Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-01 / 22. szám
345 életmódját, haladásukat az ismeretekben, s az őket befolyásolódolgukat. A kulcsot keresi, melylyel azok szivéhez juthat, hogy őket oktathassa, nekik vigaszt nyújthasson, s fajdalmaikat enyhíthesse. Inkább az emberekkel, mint a könyvekkel vau dolga. Ha a költő elmondhatja: „Emberré az emberiség helyes ismerete tesz/1 sokkal inkább igaz ez a lelkészre. Az emberi természet feltárul előtte. Tanulmányoznia kell az emberek lelkét, gondolat társításukat, az indulatok eredetét, a módot, melylyel ezek egymást erősítik vagy gyengítik s a befolyást, melyet ezek az akaratra gyakorolnak. Ezen czélból nem elég, hogy a legjobb könyveket olvassa, hanem tanulmányoznia kell az embert és pedig saját gyülekezetét, hogy Isten igéjét helyesen alkalmazhassa rájuk. Kötelességének teljesítésére szüksége van lelkesedésszerü buzgóságra, egész lényével annak kell élnie. Az apostolok élete ige hirdetés és imádkozás közt folyt le. Munkálódtak éjjel és nappal, nyilvánosan és magányban alkalmatos és alkalmatlan időben. így kell nekünk is tennünk. Össze kell szednünk minden tehetségünket, hogy eredményt mutathassunk fel. Mint a gyujtó-üveg egy pontra hajtja össze a fénysugarakat, úgy hogy azok egy romboló hatalmat alkotnak, ug}' a különböző forrásból eredő gondolatokat, eszméket össze kell gyűjtenünk egy pontra,, hogy: a bűnt legyőzhessük és a tisztaságot terjeszthessük. A zsoltáros király igy szól : ,.a te házadhoz való buzgó szeretet megemészt engemet.“ A próféta pedig ezt mondja: ..az én szivemben az í rnak igéje olyan volt, mint az én csontaimba rekesztett égő tűz.’4 Az emberiség iránt való szeretet a működésnek alapeleme. Krisztus úgy szerété az emberiséget, hogy a halálra adta magát érettük. Az igazi lelkésznek is ilyen szeretetet kell éreznie. Midőn betegek jöttek Jézushoz. O nem tudakozódott nemzetiségük és születésük után. vagy hogy az illető s annak szülei, barátjai miként vélekednek ő felőle, hanem meggyógyította őket. Jóindulatát kimutatta tisztitó érintésével s kegyelmével, mely felvillanyozta azok lelkét. Kp így a lelkésznek is jót kell azokkal tennie, akik körülötte vannak. Lehetnek ezek közt olyanok, akiket nem szeret, a kiket kerül, de azért nincs feloldva a jótétel kötelezettsége alól. Szeretettel kell azokat követnünk, akik tőlünk elfordulnak. Az apostolban oly nagy mértékben meg volt ez a szellem, hogy mintha hallanák amint mondja: „En pedig nagy örömest költők és magamat is adom a lelkűtekért; noha holott én titeket felette igen szeretlek, ti lassabban szerettek engemet.** Oly erős volt benne ez az érzelem, hogy igy kiált fel: „Kívánnék én a Krisztustól elszakasztatott átok lenni az én atyámfiáiért, kik nékem test szerint rokonim.“ l gyan ily érzelem volt .Mózesben, midőn a zsidókért könyürgött: „most azért bocsásd meg ezeknek bűnöket; hogyha meg nem bocsátód, törölj ki engem a te könyvedből, amelyet irtai.“ I gyan ilyen érzelem honol minden komoly és buzgó lelkész kebelében. Knnnek kell nyilvánulni minden prédikátiójáhan s minden tettében. így fogják látni az emberek. hogy nem a megélhetés tekintetéből lépett a pályára, hanem hivatását követi, hogy az emberiséget boldogítsa. .Másokkal való érintkezésében óvakodjék a lelkész a dogmatismustól. bár foglalkozásánál fogva természet szerint d46 hajlandó erre. Megszokta az igét töltetlen tekintélyével hirdetni, hajlandóvá lesz saját gondolatait is ily módon nyilvánítani. Az ügyvédnek meg vau a maga ellenfele, a ki reá folyton vigyázva, tekintélyét kérdésessé teszi, tagadván állításának helyes voltát s kimutatván bizonyítékai elégtelenségét. Tehát folytonosan ellenőrizve vau. S az ügyvédek ezt szükségesnek tartják s bár a vita hevében felingerüluek is. de a következő pillanatban már nyájasak. De a lelkész nincs hozzászokva az ellemnondásokhoz, és sértve érzi magát, ha valaki nézetei helyes voltát, állításai alaposságát bírálni próbálja. Nagyon jó lenne önökre nézve, ha lennének oly igaz barátaik, akik gondosan kimutatnák bizonyítékaik gyengeségét, állításaik hiányait s mindazon hibákat, amikbe beszédjüket vagy modorukat illetőleg estek. Ilyen ember lenne az önök legigazabb barátja. S mégis mily kevesen fogadják szívesen az ilyen intéseket! Sokszor valami beteges érzékenység, csaknem ideges izgatottság és ingerültség akadályoz a hasznos munkálkodásban. Ez már nem foglalkozása természetéből következik. Az evangélium szelleme türelmet és szere.tetet leheli, az az ingerültség a vérmérsékletből ered. A lelkészek általán véve tevékeny természetűek s gyakran üllőm izlésüek és aesthetikai műveltségnek. Neveltetésük is fejleszti idegességüket. Költők, szobrászok, festők és énekesek példabeszédszerüen ingerlékenyek. Mindaz, ami összeilletlen. ami összhangzatlan bántja őket. A valódi zeneértők gyötrelemmel hallgatják ugyanazt az éneket, ami másokat gyönyörködtet. Minden lelkész ismeri vagy meg fogja ismerni azon nehézségeket, melyek a nagy énekkarok vezetésével járnak, és pedig mivel szervezete ideges. Miként a kitűnő énekesek, hírneves festők élete, a lelkészé is ideges izgatottság közt folyik le. Ismerik a valódi fenség, tisztaság és dicsőség fogalmát. S az élet meztelen valóságai, a világ durva támadásai és a társadalmi egyenetlenségek legkedvezőtlenebbül hatnak az ily szervezetekre. De a lelkésznek meg kell emlékeznie arról. hogy az ö hivatása : feltüntetni a keresztyén élet szépségét s a szeretet és türelem szellemét, A lelkészek panaszának egyik föoka a jövedelem, mely tiz közül kilencz esetben meglehetős csekély. Gondosan neveltetvék, miveltebb körökkel érintkeznek, van érzékük a szép és jó iránt. De nem áll rendelkezésükre nagy vagyon, fizetésük bár sokszor sovány, azt sem kapják meg rendesen : mennyien tekintenek szomorú szívvel a jövőbe, mivel legsürgetőbb szükségleteiket sem szerezhetik be. Ennek valódi gyógyszere egyedül a helyes gazdálkodásban van. A kollégiumban tanulták a politikai economiát. de itt a lelkészi pályán elodázhatatlanul kell a háztartás szigorú gazdálkodását megtanulniok. Szilárd elhatározással kell lenniük, hogy soha adósságot nem csinálnak. „Senkinek semmivel ne tartozzatok“ int az apostol. John Randolphról mondják, hogy igy szólt a congressusbau: „feltaláltam a bölcsek kövét. Azaz: fizess és menj.** Az ifjú lelkész kiváltképen az öncsalástól őrizkedjék. Lehet, hogy szép sikerrel prédikál s ezért azt hiszi, hogy már minden nehézséget legyőzött s igy a kitűnő szónokok közé tartozik. Alig hogy lejön a szószékből, DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
