Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-25 / 21. szám
327 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Q,uid nunc? „Vos exemplaria Graeca nocturna versate manu, verdate diurua“ írja Horatius, aki épen a görög műveltség alapos tanulmányozásával jutott arra a magaslatra, hogy elmondhatta magáról: Exegi monumentum aere perennius! Azon exemplaria graecat a legújabb törvény sem vette ki a műveltség eszközei közöl, teendőnk most az, hogy e megmaradt fél eszközt, minél gyümölcsözőbbé tehessük az ifjúságra nézve. Az uj törvény szerint a görög nyelvet nem tanuló növendékek 2 órában a görög auctorokat magyar fordításban s a görög cultur életet általában, 3 órában pedig a szabadk. s mértani rajzot fogják tanulni. Az állami intézetekben a rajz eddig rendes, kötelezett tantárgy nem volt. ez uj törvény értelmében a növendékek azt mint rendes tárgyat az V. osztályban fogják kezdeni s tanulni heti 3 órában; a mi felekezetűnk intézeteiben a rajz eddig is rendes kötelezett tantárgy volt a négy alsó osztóban heti 2 órában, ennek tehát folytatólagos tanítása heti 2 órában teljesen fölösleges, tekintve azt. hogy az állami intézetekben Y-ik osztályban kezdik azt az anyagot, mit a felekezeti intézetekben az első osztályban, elegendőnek tartunk tehát a szabadkézi s mértani rajz folytatólagos tanítására heti 2 órát. A megmaradt 3 órát legczélszerübben a következőleg lehet felhasználni: ( Y-ik osztálytól kezdve szaporítanám a magyar nyelvi órákat heti egy-egy órával, úgy hogy Y—YIII-ig minden osztályban heti négynégy magyar óra legyen; akik tanítják s tanították ezen tárgyat, tudni fogják, hogy ezen egy óra szaporodás nemcsak nem fölösleges, hanem csaknem kevés azon követelmény valóban gyümölcsöző megvalósithatására, hogy a tanár minél több olvasmány alapján ismertesse meg — széptanilag s irod. történetileg is elemezve — a magyar remekírókat; mert a tanári vezetés — útbaigazító magyarázat — nélkül való magánolvasmány bizony édes-kevés haszonnal jár. miknek elég bizonyítékaik a tartalmilag, alakilag gyarló magyar dolgozatok. A magyarnak heti négy órában való tanulását kötelezőnek mondanám ki minden növendékre nézve s igy a görög nyelvet tanuló növendékek e nyelvet heti 4—4 órában tanulnák. Es ezen óraszám teljesen elegendő, mert ha ezentúl csak azon növendékek fogják a görög nyelvet tanulni, kik azt kedvbőlönként választották, úgy a tanár nem lesz kénytelen a haladásban meg-megállani; s minthogy a főczél: a kiszemelt klasszikus írók megértése s szabatos fordítása mellett. magyar szövegnek görögre való áttétele s a hetenkinti magyarból görögre való Írásbeli gyakorlatok is, (melyek a görög tanításának célját tekintve úgyis fölös számnak) elesnek : négy óra teljesen elegendő lesz az Y. osztályban az alaktan befejezésére s igy a YI. osztályban az alaktan ismétlés s a mondattan főbb szabályainak tanulása mellett már egy költő s prózai auctor is olvasható. A görög auctoroknak fordításban s általában a görög culturának ismertetését épen nem kapcsolnám a magyar nyelvi órákhoz, mert ez eljárás előre láthatólag nemcsak sok zavart fog okozni az órabeosztásban, a tananyag beosztásában, kezelésében, a tanulók megítélésénél, vizsgálatoknál, érettségi vizsgálatnál stb., hanem paedagogiai szempontból is káros hatású lesz azért, mert a 328 tanár kénytelen lesz kétféleképen magyarázni. Feltéve, hogy a tanár egyik tárgyának sem működik rovására, azon két órában, midőn a görög-magyar auctorokat értelmezi. el nem hallgathatja azon tényt, hogy minden nemzet irodalma a görög irodalom nevelő hatása alatt növekedett nagygyá, hogy az ó-elassicismus nem szűnik meg örök ifjú forrásul szolgálni, melyből a nemzetek mindenkor fognak meríteni, hogy minden nemzet nemzeti költészetének legkiválóbb képviselői ó-classicai müveltségüek voltak egyúttal stb; midőn pedig a másik három órán a magyar irodalmat tárgyalja, el kell mondania Toldyval Kisfaludy Károlyról: „Példája s élő szavának hatása által emancipálta a költői előadást a görög mythologiai képes kifejezésmód s a classicai népek életére célzó vonatkozások alól;“ mely szavak még elég szelíden csak a költői előadásra vonatkoznak; de ha aztán a tanár elmondja Gyulaival; „Kisfaludy szabadította föl költészetünket a klassicismus járma alól;“ vagy Beötliy Zsolttal; „ezeknek megfelelt mintegy a költészetben támadt ellenhatás is egyfelől az irodalomban uralkodó klasszicizmus egyhangúsága, tartalmatlansdga és a képzeletet megkötő bilincsei ellen" stb; s ha a tanár nagyon körültekintő magyarázatával nem egyezteti vagy nem tudja, vagy mivel az ó-classicismusnak ő sem barátja, nem akarja öszszeegyeztetní a látszólagos ellenmondást: akkor az 5 órás cursus növendékeiben hogyan válik gyümölcsözővé az uj törvény intentiója?! Szerény nézetem szerint tehát az említett két órát nem lehet a magyar irodalomhoz kapcsolni, legyen a görög auctorok magyar értelmezése külön tantárgy önálló tantervvel a gymnasiumban: kezelje pedig csak olyan tanár, kinek a görög nyelv s irodalomra is van tanári képesítése, legyen az akár class, philologus, akár magyar s görög nyelv s irodalomra, akár történelemre s görög nyelv s irodalomra képesített tanár, szóval olyan, aki a görög nyelv s irodalomra is van képesítve; mert a cnlturéletnek s görög auctoroknak fordításban való tanítását én csak úgy képzelem gyümölcsözőnek, ha azokat úgy kezelik, mint most kezeli a görög auctorokat a görög nyelv tanára; nem elég a puszta fordítást — bármily kitűnő legyen is — elolvastatni s holmi semleges megjegyzésekkel kisérni, hanem az auctorok alapján megkell ismertetni a görögök történetét, irodalmát, a görög régiségeket, mythologiát, szóval az egész görög életet, s azt a kitűnő görög szellemet; mindezt pedig csak az a tanár teheti alaposan, aki ex asse görög nyelv tanára; ha a magyar irodalom tanárának nincs jártassága a görög életben, hogyan fogja az ezt ismertetni? Lehet-e gyümölcsöző az a tanítás, melyet oly tanár teljesít, kinek csak azért jutott osztályrészül a görög Írók értelmezése, mert esetleg ő tanítja a magyart, a görög életet pedig egyáltalában nem ismeri, azzal mindeddig épen nem foglalkozott? A görög auctorok közöl csak azokat kell felvenni a tantervbe, melyek amellett, hogy bőséges anyagot adnak a görög élet részletes ismertetésére, a magyar irodalomból nyert ismeretek megerősítésére is szolgálnak, stílus, rhetorikai, poétikai elmélet, aestlietikai elvek szempontjából; kötelező anyagul tűzném ki legalább három éven
