemoudatásáig terjedő részt, s ez képezemli szerző müvének fő részét, mig a harmadik rész ezentúl Szőnyi haláláig terjed. Nem ártott volna a műnek, ha szerző maga is megteszi e részreosztást. az olvasó figyelmét igy még inkább felhívta volna annak megfigyelésére, látunk-e változást, s mi változást látunk Vásárhelyen Szőnyi Beniámin befolyása idejében és befolyásának megszűnte után? Hiszen e kérdésre a feleletek úgyis benne rejlenek e teljesen kimerítő alapos történelmi műben. (Vége kö\\) Kis Ernő. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Lapunk felelős szerkesztője f. hó ls-áir. pár heti tartózkodásra rokonaihoz utazott kedves kis fiával együtt. Kocsi Csergő Bálintról azon újabb adatot, közölhetjük, hogy ö 1698-ban pázmándi pap volt. Ugyanis az 1784-ben egyesült pázmándi. sági és peéri ref. egyházak azon évben kezdett protocolumában a következő érdekes feljegyzést olvashatjuk a czimlevél második lapján: „A Csallóközben Lakszakállason, odavaló Prédikátor Tiszt. Tóth Dániel urnái Írásban ezt találtam. ('ursux vitae Johannis Tatai, ex multi fari is diversorum temponnn nótát inneni is fideliter excerpt ns, com pilot us et purae charfae nmndatns. Anno 1/18. die 10. Aut), in Sones Oltsa. Mellyben a Pázmándi Refta Ekklesiára nézve, ezt ítéltem méltónak feljegyezni és ezen Protokollumba beírni. „Ego Johannes Tatai. Scholae Tataiensi honeste valedictus. in Congregatione Reformátorom Pástomul Kotsini habita d. 8 Mártii 1698. ad Motsaienses ordinatus, transii 13. Mártii sec,utó Textil Bom 1 : 7. Tilde tandem veni Pazmandinum ad inspiciendam virginem nobilem Rever. Dili. Danielis Farkasdi. Confessoris Christi, tandem pie defuncti. (juae virgo utpote luditha Farkasdi. turn sub cura Pl. Dni. Valentini Cs. Kotsi Pastoris tűm Pazmandiensis fűit constituta. Die 17 April 1698 quam in Praesentia Rudi Dni Johannis Ujváry Ecclae Tapensis Pastoris. taniquain 'futons et gratia Dei in Sponsam nactus sum 29. Április, eamqiie lit vitae sociam abduxi 3-a Junii 1698. Sign. 15 sept. 1817. Stepli. Bernáth Past. Eccl. Pazni.“ — Révész Imre „Egyházi beszédeidnek \ l-ik (IN .) füzete már kikerült a sajtó alól s az előfizetőknek szét is küldetett. Lelkészválasztás. A pázmándi ev. ref. egyházban f. hő 15-én történt meg a lelkész- s egyúttal a tanítóválasztás. mely alkalommal nevezett egyház lelkészévé nagy többséggel Jeremiás liéla b. in. szentkirályi lelkész, tanítóvá pedig Tóth József nagykeszii tanító lett, megválasztva. Fogadják úgy a választottak, mint a választók legszívesebb jókivánatainkat. A spanyol recens-királyné értesítette a
