Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-11 / 19. szám
301 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 302 Ez csak egy adat a csurgói ref. főgymn. missió teljesítéséhez s miudeuesetre vannak érdekes részletei is; hogy mást ne említsek, pl. a fiuk osztályban való gondozása, feleltetése, kettőjük közül a kisebb Ptacsek Bogumil a mult nyáron szakadt el Csehországból tehát nem horvátországi s még horvátul sem tud s igy a feleletét első időben a tanár harmad kézből (illetve szájból) kapta t. i. van az 1-ső oszt.-ban egy horvát fiú. ki már némileg tudott magyarul, a kérdést ez tolmácsolta horvátul Tindra Bogumilnak, ez pedig csehül Ptacsek Bogumilnak. képzelhető ennek a feleletnek kielégítő volta, most azonban már annyira elsajátították a magyar nyelvet, hogy habár nem egész correctséggel is. de tudnak felelni. Örömmel említhetem meg. hogy ez évben gynmáziumunkban összesen 5 horvát-szlavoniai fin van. kik közül 3 természetesen egy szót sem tudott magyarul; négy az I-ső oszt.-ban, egy felsőbb osztályban. •A tulajdonképeni missiója e gynm.-nak abban áll. hogy itt a határszélen egy század óta [híven őrzi a magyarságot s majd midőn 1892-ben százados fennállását ünnepli, érdemei között ez. nem az utolsó helyen fog állani. Dr. Vida Károly. TÁ3RCZA. Döllinger a német reformációról. (Vége.) A pápaság elleni gyűlölet érzése oly általános volt akkor Németországon, hogy a későbbi II. Marcellus pápa. Cervino kardinális, mint követ Rómába ezt irá: Mi sem tölti el öt annyira félelemmel s rettegéssel, mint egy egész nemzetnek az a mély elkeseredése, melylyel mindenütt találkozik.1) Még egy Rómában élő jézsuita is. Jean Baptiste Faure, 1750-ben ily vallomásra érezte magát indíttatva: A legfőbb, sőt egyetlen ok, amelyért az északi népek különváltak, épen nem a Luther s Kálvin tanai iránti szeretet, hanem a gyűlölet a pápa s a római kúria ellen2); s ezt a gyűlöletet a papság, különösen a szerzetes papság, erkölcstelenség, fenhéjázás. zsarnokoskodás s kapzsiság által a legmagasabb fokig élesztette.3) Sajátságos s nehezen magyarázható az is. hogy amióta X. Leo bullája — mely Luthernek csak legelső nyilatkozatai ellen irányult — la^O. junius havában megjelent- a pápák további dogmatikai nyilatkozatoktól tartózkodtak. Egész Európa a legnagyobb feszültségben volt, a vallás egész épülete inogni látszott; a legkülönbféle tanok, az addigi tanfogalmaktól mereven eltérő nézetek •) Anecdota Romána. Romáé 177L Com. II. *> Hát ebben téved ez a jezsuita. Mert igenis els6 sorban az evangyeliom iránti szeretet, s csak másodsorban a pápa. mint az evangyeliom üldözője elleni gyűlölet választott el bennünket a római egyháztól. A forditó. *) Gommentarium in bullám Pauli III. 1750. p. 130. nagy hatalommal felszínre törtek; nem volt a keresztyénség egész történetében idő, melyben az elmék zűrzavara oly nagy lett volna, a magára hagyatott nép gyámoltalansága oly teljes, mint az 1520-tól 1563-ig terjedő 43 éves korszakban, — és mindazonáltal a pápák hallgattak, azok. akik pedig a legújabb theoria szerint az emberiség egyetlen csalatkozhatlau tanítói lennének. Nem létezik egyetlen tanító jellegű bulla ebből a hosszú korszakból; az emberek egy egész generatioja felnőtt Európában, egy másik a sírba szállt, nem tudván, hogy a római csalatkozhatlan tanszék mit rendel, hogy higyjenek a legfontosabb vallási kérdésekben. Egy-egy német püspök, mint Faber Bécsben, esdeklett a pápának, mondván, hogy az az egész emberöltő, melynek születése vagy ifjúsága a vallásos versengés idejébe esett, nem is tudja, hogy mi az igaz vallás; ha ez igy folyik tovább, az emberek teljesen istentelenek s istentagadók lesznek.4) Még az 1536- dik évben is ugyané püspök azt irá a pápának: ha még most hozzáfogna a visszaélések megszüntetéséhez, erős reményt táplálhatni, hogy egész Németország, sőt az egész egyház a régi orthodox nyugodt állapotba visszaterelhető lenne. I)e mind hiába volt; a pápák megmaradtak hallgatásuk mellett s azon taktika mellett, hogy a zsinatot addig meghiúsítsák, mig annak végzései egy már egészen protestáns nézetekben felnőtt nemzedékre legcsekélyebb hatással sem lehettek. S a német egyház? Hol volt az akkor s hogyan segített magán? — A németek bírtak ugyan még politikai egységgel, birodalom- s császársággal s országgyűléssel; voltak püspökeik s egyházmegyéik is, de hiányzott minden magasabb szerves alakulás s összekapcsolás, hiányzott egyszóval egy német nemzeti egyház. Évszázadok óta nem tartottak már német zsinatot, nem történt semmi, hogy csak a leggonoszabb visszaéléseket, a legkiáltúbb ferdeségeket is megszüntessék. Tényleg egy eféle zsinat nem is igen volt lehetséges; — jellemző tény, hogy a reformatió-küzdelem egész 40 évnyi időszakában sem a német püspöki kar, sem a püspökök valamely nagyobb száma egyetlen kísérletet sem tett, hogy valami zsinaton Németország vallásos helyzetéről s együttes lépésekről tanácskozzék. Nincs az egész egyháztörtéuelemben e tényhez hasonló jelenség, de ezt abból lehet kimagyarázni, hogy a püspökök belátták teljes tehetetlenségüket. Mert amióta a pápák az egyház egész szerves alkotmányát megrontották: a német egyház egy tehetetlenül s mozdulatlanul. kezén-lábán megkötve a földön fekvő óriáshoz hasonlított. A pápák egész magaviseleté, VII. Kelementől fogva egészen IY-ik Pilisig, szemben a császárnak, a fejedelmeknek. a népeknek folyton megújuló kéréseivel, követeléseivel — amint ezt az újabb kutatások földerítették — a cselfogásoknak, ármányoknak, hazudozásoknak lánczolata volt. Maga IV. Pius nem habozott kijelenteni Mula veleuczei követnek: Az ő elődei azt mondták ugyan, hogy meg akarják tartani a zsinatot, de valósággal nem akarták. <) maga, tévé hozzá, ha tettetni akarná magát, elő* *) 1. Haynald, Annál. eccl. a 15.%. p. 70.
