Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-22 / 25. szám
A03 DU Ni NT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 404 legközelebbi napokban szűnni látszik, amennyiben nem olvashatunk újabb — meg újabb tudósításokat egyes alesperesi kerületek tiltakozásairól. Mellesleg megjegyezve, ezen alesperességi <<jy ülések semmi, de semmi jurisdictionalis hatáskörrel vagy jelentőséggel nem bírnak; legjobban összehasonlíthatók a mi egyházmegyei vagy sokkalinkább köri lelkészt értekezleteinkkel. Csakhogy az egészben az a nevezetes és figyelemreméltó, hogy mig a protestáns lelkészi értekezletekről sőt egyházmegyei gyűlésekről is fővárosi napilapjaink egyátalában nem közölnek tudósítást, addig készséggel sietnek minden apró-cseprő katholikus összejövetelek tiltakozó lármáját világ elé bocsátani. Igaz, hogy néha hangoztatják az elitélés szavát is egyes túlzó nyilatkozatokkal szemben, melyeket méltó névvel jellemezni tilt az irodalmi tisztesség. Ilyen például a hozzánk közel, Székes-Fehérvárott Kálmán Károly és Kalocsay Alán r. kath. hittanárok szerkesztésében megjelenő „A magyar ifjúság Rózsafüzére“ czirnü folyóirat idevonatkozó valóságos förmedvénye, amely szerint a febr. ü6-iki kultuszminiszteri rendelet a vakmerő, szemtelen és gyilkos sátánnak munkája, az ördög hordáinak hallatlan gazsága. íme ilyen táplálékkal szolgál hazánk „keresztény katholikus“ ifjúságának az a furor, meg mellé a „sacer“ jelzőt csak a legnagyobb gunyképen lehetne odaképzelni. Az ilyen hangokra már méltóztatnak megszólalni a különben igen türelmes nagy lapok is. Egyébiránt a kérdéses rendeletre vonatkozólag újabban a „Nemzet“ hasábjain jelent meg két figyelemreméltó czikk; az első (június 9. reggeli kiadás) r. katli. papi kézből való s igy nagyon természetes, hogy az elkeresztelt ártatlan gyermeki lelkeket épen nem hajlandó a sátán kezébe kiszolgáltatni, hanem azt proponálja, hogy ha már csakugyan muszáj, az anyakönyvi másodpéldányokból a polgári hatóság szolgáltassa ki az illetékes lelkésznek az elkeresztelt gyermek anyakönyvi kivonatát; a második czikkben (június 13. esti kiadás) egy szintén névtelen szelidlelkü egyéniség azon átaláuosan ismert igazságot igyekszik bizonyítgatni, hogy a lelkészek — tehát a kath. papok is — mint anyakönyv'vezetök nemcsak egyházi, de egyúttal állami megbízottak is s mint ilyenek kötelesek mindazon kormányrendeleteket végrehajtani, melyek az anyakönyvvezetés állami szempontjára vonatkozólag kiadatnak. Hát hiszen ez kétségtelen igazság, csakhogy az a baj, hogy a r. kath. papoknál az is egyházi kérdés, ami minden más közönséges halandó szerint pusztán és egyedül az állam érdek- és hatáskörébe tartozik. Katholikus egyetem készülőiéiben. A „Nemzet“ jun. 18-iki számában olvassuk, hogy gr. Csákig miniszter Nagyváradon jártában úgy nyilatkozott, hogy az ottani r. kath. jellegű jogakadémia mellé bölcsészeti facultast akar felállítani. Erre Schlauch püspök a theologiai facultas szervezésére tett Ígéretet. Debreczeni protestáns egyetem eszméje! meghaltál-e, vagy csak aluszolV! — Francziaországban, a párisi Sorbonne-egyetemnek egtr tanára, lmon de Rosny űr, kijelentette, hogy a buddhista valláshoz csatlakozik, mivel, úgymond, ezt Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. lehet legkönnyebben kiegyeztetni a tudománynyal. Egy angol lap e sajnálatos kijelentésre ezt jegyzi meg: „Szegény Francziaország! Ennek volt szent Bertalauéji vérfürdője; népének tömege klerikalismus és atheismus között ingadozik, ime most tudósai a keleti pogányságban keresnek nyugodalmat!“ — Az ulmi székesegyház tornya, l’lm városában, Württembergben, nagyszerű egyházi ünnepély lesz f. hó 28-tól egész július 1-ig, amikor is az ulmi ősrégi protestáns székesegyház most már teljesen felépült tornyát avatják fel. amely torony ez idő szerint a viliig legmagasabb templomtornya. Ezen torony építését a templom harmadik építőmestere, Ensinger Ulrik kezdte meg 1392-ben, s ő és az utálnia következett mesterek a 15-ik évszázad végéig 70 méter magasságig építették, odáig, ahol a torony négyszöge már nyolczszögbe menne át. Azután abba maradt az építés, a városi tanács egyszerűen azzal indokolván az abbahagyást, hogy az építés nagyon sokba kerül. De szerencsére az utolsó építőmester, Döblinger Mátyás, hátrahagyta a torony megépítésének hiteles tervét, s 1877-ben már nagy lelkesedéssel s egész Németországon gyűjtött adományok segítségével hozzáfogtak a torony megépítéséhez. Most elkészült, híven a középkori mester tervéhez, az óriási építmény, mely 161 méterig emelkedvén fel a templom padozatjától számítva — 5 méterrel magasabb, mint az eddig legmagasabb kölni székesegyház két tornya. Tehát ezentúl nem róni. kath., hanem protestáns templom lesz a legmagasabb a világon. Tisztelet s csodálat illeti a lángeszű új építőmestert. Beyer Ágost tanárt, aki ezt az óriási munkát alig tizenhárom év alatt minden baleset nélkül elvégezte. Ha valaki közülünk ez évben déli Németországba utaznék, ne mulaszsza el megnézni ezt az uj világ csudáját, mely a müértők Ítélete szerint Ízlés s decorativ gazdagság tekintetében is minden más tornyot felülmúl. — Indiában a protestáns missionáriusok hangosan panaszkodnak, hogy a rom. kath. missionáriusok, s különösen a jezsuiták, a helyett hogy a 170 milliót számláló pogányság közt működnének, inkább a már megtért s megkeresztelkedett protestáns proselytákat igyekeznek minden megengedett s meg nem engedett eszközzel a római egyházba átédesgetni. Még a pénzbeli megvesztegetést, lélekkufárlást sem szégyenük, s a benszülöttek nagy szegénysége mellett nem egyszer czélt is érnek. A pápa különben nem rég egész hierarchiát létesített Indiában s az igy beállított laboréi r. kath. püspök először is mindjárt kijelentette, hogy az egyházmegyéjében élő összes lelkek felett egyedül ö lelkészkedik, azután pedig missionáriusait» a közbeneső pogányság kikerülésével egyenesen oly távol eső területbe küldte, ahol már több protestáns missiotársulat békésen és sikeresen működik. Részünkről csak azt nem tudjuk fölfogni, hogy az angol kormány az ilyen, nem Isten országa terjesztését, hanem csak a versengést a mások munkájának megrontását kereső papokat miért tűri meg csak egy napig is a maga területén ?! A kiadóhivatal kézelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1890. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.
