Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-08 / 23. szám
3 07 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. EGYHÁZI ÉLET. A tatavidéki egyházmegye közgyűlése. A tatavidéki ev. ref. egyházmegye f. hó 3-án és 4-én Ácson tartotta évi rendes közgyűlését Nt. Czike Lajos esperes és Tek. Konkoly Tliege Imre egyházmegyei gondnok urak elnöksége alatt. A gyűlés igen látogatott volt. nemcsak azért, mert számos fontos és közédekü ügy került tárgyalás alá, hanem azért is mivel az ácsi ev. ref. egyház mindegyik egyház képviselőit és tanítóit vendégül hívta meg, akik a szives meghívást nem akarták visszautasítani. A népes gyűlés az ácsi ev. ref. uj iskola épület egyik tantermében tartatott meg, amely e czélrais nagyon kényelmesnek, megfelelőnek és alkalmasnak bizonyult. A gyűlés első napján az ácsi ev. ref. egyház adott 110 teritékü díszes közebédet az uj iskola másik tantermében, ahol az egyházmegyei gyűlés tagjain kívül jelen volt a helybeli ev. ref. presbyterium is, derült hangulattal élvezvén az ácsi gazdaasszonyok egész vidékünkön hires szives vendégszeretéből készült Ízletes és gazdagebédet. A szokásos és talpra esett köszöntőkben természetesen nem volt hiány. Maga egyházmegyénk szeretett és tisztelt nestora ft. László József főiskolai gondnok ur háromszor emelt poharat mindig élénk szellemének eszméit hol komoly, hol humoros alakban szórva a rajta szeretettel s elragadtatással csüngő lelkekbe; kívüle még Őzike Lajos esperes, Páli Zsigmond tanácsbiró, Bertha György tanácsbiró, Csernák Hugó győri tiszt, Antal Gábor, Kecskeméti Jenő .... és még többen és többször arattak e téren szavaikkal zajos éljeneket és elismerést. A gyűlés tárgyairól az érdemleges tudósítást kénytelenek vagyunk jövő számunkra halasztani; a nagykárolyí egyházmegye átiratára vonatkozó határozatot azonban, melyet az egyházmegyei közgyűlés Antal Gábor ácsi lelkész ur indítványa alapján elfogadott, czélszerünek látjuk jelenleg egész terjedelmében közölni. A határozat így hangzik: Tekintettel arra, hogy az állam jelen pénzügyi helyzetében az 1848-ik évi XX. t. ez. 3. §-ának életbe léptetése alig foganatosítható; tekintettel arra, hogy ha az állam a magyarországi összes hítfelekezetek lelkészeinek üzetését magára vállalná, ezen első tekintetre talán előnyösnek látszó helyzet legnagyobb valószínűség szerint rövid időn az egyház önkormányzati jogának csonkítását vonná maga után; tekintettel arra, hogy ha a törvényhozás tényezőinek jóakarata elhatározná is az 1848. XX. 3. §-ának életbeléptetését, a törvényhozás tényezőinek akarata úgy ezen elhatározást, mint magát a törvényt is rövidebb vagy hosszabb idő alatt megváltoztathatja, amely esetben a magyar ev. ref. egyház létezése előre alig belátható veszélynek lenne kitéve, egyházunk fennállását pedig nem szabad az állami hatalom bármely tényezőjének kegyétől vagy jóakaratától függővé tenni: egyházmegyénk a nagykárolyi ev. ref. egyházmegye felterjesztését nem pártolja. Ellenben egyházmegyénk is méltányosnak és igaz-368 ságosnak tartja azt, hogy azon nagy terhek viszonzásául, miket ev. ref. egyházunk a közművelődés terjesztése érdekében hordoz; azon szolgálatoknak elismeréséül, miket a ref. egyház hazánkban a magyar nemzetiség ügyének a múltban teljesített és jelenleg is teljesít; és azon munkának némi jutalmául, amit az egyházak lelkészei az állam részére tisztán közigazgatási ügyekben minden dij nélkül végeznek: az egyházunknak eddig is adott államsegély oly összegre emeltessék, hogy annak czélszerü felhasználása által szegényebb fizetésű lelkészeinknek tisztességes megélhetése biztosittassék. Ez okból felkéri egyházmegyénk a főt. dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlését, hogy ezen ügy érdemében a szükségesnek mutatkozó lépéseket az illetékes helyen tegye meg. A futtató katechumenus. Szapárifalvai ev. ref. lelkész, a tudós Rá ez Károly inneni is egy, de több prot. lapban — hivatkozással a 17-ik századbeli vallásüldöztetésekre Magyarországon, midőn a protestánsok templomaiktól, iskoláiktól megfosztalak, lelkészeik, tanítóik száműzettek — jelzi egyházának, magának. ki 1889-ki október óta nem kap fizetést, a tanítónak stb. üldöztetését. E részvétünkre érdemes tudósnak tintatartója tehát nagyon sok keserűséget tartalmazhat mind szellemileg, mind vegytanilag elemezve. Az általa szerkesztett „Szabad Ngyházu (mi iróniája a sorsnak!) 10-ik számában: ,.A magyar református egyház tagjaihoz-4 czim alatt fölhívást ad: „Mint már többször köztudomásra hoztam lapunkban a Heidelbergi Káté sajtó alatt van a dr. Kohlbrügge megvilágositó és szilárdító kérdések és Jeleletek czirnii magyarázataival . . •. Nagyon szépen kérem ezúttal is a tisztelt hitrokonaimat, hogy ne vonják meg kegyes pártfogásukat . . . a 222 lapnyi könyv ára 20 kr., bolti ára 50 kr. leend . . . Hogy a könyv megjelenése mennyire hézagpótló és égető szükség . . . kellőleg megvilágítja a következő (névtelen) levél-4. . . E levél szerzője (nevezzük: „Névtelen“) rendkívül felmagasztalja Hunyadi Eerencz 1808-ban megjelent kátémagyarázatait s ajánlja a debreczeni theologusoknak, hogy azokból tanulhatnak annyi egészséges dogmát, amennyit nem minden theologián tanulhatnak . . . Tellenék a debreczeni lelkészektől .... más lenne a templom közönsége . , . ha plane nem a tlieologusok exprimentálnának ócskaságaikkal.-1 Névtelen nem ismervén a nagy Kolmár-Várju-féle kátémagyarázatokat, részelteti ezeket a beata simplicitas szerencséjében, hogy a csurgó alatt is szárazon maradhattak. Hanem vámosi Pap István veszprémi főesperes (ki egész papi könyvtárt irt) e nemii könyvével úgy bánik el, mint valamely sportmanu hamis jockeyja, jobbrabalra hadonázik, káromkodik, kegyetlenül csapkod ostorával versenyt futtatói szemébe, hogy meg ne előzhessék.
