Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-04-13 / 15. szám
237 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. a betegek számára sokszor viszem ki az Úrvacsorát rendkívüli időben; néha telkemre is van az elmenetel: de már visszatérőben mindig örülök, hogy egy szenvedő társamnak vihettem lelki vigasztalást. Ha valahol nincs szokásban a betegek rendkívüli urvacsorázása, az csak a lelkész kényelmére szolgál. A uniformis, le.gácio és kandidáoio megszabályozása. mind igen szerencsétlenül ütött ki. akár csak a Tiszaszabályozás. Nem kell az árteret nagyon összeszoritani. különösen ott. hol csak emberi rendeletekről és nem evangyéliumi elvekről van szó. Jól esik hinnem, hogy a legközélebbi zsinat nem fogja kedvét tölteni a további megrendszabályozásokban, sőt remélem, hogy a múltkor felrakott meredek gátból is le fog bontani egy keveset. Ezen sorok Írása közben olvasom ezen becses lap 12-ik számából Kecskeméti F. és az én igen tisztelt és szeretett szerkesztő barátom tollharczát, amelyhez hozzászokni nem érzem ugyan magam jogosítva, de úgy veszem észre, hogy Kecskeméti belső, hitbeli egységet óhajt, mert ez az egyetlen alap. melyen az egyház biztosan fenállhat és amelyen állania kell, s ezen alap letételéért küzd. valljuk meg. kitartással és nemesen. Nem tudom, hogy volna egyház a magy. ev. ref. egyházon kívül, a mely hitvallás nélkül lenne, vagy pláne hitvallását feladta volna, vagy valamely nyíltan kimondott positiv elv mellett ne foglalna határozott állást. Legyek rósz próféta, de én a hitvallás-nélküliségben a ref. egyház biztos szétmállását látom. A hitegység könnyen, sőt szükségképen vonja maga után a külegységet. de ez megfordítva nem állítható. Kecskeméti F. nemes törekvése több rokonszenvet és bizalmat érdemel, mint amilyenben több oldalról is részesítik. Hogy micsoda jelentőséget tulajdoiiitsunk a kormányzatra és egyéb mellékes dolgokra vonatkozó szabályoknak, melyek az egyöntetűséget hivatvák előmozdítani a hitegységgel szemben, szabad legyen a lángoló hifii és tűz lelkű ('. H. Spurgeon ide vonatkozó, szavait idéznem „The Metropolitan Tabernacle" cimii müvéből: „Nem habozom előre bocsátani, hogy a mi egyházkormányzati eljárásunk némi igényt formálhat arra. hogy tökéletesnek tartsuk - legalább mi eddig igen jónak találtuk magunkra nézve; azonban a felett se szűnünk meg gondolkozni, hogy még valami kitűnőid) módot találjunk ki. A mi tervezetünk a szükségből, nem pedig elméletből nőtte ki magát; nem /m/iirosoti cirkul mozink ki s vittük át a kixnlefezr* lnne, hanem egyházunk körülményei hozták létre a jelen eljárási módozatot, és mi hiszszük. hogy az írásban láttuk a praecedens útmutatást, a mely igazolja a mi engedelmességünket, a gondviselő utasítás iránt. Rendkívül sajnálnánk, ha csak egy perczig is feltételeznék rólunk, hogy mi az egyházak által elfogadandó kormányzati eljárásban az absolut egyformaságot ajánljuk, de a mi gondolkozásunk szerint annyi világos, hogy a kongregácionálista egyházak, úgy a baptisták, mint ezek ellenlábasai annyira mentek már a különbözőség tekintetélten, amennyire csak lehet s az eredmény inkább gyengeség. mint erő. Ha semmi hely se hagyatnék fenn a lelkész és nép*(nálunk úgynevezett) specialitásául, hanem egy eljáráshoz volnának kötve, az nem lenne jótétemény. 23« hanem megkötözés; másfelől azonban abban nem sok veszedelmet látnék, hogyha közös alapul szolgáló legalább annyi egységi pontozat fogadtatnék el. amennyi fentartaná az egymás kormányzata iránti bizalom érzetét. . , . Mi azonban megjegyezzük, hogy nekünk a Tabernaculumnál nincs semmiféle Írott törvénykönyvünk <iz ihletett könyvön kiéül és habozás nélkül kimondjuk, hogy minden aféle nyomtatott szabályzat, amilyet némelyek óhajtanak, mások pedig el is fogadtak, többnyire csak bilincsek, folytonos disputákra és nehézségekre okot szolgáltató tőrök és csapdák. Mi hiszünk a megszentelődütt közérzületben, melyet a legfőbb bölcseségből imádkozás és bibliaolvasás által merítünk. Ha az egyházak csak kereskedői észjárás szerint intézik is ügyeiket, sok bajt elháríthatnak és sok jót biztosíthatnak; ha az anyagi ügyekben igazi üzleti elvek szerint, a lelkiekben pedig Isten igéje és Szentlelke diktálása szerint járnak el: akkor soha sincs szükség rendszerbe öntött szabályokra véleményünk szerint. Bizonyos eljárási módozatok mellett, amint említve volt. meg kell maradni, mivel az szükséges minden egyházban a kölcsönös együttműködés és béke kedvéért; de az esetleg felmerülő ügyek, speciális esetek a czélszerüség szempontjából intézendők el és semmiféle szabály, vagy hagyomány- ne gátolja meg azt. amit a bölcseség ajánl, még Int az egyház múlt történelmének minden precedens esetével ellentétben van is. A vezérelvek helyes felfogása és azoknak az előfordulható esetekre vonatkoztatható magyarázata legyen az egyetlen szabály a szent Íráson kívül az egyházban, ahol a bizalom köti össze a pásztorokat, hivatalnokokat és egyháztagokat; ha pedig a bizalom hiányzik. nincs se emberi, se isteni törvény, mely azokat összhangzó munkára vezesse. Hinnünk kell egymás szándékában és becsületességében, különben elejtjük az egyház kormányzásának rúdját s minden zavarba és ellentétbe jő.u Íme a Spurgeon elvei, melyek egy szabad nép szabad és pezsgő egyházi élet-nyilvánulása mellett születhetnek és valósulhatnak meg is! Fn nem kívánok ilyen szabadságot, mert nem is vagyunk kongregácionálisták, de azt a tanúságot kívánom levonni a magunk számára, hogy a positiv, összhangzó evangyéliumi hit még íj-ok nélkül is biztosítja az egyháznak úgy bel, mint kül-virágzását: mig nálunk a rengeteg íj se belső, se külső fellendülést nem képes teremteni. S midőn ezek után kifejezem azon óhajom, hogy szivem kívánsága szerint legyen meg az öntudatos összetartás és egyöntetűség: egyszersmind azt is hozzáteszem, hogy ezen egyöntetűségnek a hitegység képezze az alapját. H itta ni tekintetben féktelen szabadosság kapott lábra.: kormányzat, szervezet., kultus, szokások tekintetében pedig a dicső szabadságot is ide s tova egészen a íj-ok szolgaságába síilyesztjiik. Legyünk szabadok a Krisztusban, ne pedig szolgák a Krisztus nélkül!') Tisza-Földvár istto. márc..27. Kkvész Mihály. * Fentartum magamnak az alkalmat. Iiojtj kedves barátomnak s nemcsak név- do lélek s/.orint is rokonomnak teljes örömmel és méltánylattal fogadott fejtegetéseire — melyeknek legnagyobb részével egyetértek önálló ez.ikkben is elmondbassam megjegyzéseimet. Szerkesztő.
