Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-22 / 25. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Az idő rövidségére való tekintetből igen kívánatosnak mutatkozik, hogy Méltóságod, e leendő módosító észrevételek — illetőleg javaslatok, — Méltóságodhoz leendő beadására f. évi jul. 30-át tűzze ki határidőül, amikor méltóztatnék a beérkezett iratokat bizottságunk alólirt elnökéhez juttatni további intézkedésre.

Fogadja igaz tiszteletünk őszinte kifejezését. Kolozsvár, 1890. május 30-án. Szász Domokos erdélyi ref. püspök mint a zsinatelőkészitő iskolai albizottság elnöke. Parádi Kálmán jegyző.

fálClá,

Kis-Komárom történetéhez.

(I). Azon becses közlemények után, melyeket Kis- Jvomárom történetével kapcsolatban Nt. Csire István ur e lapok 20—22. számaiban közrebocsátott, alkalmat veszek én is magamnak, hogy egy oly rendkívül érdekes egyháztörténelmi adatot ösmertessek meg e lapok olvasóival, amely nemcsak Kis-Komárommal van egyenes összeköttetésben, hanem egyházkormányunk történetéhez is igen becses adalékot szolgáltat.

Kis-Komárom vára és Kis-Komárom város (ma Komár város) külön gyülekezetét képeztek. Ez utóbbinak lelkésze 1650 körül Nagymartom (más forrás szerint Nagy-Maráczi) Balázs volt. Ez a kétségenkiviil igenképzett lelkész ugyancsak 1650 körül a tiszáninneni vidékeken járt s nemcsak az ottani kiváló tudós lelkészeket, hanem magát a buzgó kálvinista fejedelemasszonyt Lorántfy Zsuzsáimat, a nagy .7. Iiáfcóczij György özvegyét is felkereste s velők az akkor még mindig napirenden levő presbyterián mozgalmakkal kapcsolatban főként egyházalkotmányi kérdésekről beszélgetett. A kiváló vallásos kedélyű s egyháza iránt a legőszintébb érdeklődéssel viseltető fejedelemasszony megbízta a távoli Dunántúlnak nála tisztelgő lelkészt, hogy alkalomadtán részletesen Írja le neki az egyházkormányzat azon módját, mely Dunántúl s épen Kis-Komáromban gyakorlatban van. Nagyon természetes, hogy Nagymartom Balázs nem feledkezett meg a különösen megtisztelő felhívd sról, hanem hazatérte után csakhamar felkereste a fejedelmi özvegyet levelével, melyet a „Történelmi Tár“ 1889. évfolyamának II. füzetében a 350. és következő lapokon közölt, több egykorú okmányokkal együtt, érdemes történettudósunk Szilágyi Sándor.

Nagyon jól tudván, hogy e lapok olvasói közül igen kevesen vannak oly helyzetben, hogy a nevezett folyóiratot hamarosan és könnyűszerrel megkaphassák, szükségesnek látom a kérdéses levelet itt szóról szóra lenyomatni.

Anno 1650. die 28. Septembris.

Kglrnes asszonyom, minémű modalitást tartsunk mi a mi földünkön az presbyterium dolgában, mindazt rend szerént úgy le nem Írhatom, a mint kanisai Pálffl János

4oo

püspök uram Pápán in anno 1012., a mint Ítélem, kezdette és indétotta volt, melyrül való Írása rendesen ő kglmének ezen e (azon a) földön, mind Piszkán espüröst uramnál s mind Tolcsván Benjámin uramnál Írva találtatni. (taIá 1 tátik) a mint csak ez útamban is láttam ő kglmeknél, Ngod onnénd kéresse és az egész dolgot szemlélheti volta szerént. Mindazonáltal míg az Ngod kezében jön, így értsen Ngod:

1. Az mastani püspökünknek tiszt. Bál Imre uramnak két proseniora vagyon és 8 presbytere a prédikátorok közül Beszprémben; az vitézlő rend közül mennyien legyenek, nem tudom.

2. Az prosenior az presbyterekkel visitál, a hová az senior az török félelme miatt nem mehet. Es a mely helyben érkezik, az várasi, falusi presbytereket begyöjti, és a, helyben való dolgokat, mint viseljék magokat városi, falusi. vagy nemes vagy paraszti rend. szemesen igen inquirál. Ha oly eset vagyon, kit istenesen componálhatnak, particularis vagy generalis synodusra (hogy sokkal [ne! | terheltessék) nem bocsátják.

3. Az visitáláskor a praedikátort kiküldik, és az ott való presbytereket ad puritatem conscientiae megexaminálják: Ha az praedicator mindennap az templomban bemegyen-e kétszer; könyörgések után az leányokat, gyermekeket az catechismusra, énekekre tanétja-e; azonkívül vasárnapi és heti praedikácziókat, az sakramentumokat mint continuálja; item: ottlion vigyázó-je, tanul-e, nem korcsmán vagy házánál bor mellett dőzsölő-je, usque ad minimum megvizsgálják. Azt is meg: ha az vétkeket féddő-je. Kglrnes asszonyom, olyankor az külső presbyterek bizony referálják az egész dolgot.

4. Ha találtatik a prédikátor oly vétekben, ki miatt animadversiót érdemel vagy generális vagy partialisban, reá kérdi a visitator (az pedig akár fő senior presbytereivel s akár a prosenior az egyházi presbyterekkel, adjunktusival legyen) az külső presbytereket, ha megintették-e az praedikátort excessusírúl. Ha úgy találtatik. hogy megintették s még sem fogadta: elhigyje Ngod, hogy az olyan prédikátornak, vagy partialisban vagy generálisban kemény animadversiója lészen, vagy pénzbeli privatióval, vagy depositióval, vagy szintén pálczával is az vétkek érdemek szerént, ezek közül valamelyiket el nem kerülik ugyan és azt prothocolumban beírják pro futura cautela.

5. Az külső presbyterek az egész püspökség alatt mind városokon, falukon, hódulatlan és hódultságokon, még az praesidiumokban is két rendbül áll: nemes és közrendből. Isten ellen és az körösztyéni istenes rendtartás ellen ha mi oly találtatik, azt jó conscientiájok szerént tartozottképpen az prédikátornak referálják. Az prédikátor begyöjteti az presbytereket magához az egyházfival és az causát ott dirimálják, ha megszólításra avagy ideig az templomból való kitiltásra az obstinatust (sic!) Ha az olyan eláltalkodott vakmerőjül az templomban menne, az prédikátor az templomból kiküldi; ha vétkeiről ernendálja magát, s látják a presbyterek, ismég a prédikátornak referálják, intercedálnak érette akkor az prédikátor az presbyterekkel megfontolván az dolgot, az mire rendelik, abban marad.

6. Ha valami capitale találtatik, az olyanhoz a ma-