Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

233 tőkével, sőt, ha a szükséglet felényire apadna is, annak kielégítése akkor is csak erőltetéssel, más fontos egyházi és közigazgatási érdekek sérelmé­vel és rovására történhetnék. Sőt, ha a kimuta­tott összeg könnyen előteremthető volna is, ak­kor is felmerülhet azon aggodalom, vájjon az egyházkerület áldozatkészségének megleend-e kí­vánt eredménye? Mert a legjobb akarat és leg­nagyobb áldozatkészség mellett is bekövetkezhet­nék azon eset, hogy a nagy kölséggel berende­zett intézetbe nem jelentkeznének kellő számú növendékek, a mint ez más hasonló ozélu inté­zettel úgy másutt, mint saját egyházkerületünk­ben is megtörtént. Az ez irányban felmerülhető aggodalom, va­lamint egyházkerületünknek vagyoni helyzete is tehát azt ajánlják, hogy mi is úgy, mint más egyházkerületek, vagy hasonló intézetet fenntartó egyházak kezdjük meg a nőnevelde életbe lép­tetését először kevésbé költséges berendezéssel: és ha ez sikerül, ha meg tudjuk nyerni a nagy közönséget intézetünk támogatására és pártolá­sára: akkor fejlesszük és terjesszük az intézetet a körülményekhez és kívánalmakhoz képest. És ily alakban a dunántúli ev. ref. egyházkerület­nek azon czélját, hogy mielőbb magasabb fokú nőneveldéje legyen és az már esetleg az 1S9 tanévre megnyittassék, csekély áldozattal el le­het érni. Ehhez ugyanis csak annyi volna szükséges, hogy addig, mig a ft. egyházkerület alkalmas telken megfelelő épületet emelhet, Pápán a nő­­nevelő intézet számára béreltetnék egy alkalmas ház, a melyben a bentlakás 30—40 növendékre berendezhető volna. Ily helyiséget lehetne kapni körülbelül évi 1000 frt bérért. Ezen intézet élére állíttatnék egy igazgatónő, vagy akár gondnoknő, a ki kellő társadalmi műveltséggel birna, a ház­tartás vezetésében kellő gyakorlattal rendelkez­nék. Mellé adatnék még két nevelőnő, a kiktől, valamint az igazgatónőtől is megkivántatnék, hogy a női kézimunka, zene, franczia nyelv, né­met nyelv közül valamelyik kettőnek tanítására oklevéllel bírjon és abban teljes elméleti és gya­korlati jártassággal rendelkezzék, hogy a növen­dékeket otthon ezen tantárgyakban kellőképen gyakorolhassák. A bentlakásra jelenkező és felvett növendé­kek, az oktatás czéljából. mint rendes tanulók, a pápai polgári leányiskolának megfelelő osztá­lyaiba járnának, a hol a tanfolyamot 4 éven ke­resztül szabályszerűen végezhetnék. Ezen inté­zetben az évi tandíj 4 frt, a mi a szegény sorsú tanulóknak el is engedtetik. Ezen államilag segélyezett Pápa városi pol­gári leányiskola irányában nem viseltethetünk annyira felekezeti féltékenységgel, hogy annak szolgálatát igénybe venni ne akarnánk addig, mig magunk képesek leszünk saját nöneveldén-234 két a törvény kívánalmainak és felekezetűnk ér­dekeinek megfelelőleg berendezni. Mert ezen in­tézetnek tanárai a magyar államkormány által felekezeti különbség nélkül neveztetnek ki. Az intézet feletti felügyeletet pedig Pápa város is­kolaszéke gyakorolja, melynek tagjai többek kö­zött a pápai ref. lelkész és a pápai ev. ref. íőis­­kolának számos tanára, elnöke pedig rendesen a pápai ev. ref. főiskola tanárai közül választatik. Ha a tervezet ilyen módon elfogadtatnék, azon kívül a főtiszteletü egyházkerület a nőne­velő intézetében levő növendékek kellő mérvű és helyes irány fi vallásos oktatásáról gondoskodnék, a czél lényegében el lenne érve és pedig oly cse­kély áldozattal, a mennyit a főtiszt, egyházkerü­let pénztára jelenlegi helyzetében is megbirna. Jelesül számítható: 1. Házbérre évenként 1000 frt 2. Igazgatónő fizetése ellátáson kívül 600 frt 3. Két nevelőnő fizetése ellátáson ki­vid 300 írtjával 600 frt Évi kiadás 2200 frt 4. Felszerelésre, esetleg a szükségesnek mutatkozó átalakításra egyszersmin­­denkorra 3000 frt. Az első bérleti c}Tclus alatt már meglátsza­nék, van-e jövendője az igy szervezett nönevelö intézetnek és ha az eredmény kedvező lenne, akkor építtethetne a főtiszteletü egyházkerület saját épületet az intézet részére oly telken, ahol, ha később kívánatosnak mutatkoznék, a tanhe­lyiségek is felépíthetők és berendezhetők vol­nának. Az előbb felszámított 2200 frt évi kiadás az egyházkerületnek tartalék pénztárából fedeztet­nék s igy annak jelenlegi évi feleslegének mint­egy fele igénybe vétetnék. Az igy felhasznált összeg azonban rövid időre fedezetet nyerne azon 1500 írtban, a mit jelenleg az államsegélyből a pápai ev. ref. főiskola a beépítési tőkék törlesz­tésére kap, mivel ezen beépített tőkék már pár év alatt teljesen törlesztve lesznek; továbbá fe­dezetet nyerne azon 500—600 írtra rugó összeg­ben, a mi az egyházkerületi pénztár adójából helyes bevallás mellett törvényszerűen megtaka­rítható. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pénz­tára ugyanis jelenleg 664 frt 84 kr tőkekamat adót és azután kirótt városi pótlékot fizet, pedig az eg3Tházkerület nevelési és oktatási czélokra évenként 4000 irtot ad ki ugyanazon pénztárból, melynek tőkekamatai megadóztatnak és a me­lyekre a tőkekamat adó mentesség teljes joggal igénybe vehető volna. Nem kell egyebet tenni, mint az államsegélyek visszafizetéséből gyűlt s jelenleg teljesen indokolatlanul „tart ni ék pénztáru nak nevezett pénztár eziméül „nevelési és oktatási pénztár11 czimet irni. az iskolai és nevelésügyi se­gélyeket ennek kamataiból szolgáltatni ki és az 500—600 frt adó meg lesz takarítva. 15* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents