Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
311 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 312 azért nem tehetem, hogy utolsó levelemben excellentiáddal közölt aggodalmamat ne ismételjem.“ Ezzel végződik a második levél lényeges tartalma. Legelőször is kötelességünk constatálni, hogy mivel e levelek bizonyára 0 Eminentiája magas akaratából lettek a sajtó utján közkézre bocsátva: mindenkinek szabadságában áll. hogy a bennük kifejtett nézetekre saját véleményét hasonlóképen nyilvánosan elmondhassa. Es ha mi is bátorságot veszünk magunknak, hogy a herczegprimás magas nyilatkozataira megtegyük szerény észrevételeinket, nagyon jól tudjuk, hogy gyenge szavunk nem fog eljutni a hegyen épült prímási palota díszes termeibe; de bizonyára eljut az protestáns lelkésztestvéreinknek szerény hajlékaiba, hogy megismerhessék és méltányolhassák: miképen nyilatkozik a fenforgó felekezetközi kérdésben az ország legelső róni. kath. papja, kinek aranymiséjét maga királyunk 0 Felsége is megtisztelte legmagasabb személyes jelenlétével. Ha elfogulatlanul nézzük a két levél tartalmát, nem találunk abban egyebet, mint néhány indokolatlan nagy mondást s nehány. a felebaráti szeretet vallásának bármely papjától legalább is váratlan fenyegetést. Sem egyik, sem másik nem olyan, hogy egy igen fontos kérdésben, mely az államot s az állam kebelében létező felekezeteket egyaránt közelről érinti, döntő vagy irányadó momentumul szolgálhatna. Indokolatlan nagy mondások a következők: 7. Hr eddigi ,,modus vivendit“ nem kivek szerzési szándékából. de a vallási bélre megőrzése kedvéért initiáltaa kath. papság. 0 Eminentiája bizonyosan olyan forma „békére“ gondolt, aminő a nyirő pásztor és a gyapjas juh közt áll fen. Ha ez békén hagyja gyapját elvenni, szent a béke; ha resonirozni talál: rögtön előveszik a pásztorbotot, mely pedig a végén szúrni is tud. (Pars ultima pungit.) 2. A 'meglevő állapotok sokkid sérelmesebbek a katholikusokra nézve, mint a protestánsokra. Ezen állításra mást nem lehet mondanunk, mint azt, hogy a papiros türelmes. o. Az 1*68. Lili. tezikk intézkedései igazságtalanok s U magyar törvényhozásnak a gyermekek vallását illetőleg a szüléknek isten-adta természeti jogaira, kell helyezkedni. Mivel e kérdést Antal Gábor tisztelt barátom lapunk 18. számában teljesen kimerítette, felesleges volna az ő érveit e helyen ismételnem. 4. A protestánsok gravamenjei nem egyebek, mint századok óta megszokott jajkiáltások, amiknek manap Magyarországon semmi jogos alapjuk nincs. Valóban csodáljuk, hogy legalább a százados jajkiáltások létezését elösmeri 0 Eminentiája; mert hiszen Madách ezt mondja a többek közt: „Ki kínjainknak nem volt részese, Nem ért, nem ért! — Halk a jajnak szava S a trón magas“. . . Bizonyára az esztergomi érsekprimás magas trónjához sem jutottak volna el a jajkiáltások, ha nagyon közelében nem leune az érseki levéltár, amelyben bizonynyal a legérdekesebb adatok foglaltatnak a protestánsok századok óta megszokott jajkiáltásainak többrendbeli okairól. 5. Ha a protestánsokban is volna annyi érzék a vallási béke iránt, mint a katholikusokban, akkor bizonyára Jelhagynának a gravamenekkel s békében élveznél: a reájuk nézve amúgy is kedvező egyház-politikai viszonyok áldásait. Természetes, hogy ama béke iránt, melyet fentebb az 1. pontban rajzoltam, nem igen van érzékünk; hogy 0 Eminentiája szerint csakis a Kolonich és Szelepeséiig/' korabeli egyházpolitikai viszonyok lennének kedvezők és áldásosak. azt is igen természetesnek tartjuk; csakhogy arról minden igyekezetünk mellett sem tehetünk, hogy kétszáz év óta kissé haladt a világ. Ezért történhetett aztán az, hogy bizonyos dolgok még „bele is magyaráztatnak a törvénybe a protestánsok kedvéért.“ Szerintünk épen megfordítva van a dolog: nem a mi kedvünkért magyaráztak bele valamit az 1868: Lili. törvényezikkbe, hanem ellenkezőleg a mi kárunkra magyarázott el abból sok mindent a róm. kath. clerus és az ő nagy befolyása alatt létrejött bírói praxis. 6. Ezért baj, hogy nincs legfőbb közigazgatási bíróságunk, és Így nem lehet eldönteni, vájjon ez a rendelet megfelel-e a törvény intent lójának. Hát, kérdem egyszerűen, az országgyűlés mire való? ha csakugyan törvénytelen az a rendelet. Csakhogy ide, ezen legalább is két harmadrészben róni. kath ölik ásókból álló testideihez nem szívesen fordulnak a papurak, mert még nem jött el az idők teljessége. De lássuk most már a fenyegetéseket is. Úgy látszik, hogy nemcsak pápa 0 Szentségének, hanem 0 Eminentiájának is vannak villámai. Hogy mostanában mindkét rendbeli villámok kissé élőket kezdik veszíteni, arról megint a korszellem feleljen. 1. E rendelet oly vallási viharokat támaszthat az országban, aminőknek ez a harminczas évek óta színhelye nem, volt. Mivel végződtek ama viharok? A kath. clerus határozott vereségével, illetve az egyenjogúság és felvilágosodottság diadalával. Hogy a mostani, a kath. papság ál* tál mesterségesen előidézett viharnak mi következése lesz, azt előre nem tudhatjuk; de annyit szabad reménylenünk, hogy a mostani eredmény aligha fog különbözni az előbbitől. 2. A rendelet érvényreemelkedése esetén a katholikus püspökök a vegyes vallása jegyeseknek sohasem adhatnának felmentést. Bárcsak eddig sem adtak volna oly feltételek mellett, melyek legalább is törvényellenesek voltak. Az állam és a nemkatholikus egyházak bizonyára csak örülni fognak, ha a prímás ezen fenyegetése valósittatni fog. 3. A papság aligha fizetné önkényt a reá szabandó büntetést, végrehajtás szükségessége állana be, ami pedig gyűlöletes állapotokat teremtene. Kétségtelen igaz; de a dolog ódiuma okvetlen azokra fog hárulni, kik a végrehajtásra okot adnak; illetőleg azokra, akik az ellenszegülésre alantas közegeiket, habár nem egyenesen is, de kétségtelenül biztatják és izgatják. 4. Vannak bizonyos ügyek, amelyeket közmegelégedésre elintézni nem lehet s amelyeknek elintézése nagyobb zavarokat és bajokat képes előidézni, mint azoknak meghagyása a régi állapotban. Ilyen ügy a szóbanforgó is. Csodálatos dolog! Elismeri O Eminentiája, hogy a szóbanforgó ügy nincs elintézve, elismeri azt is, hogy az eddigi állapot meghagyása zavarokat és bajokat idéz elő, de azért perhorreseálja az elintézést, mert az ily ügyet „közmegelégedésre elintézni nem lehet.“ Hát bizony ez még
