Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-30 / 13. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 200 \W hajlandónak mutatkoznék autonómiánknak pénzzel való becserélése. De e fontos kérdés kapcsán annyi sok minden felmerül, hogy előle kitérni szintén lehetetlen. Mit csinálunk akkor, ha egyenesen kimondja, hogy autonómiánkra semmi szüksége; mert velünk szemben annak megvásárlása nélkül is van elég hatalma biztosítani a maga érdekeit? Követelődzünk talán? Országgyűlési §$-okra hivatkozunk? Vájjon a siker reményével még azt is megengedve, hogy kérelmünkkel jogos alapon állunk. — kecsegtetni látszik-e az a hangulat és irány, a mely uralkodik és áthatja napjainkban épen törvényhozó legfőbb testületünket? Azt hisszük, aligha. Meddő kísérletezést, annál kevésbé pedig szégyenteljes visszautasítást erkölcsi súlyúnk és tekintélyünk rovására olyan könnyen és komolyabb megfontolás nélkül megkoczkáztatnunk nem szabad. Maradjunk mi csak hűek múltúnkhoz, önmagunkhoz. Csalóka képekért ne vessük ki lábunk alól a szilárd talajt, a melyen idáig szegényen bár, de mindig biztosan megállhattunk. Nem illenék hozzánk, ha háromszázados múlt után kicsinyelnők és nem bíznánk többé azon „önerőbe,“ amelyre mindig büszkék valánk. Hogy mily meglepő és csodálatos eredményeket képes az önmagunkba vetett hit és bizalom létrehozni1 példája ennek épen a skót szabad egyház története, mely rövid idő alatt hitszülte lelkesedésével nemcsak templomokat és iskolákat tudott teremteni az állam kezei között hagyottak helyébe; de ezek mellé még tudott alkotni egy olyan hatalmas pénzalapot is. ahonnan jelentkező szükségleteit -az egyházi élet minden irányában, ha nem pazarul is. de tisztességesen, sőt elég szépep fedezni képes. A mi helyzetünk pedig az övékéhez képest már ma is sokkal kedvezőbb. Nekünk nem romokon kell többé építeni, nem is kell a kezdetnek első nehézségeivel küzdeni, mert a minek intensivebb módon fejlesztésére kellene törekednünk: az ma-holnap 10 esztendős múlttal dicsekszik. Egyházi és világi elem, főként pedig tehetősebb és vagyonosabb hitfeleink karolják föl az országos közalap ügyét hozzá méltó lelkesedéssel és áldozatkészséggel és az illetékes körök más módozatok életbe léptetésével próbálják azt közelebb hozni gyülekezeteinkhez, hogy jövendőre csekély járulékait ne erő és - karhatalom hordja össze mint gyűlöletes adóterhet, de önként ajánlja fel filléreit a hitben erős lelkesedés, így nem sok idő múltán pótolni fogja ez az országos papi nyugdíjintézetet, feleslegessé teszi papjainknak állami pénztárból nyerendő fizetését, s egyházi életünk mezején mindenütt érezni fogják segítő kezét, valahol csak ennek igaz szüksége forog fenn. És ha államkormányunk jó indulattal van irányunkban, — a mi fölött különben még kételkednünk se kellene, s ha nem akar az államban kiváltságosán bizonyos egyházakat istápolni, a melyek pedig nem ritkán ez övével ellentétes érdekeket szolgálnak, — úgy méltányossági érzékétől elvalahára joggal várhatnók, hogy minden kunyorálás nélkül is eddigi koldus alamizsnája helyett számba vehető segélyt adjon azon reform, egyháznak, a mely minden izében magyar és a mely e haza legfontosabb érdekeinek nem csak letéteményese, hanem mindenkor, ha szükség kivánta, — lelkes védője volt. Megczáfolhatatlan tények igazolják a szolgálatot, a melyet egyházunk e hon javára tett. Fizetést nem kértünk érette soha, az egyszerű elismeréssel megelégedtünk. És ha ma, a megnehezedett viszonyok között önerőnk mellett jól esnék egy erősebb félnek, a magyar államnak hathatósb támogatása: úgy ezt mi nemcsak a magunk, de épen az állam javáért is kivánnók. a melynek egyik legerősebb oszlopa rendül meg, mihelyt a magyar reform egyház részvétlenség következtében gyengülni, s itt-ott idegen elembe beolvadni kezd. Bihari. ISKOLÁK! Javaslat a papnövendékek paedagogiai képzésére és tanítóképességi vizsgálatára nézve. II. A mi már ezen tárgyak miként és 'ki által leendő előadását illeti, a bizottság1 nem telieti magáévá az előző ugyanezen tárgyban kiküldött bizottság azon javaslatát, amely szerint a fenti tárgyak a papnövendékeknek a t. k. növendékekkel együttesen taníttassanak. Ezen javaslat elfogadásának ugyanis első sorban akadályául szolgál a konventi tantervben foglalt azon intézkedés, a mely szerint az I éves képezdészeknek heti 3 órán test és egészségtan tanítandó, holott á papnövendékek anato-
