Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-30 / 13. szám
2 05 igazítani, mi vei az említett Írók állításával homlokegyenest ellenkező adatok állanak rendelkezésemre. Tóth Ferencz az említett helyen azt mondja, hogy „Losonczi Farkas Jánost 1673-ban a veszprémi ekklézsia Bátorkeszi István prédikátora helyébe, úgy mint a ki a nápolyi gályákra elvitetett, ezen nagy hilft és ékesen szóló, de a vallásért is sokat szenvedett embert Kocsról maga tanítójának meghívta és elvitte.,l Rá ez Károly, ugyancsak az említett helyen azt Írja. hogy „Bátorkeszi elhurczoltatván, helyébe a veszprémiek, még 1074-ben Losonczi Farkas Jánost hívták meg lelkészül.“ mindketten megegyeznek tehát abban, hogy Losonczi, Bátorkeszi után lett veszprémi lelkészszé. A dolog azonban egészen máskép áll. Ám lássuk. A veszprémi reformátusok 1669-ben vitték magukhoz Bátorkeszi Istvánt lelkésznek; az egyháztagok száma oly magasra emelkedett különösen a végvárban levő reform, katonasággal, hogy csakhamar második lelkészről is gondoskodniuk kellett. így hívták meg 1673-lmn Kocsról Losonczi Farkas Jánost, a ki állomását azon év márczius 19-én el is foglalta, mint ezt maga az egyház anyakönyvében feljegyezte.3) Tehát bizonyos, hogy nem Bátorkeszi után, hanem Bátorkeszi mellé hívták meg lelkészül, s mikor Bátorkeszi a pozsonyi rendkívüli törvényszéken megjelent: Losonczi már majdnem egy esztendős veszprémi lelkész volt. l'gyancsak Losonczi az anyakönyv 389. lapján 1673. június 3-áról a keresztatyák és keresztanyák nevei között magáról a következő bejegyzést teszi: „Ego ipse (azaz Losonczi Farkas János, mint a fejezeten nevét feljegyezte) et Keverendus Dominus collet/a Stephanus Bátorkeszi“, mely adat maga is minden kétséget kizárólag bizonyítja, hogy Bátorkeszi és Losonczi eyt/iitt hicutuloskodtuk I'eszprémben. Az említettem tévedésekkel szemben azt kell tehát kinyilatkoztatnom, hogy a veszprémi reformátusok Bátorkeszi helyét, állomását nem töltötték be, sőt sokáig várták szerencsés kiszabadulását, több alkalommal folyamodtak érte, rabságában pénzzel segítették, mint ezt a „Lályarabságra hímzőit prédikátorok éneke“ is tanúsítja: 26. versszak. „Vitéz Veszprém vára, Magyarok végháza. Nagyobb résziül pedig az Krisztusnak nyájjá. Bátorkeszi István, ki valék pásztora Mostan elbúcsúzom tőletek én. sírva. 27. Fizesse meg Isten az ti lniségteket. Sokszoi' rabsá (punban küldött pénzeteket Nem szolgállak többé immár benneteket, írja fel az Isten mennyben neveteket." Bátorkeszi István helyét csak 169«» körül töltötték be a veszprémiek. Hndosi Sámuelt választván Losonczi mellé lelkészüknek. Thűry Etele. ______ *i »Nomina in diebtia Joannitf Karkas Losonci, in ecclesia r«*formatu Ycspromiensi, per ipsmnmet C.o 11 C|f»s«| u e »nos veneranítos baptisatormn, die üt. mart. Anno 1H«3.* A veszprémi ref. e«yli. IH!L éven kezdődé anyakönyve 389. lapján. 2(H> Könyvismertetés. A Linczi Héfcekötés. Zsilinszky MiháhjtM. II. Mint fentebb említettem nemcsak a személyek, hanem a helyzet s viszonyok rajzolásában is a mester kezére vall Zsilinszky müve. Ki nem emlékszik a nagyszombati alkudozások alkalmából az alkudozó felek helyzetének folytonos érdekes, oknyomozó rajzára? Rákóczy követei a béke felé vezető minden lépésüket kénytelenek a íejedelemmel tudatni, ki viszont részint külföldi szövetségeseinek, részint a felvidéki rendeknek érdekeit volt kénytelen figyelembe venni. Viszont a nádor ugyanígy fordult minden kérdésben a királyhoz, ki ismét a papság s az azt képviselő Lippay esztergomi érsek kívánalmait vette tekintetbe. a miért az 1644. okt. 27-én kezdett alkudozások csak 1645. decz. 16-án a linczi békeokmányok kicserélésével érhettek véget. Az igy lefolyt év tárgyalása képezi Zsilinszky munkájának törzsét, ami a 460 lapra terjedő műből csaknem 200 lapot foglal el, de daczára az alkudozások soká húzódásának s folyton ugyanazon ügyek körül forgásának, az olvasó figyelmét mindvégig ébren tartja az eleven, alakilag is szép előadás. Közben nem csupán az alkudozó felek, a hareztérí viszonyok, külföldi állapotok, hanem még hazánk társadalmi állapota is feltárul előttünk s különösen jellemző erre nézve Kónyái Zsigmond levele midőn ö az alkudozások végtelen lassú folyásáról szólva, igy ír Rákóczyhoz: „Ha újabb királyt, újabb regiment, újabb papokat és urakat nem szerezhetünk, vagy nem reformálhatunk az. országban, soha bizony a religió dolgát ebben az időben kiváltságunk szerint nem effectuálhatjnk; mert a mostani idő a magyarországi sok kedveskedő s részben éretlen pápista urakra nézve sokkal különbözik a Bocskay fejedelem idejében való sok keresztyén, öreg. értelmes, hatalmas. hazájok javát együtt segítő és szerető uraknak álla pót j ától.“ Majd midőn 1645. ápr. 15-én Tőrös János foglalja e! a király megbízásából a szenvedélyes és alkudozásnál e miatt nehézkes modorú nádor helyét, az alkudozás folyása a rendes mederbe jutván, sokkal gyorsabbá és komolyabbá válik. Mégis meg-megzavarják azt Lippay érsek és a nádor hívatlan közbeszólásaik s Tőrösre vonatkozólag tett. gyanusitgatásaik a királynál. A király ezek miatt néhányszor megingott a békére czélzó szándékában, mígnem maga is megsokalja a nádor és érsek akadékoskodásait, s valamint ö maga is elfordul tőlük, úgy Torost is inti minden ezektől jövő utasítás elfogadásától. Mégis még igy is csaknem eredménytelenül marad abba Tőrös alkudozása is 1645. j ul. végén s Tőrös már elővette leg útid só argumentumát is. hogy ha a fejedelem kívánalmaiból nem enged, akkor ő kénytelen a tanácskozást félbe,szakítani és eredmény nélkül a királyhoz visszatérni. A fejedelem válasza az volt. hogy eltávozását nem fogja akadályozni. Ha — úgymond — ő felségének az a kívánsága, hogy ilyen okból (Kálié és Szatmár átengedése) hiusittassék meg a béke, ám legyen. (> sajnálni fogja ezt, de kü-DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
