Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-07-13 / 28. szám
445 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 44 fi Oh dicsőségnek királya, hogy merjünk tehát mi Teveled. ilyen szent és tiszta természetű Istennel szóllani a mi tisztátalan ajakiakkal, holott Te hunt gyűlölő Isten, megemésztő tűz vagy. Nem fedezhetjük el bűneinket ó sziveknek és veséknek bölcsen vizsgáló Istene! mert Te mindeneket jól tudsz és látsz, még mikor a mi nyelvünk alatt nincsen is a szó. ime te azt mind jól tudod. Megvalljuk azért a Te dicsőségedre és a mi orczáinknak pirulásokra a mi undok bűneinket. Oh! nem hallgatónk a Te jámbor prófétáidat, a mi lelkipásztorinkat úgy mint a te nevedben szólókat, és a te képedet viselőket; hanem midőn tele torokkal a Te bűn ellen fellobbant rettenetes haragodat minékünk a Te nevedben hírré tennék, fülünk mellől nagy sokszor elereszténk, sőt gyakorta — igaz mondásokért — reájok boszankodánk. Nem engedőnk a Te meghallott szent igédnek egész engedelmességgel; hanem az igének csak külső hallásával elégedénk meg. ()! mint megcsalánk magunkat mi jó Istenünk! Az egymás között való nagy egyenetlenség, vörsöngés, pör-patvar. harag, gyülölség, egymásra való törés, rágalmazás, ételben, italban, ruhában való bujálkodás. majd immár sokaknál bűnnek sem tartatik vala. A részegeskedés, tobzódás, szitkozódás, Isten káromlás. tolvajlás elhatalmazott; sokan még az ő aunyoküait is megrágalmazák. mikor a gonosztevőt látták, dolgát javallották, és a gonoszt megigazították. A Te szombatidat, az Urnák napjait, álommal, játékkal. különb-különb féle világi hivságokkal és testi gyönyörűségekkel töltöttük el. Noha a te ostorod naponként rajtunk növekedett; de közöttünk a megjobbnlásnak kevés helye volt. Nem tudjuk elölszámlálni. mi Urunk Istenünk, a mi sok bűneinket, mert azok nagyok és előszámlálhatatlanok. Te pedig mindazokat jól tudod. Azokért fekszik immár mi rajtunk a Te méltó haragod és csapásod, mely miatt ha meg nem szánsz, meg kell emésztetnünk, mivel elvétetett mi tőlünk egynéhány nevezetes és számos hívekből álló gyülekezet. Elvevéd azokban mi tőlünk a mi Lelkipásztorinkat, és idegeneket bocsátói mi közinkbe. kik nem kedveznek a Te örökségednek. Nincsen immár ő közöttük, ki a Te nevedben, közönséges helyen, a vigasztalásra és az oktatásra szóljon, és a te szent igédet hirdesse közöttük. Templomaidat, melyeket szent neved dicséretbe nagy áron szerzettek és készítettek vala. a mi gonosz akaróink erőszakkal tőlük elvevén: akaratjuk szerint bírják, és fejeket hajtogatván, csúfolnak bennünket. A Te szent Sacramentomidnak rendelésed szerint való kiszolgáltatása ingyen nem is ha Hátik közöttük; sőt naponként a jó békességet gyűlölők lelkek-ismereti ellen való dolgokra kéuyszeritgetik őket. Oh megszűnik a mi szivünknek öröme! Siralomra válék vigasságunk. Elesék a mi fejünknek koronája! .Jaj. jaj most minékünk. mert igen vétkeztünk!! Azért szomorú a mi szivünk, meghervadott a mi orezánk a Te tiszteletedért, annak hirdetőiért, és a mi örökségeinkért. melyek tőlünk elvétettek, és szemünk láttára gonosza ka rőink I *i rjá k. Oh mi jó Istenünk, mely igen megharagudtál reánk! .Mit mondjunk e nagy reménytelen romlásban és szertelen nagy változásban!? Mindezeket megérdemeljük Te tőled; sőt a Te kegyelmességed egyedül, hogy ez ideig teljességgel meg nem emésztettünk, mert nem fogynak el a Te irgalma sságid. Oh Isten magyar Sióimnak árván maradt Irányi, éjjel és nappal folyjanak a ti könnyhullatásitok, meg ne szűnjék, folyván mint a folyó viz a ti sirástok, keljetek fel, kiáltsatok éjjel első álomkor, kiöntvén mint a vizet a ti sziveiteket és felemelvén az Úrhoz a ti kezeiteket. Oh sírjunk a mi kisdedeinkkel az Ur előtt, ne jöjjön örvendező szó nyelvünkre, mig nem meglátjuk a mi Istenünknek szabaditását. I)e oh mi Istenünk, avagy mindörökké haragszol-e ellenünk, avagy nem elevenitesz-e meg ismét, hogy a te néped Te benned örvendezzen. Mutasd meg Uram minékünk a Te irgalmasságodat, és a Te szabadításodat adjad minékünk. Bocsásd meg a mi számtalan bűneinket és ne porolj a Te szolgáiddal, mert ha a mi bűneinket megtartandó! I ram, kicsoda maradhat meg. Lám megengedtél Tégedet bűneivel a haragra sokszor fölboszantó Izraelnek, midőn hozzád a kegyelemért, kiáltott. Te nálad vagyon mostan is a kegyelem, hogy tiszteltessél. légy irgalmas, légy kegyelmes azért minékünk ama Te szerelmedért a Jézus Krisztusért, ki mi érettünk Te előtted elégséges közbenjárónk, és adjad a Te Szentlelkedet, melynek ereje által úgy igazgass, hogy félelemmel és rettegéssel munkálkodjak idvességünket. Lám Uram! egyedül Tehozzád folyamodunk, légy azért gyániolunk és megszabadítunk, mi egyetlen egy reménységünk. Addig jelenjél meg a segítséggel, mig a nyomorúságtól teljességgel meg nem emésztettünk, a mi gyűlölőinktől el nem szélesztetünk. ne vegyen erőt ember mi rajtunk. hogy el ne nyomattatnánk. Kelj fel. kelj fel széles e világnak igaz ítélő bírája, szabadítsd meg nyomorult és egyedül Te reád szorult árva házadat, mert úgy néznek a mi szemeink Te reád, mint a szolgáló leánynak szemei az ö asszonyára. Te ígérted oh mi Urunk Istenünk, hogy nem mindörökké lészen feledékenységben a szegény, a nyomorultaknak reménységek nem mindörökké vész el. A nyomorultaknak pusztításokért és <i szegényeknek fohászkodásokért mindjárást felkelek, megszabadítom akiket tőrbe ejtett az ellenség. E Te szép. igazmondó igéretid forogjanak előtted és könyörülj mi rajtunk. Jól látod mi Urunk Istenünk, nincsen igaz oka ellenségünknek, hogy rajtunk örvendjen: hanem hogy Tégedet igazán tisztelünk, azért üIdéztetünk. azért terheltetünk ily szertelen nyomorúságokkal. Támadj ki azért oh mi jó Istenünk a te tiszteleted mellett. Tennen magadért cselekedjél irgalmasságot mi velünk, mutasd meg. hogy Te ;i legnagyobb szorulásnak idején is édes. szabadító, jóltevö atyjuk vagy szegény árváidnak. Kiáltunk Tehozzád. oh ne zárd he füleidet, mert édes Megváltónk fogadta, hogy valamit az U nevében Te
