Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

Első évfolya m.

t <9. szám.

Pápa 1890. április 20.

DUNÁNTÚLI

X-----------------------------#

ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 írt, félévre 2 frt.

1«__________-________X

Az egyház és iskola köréből.

HIRDETÉSEK DÍJA:

4 hasábos petitsor többszöri közléséért egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyogdij 20 kr.-© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. STARTALOM: a lelkészi hivatal. VI. (l)r. M. Simpson.) r— A Potestáns Irodalmi Társasás- közgyűlése. /íVfőc Kálmán.

Egyházi élet: Egyetemes konvent. — V e g y e s k ö z l e m é n y e k. — Hi v a talus r é s /.: A hiv. levelek ügyében. Az elkeresztelések ügyében.

A lelkészi hivatal.

1 )r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai.

VI. Sok szentirásbeli példa bizonyítja ama szép összetalálkozást. Isten elhívta Bezaleelt és Ahóüábot a sátorcsinálásra és a bölcseség lelkét adá beléjök. De mindaddig meg nem kezdhették a munkát, mig Isten Mózest erről nem értesité. Jozsue elválasztatott az Izrael vezérletére és ez is tudtára adatott Mózesnek, úgy tévé kezét annak fejére. Midőn Isten először szólt Sámuelhez ez azt bivé, Eli szólítja és csak midőn másod és liarmadizben kelt föl, tudá meg Eli, hogy az Ur szólott — és monda neki, hogy igy feleljen: „szólj Uram, mert hallja a te szolgád.“ Eli által ismerte meg Sámuel Isten hívását és sohasem volt a felöl kétségben. Isten elhivá Sault és Sámuelt küldé, hogy felkenné, midőn el akarta magát rejteni a nép között. O hívta el Dávidot is, és Sámuel önté a fölkenő olajat fejére. A tanítványokat Krisztus, az egyház feje hívta el. Pál nem csupán Jézus, hanem Ananiás ajkairól is hallá az O küldetését. Timotheus Istentől ajándékot nyert, az elhívást pedig a kézrátétel által vette. Kincs példa a szentirásban arra, hogy egy igaz férfiú kereste volna az alkalmat az isteni megbízásra. Hanem visszariadt, késedelmeskedett és rettegett attól. így tett Mózes: igy a próféták. Jónás elfutott, nem akart Ninivébe menni. Ismertem ifjakat, kik elhagyták születési helyüket, összeköttetéseiket; messze nyugoton a Pacific lejtőin találkoztam velők s midőn elértek rendeltetésük helyére, valami barátságos hang igy szólítá meg: „Nem lelkész Ön, nem az Isten küldötte-e Önt?“

Midőn az egyház felismerte az ifjú embert, az köteles nyilvánosan készülni, képezni magát a lelkészetre és kifejteni tehetségét a mennyire csak hatalmában áll. Néha az ifjakat valami különös jó akarat és önérzet ösztönzi előre s azt hiszik: a világ nélkülük elvész. Tanácsom az ilyenek számára az, legyenek nyugton. Ha valaki fát akar kivágni az erdőn, nem számítja az időveszteséget, melyet fejszéje élesítésére fordított. S nem figyelemre méltó dolog-e, hogy Jézus harmincz éves korában beszélt először? Mégis megdöntötte a régi világot. Önök azt felelik „igaz, de az volt az a kor, melyben a zsidó pap hivatalát elfoglalhatta és Jézus a zsidó gondolkozás módhoz és gyakorlathoz alkalmazta magát.“ Ez igaz. De az is igaz, hogy az egyház feje rendelte, hogy a páp harmincz éves kora előtt ne végezzen hivatalos teendőt. Nem mondom, hogy mindenki ennyi idős koráig várjon. Az egyház szüksége és a józan ítélet határoz. A bibliában nincs a korra és a minősítésre vonatkozó szabály. Az egyháznak és egyes személynek kell határozni egyes esetekben. Különböző egyházakban és különböző korokban különböző a szabály is.

Az első skót prot. lelkészek csak korlátolt iskolázásban részesültek. Dr. Louth kigunyolja kora puritán lelkészeit, kik az egyetemekből ki