Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-20 / 16. szám
DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 24‘) Hetesre* való felhatalmazást elnyerni, de megfogadtam, hogy engedelmeskedem egyházam rendeletének s addig nem prédikálok, mig felhatalmazást nem nyerek. Ezt elnyertem és igy szószékre léptem. Isten segélyével néhány lelket felébresztettem és megtérítettem. Isten kegyelméből még mai nap is munkálkodhatom. Önök, uraim, láthatják, hogy én hiszem az isteni elhivást. Ennyiben én is kálvinista vagyok. Hiszem továbbá, az igy elválasztott embernek nem szabad addig elhagyni pályáját, mig egészsége megvan és bírja az egyház bizalmát. Ha ereje és egészsége hanyatlik, akkor más foglalatosságot keressen. Ha úgy találná, hogy hivatottságában csalódott, vagy hogy ő reá szükség nincs, jobban tenné, ha a bányában szenet ásna, vagy követ fejtene, mintsem felálljon a szószékbe hivatottság és feléje irányult bizalom nélkül. A félelem, vagyon, vagy hir kisértései ne térítsék le Önöket pályájukról. Ismertem elhívott embereket, a kik elhagyták a lelkészi pályát; és úgy tapasztaltam, hogy a ki vagyonért hagyta el, az halála előtt vagy tönkre jutott, vagy hite hajótörést szenvedett. Lehet, Önök is szűkölködni fognak, lehet, a szegénység arczukból fog ki ríni, de azért álljanak szilárdan, miként az üllő kiállja a pőröl}7 ütéseit. Tegyék kötelességüket, Isten nem hagyja el Önöket. Gondjukat viseli, táplálja mindaddig, mig a hollóknak lesznek szárnyaik, mig egy özvegynek lesz eg}' marék lisztje. Gondoljanak az első keresztyénekre, a martyrok rémes sorsára és szenvedésükre. Akkor az Önöké eltörpül azoké mellett. Gondoljanak a nagy apostolra, ki bezáratott, megveretett. Mintha látnám, amint öltönyébe burkolja vérző vállait s igy szól: „Semmivel nem gondolok.“ Mintha látnám, hogy a városon kivid megköveztetett. És barátjai felemelvén őt,mondják neki: „Hagyd el. Megölnek, ha prédikálsz.“ S midőn lélekzete visszatér, az az első szava „semmivel nem gondolok.“ Mintha látnám a vizből kivonatva, midőn egy éjt és egy napot töltött a hajó roncson. S barátjai mondák: „nem fog többé prédikálni.“ J)e a mint ütere ismét ver. s ereje visszatér ismét csak azt mondja „semmivel nem gondolok.“ És midőn a miletusi öregek eleibe mentek és mondák neki, hogy fogság vár teája, hallom a mint mondja: „Én immár megáldoztatom és az én halálomnak ideje közel vagyon. Ama nemes harezot megharczoltam, futásomat elvégeztem, s hitemet megtartottam“ Isten kegyelme által. Fogság, börtön várakozott reá valósággal. Neró eleibe állíttatott, halálra Ítéltetett s Timotheus által tudatja az örvendetes hirt „Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon amaz igaz biró.“ Ily nagy hős volt az apostol. Élve, halva egy munkát folytatott rendületlenül és rendíthetetlenül. s hozzánk igy szól: „Legyetek én követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak.“ fei A Protestáns Irodalmi Társaság közgyűlése. (1890. ápr*il lió í 1-én. Épen két éve múlt, hogy Társaságunk ehö közgyűlése megtartatott; egy éve, hogy véglegesen szervezkedett s alig féléve, hogy kiadványai által folytonosan életjelt ád magáról s bebizonyítja, hogy akar is. tud is működni és fejlődni s hogy fenállása amily szükséges, ép oly üdvös is. A mostani közgyűlés alkalmat adott egyfelől a megfutott rövid, de nehéz pálya áttekintésére, másfelől a a jövő működés irányának kijelölésére. E hó 14-nek délutáni 4 órájakor szép közönség gyűlt össze az ágost. hitvallású testvérek Deáktéri dísztermében az Irodalmi Társaság közgyűlésére. Ott voltak: Kun Bertalan, Pap Gábor, Szász Károly, Szász Domokos, dr. Szeberényi Gusztáv püspökök, gróf Tisza Lajos. Vályi János főgondnokok, Beöthy Zsigmond főrendiházi tag. Zsilinszky Mihály főispán. Fabinyi Teofil kér. felügyelő, Móricz Pál. Széli Ákos, Mocsári Lajos, György Endre, dr. Darányi Ignácz képviselők; Boné Géza. Szilassy Aladár, Giezei Samu, Bernáth Elemér, Liikö Géza, Perlaki Elek, \ aradi Gábor, dr. Ballag! Mór. dr. Kolozsvári Sándor. Bendl Henrik, dr. Usiky Kálmán, Kovács Ferenc/, Kenessey Kálmán, Eötvös K. Lajos tanfelügyelő; Kiss Áron. Vályi Lajos, Szász Gerő. Sípos Pál, Bachat Dániel, Szabó dános, Csonka Eerencz, Szilády Áron. Fejes István, Nagy László, Szeremlei Samu, Szeremlei József, Papp Károly, Doleschall Sándor, Veres József, Nagy Lajos, Vörös Károly, Benkő István. Hegedi Lajos esperesek és lelkészek; Falvai Antal. Farkas József, Kenessey Béla, dr. Kerékgyártó, dr. Kiss Áron. Petri Elek. Szabó Aladár, Szalay Károly, Szőts Farkas biidape-xti, Balogh Eerencz, Usiky Lajos, Géresi Kálmán, Tóth Sámuel dcbrccznu f - dr. Szlávik Mátyás. Hőik József, dr. Balta Béla eperjesi, Futó Mihály h.-in.-vásárhelyi, dr. Kovács Ödön noyynujtdi, Mitrovics Gyula, Radácsi György sdr<wj//íPo/.-/, Mokos Uyula Révész Kálmán pápai, Krupecz István pozsonyi tanárok; több segédlelkész és theologiai növendék, ezenkívül számos érdeklődő hallgató. Szász Káról;/ püspök elnöki megnyitó beszédét. Hieben visszapillantást vetett a Társaság eddigi életére, a 16*
