Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-30 / 13. szám
Első évfolya in. 13. szám. Pápa 1890. márczius 30, DUNÁNTÚLI r 3*-----------------------------K ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 Irt. félévre 2 írt. X___________________X Az egyház és iskola köréből. 111HDETÉSEK DÍJA: i t liasábos petilsor több| szőri közléséért ö. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr. ♦© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 3-TARTALOM: Állami fizetésre vau-e szüksége a rét. papságnak? II. Bihari. -Iskola ügy: Javaslat a papnövendékek paedagogiai képzésére és tanitóképességi vizsgálatára nézve. (Vége.) Köz és magánvizsgálatok a pápai ev. ref. főiskolában 1890. — Tár ez a: Egy egyháztörténeti téves adat helyreigazítása. Thai;/ Etele. Könyvismertetés: A Kinézi Békekötés Zsilinszky Mihálytól. II. AV.s Ernő. - Vegyes közi e_____ mények. — Hivatalos rész._______________ _____ __________________ _______ Állami fizetésre van-e szüksége a ref. papságnak? II. Elfogulatlanul ítélve már meg nme másik nézetet, mely az ősök drága vérén, annyi küzdelem árán szerzett és egyházunknak mindeddig legfeltettebb kincsét képező autonómiánkat az államnak kenyérért akarná cserébe ajánlani — legszelídebben is alig nevezhetnék másnak, mint a legvastagabb önzésnek. Mert ugyan mi volt nekünk ez a némelyek által oly kevésre becsült örökség? Erős vár minden olyan időben, valahányszor csak veszélyes fellegek tornyosultak fejünk fölé. Vagy talán ina már nélküle is meglehetünk? Aligha. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi államkormány nyílt ellenség gyanánt nem áll szemben velünk, de azért lehetetlen mégis nem éleznünk, hogy részéről nem egyszer történik kísérlet arra nézve, hogy minél szükebbre huzza össze autonómiánk zabláját; pedig most még csak a suprema inspectio jogánál fogva szólhat stricte egyházi belügyeinkbe. Ezenkívül meg számításunkból kihagyhatók-e csakúgy könnyedén egy erőben és hatalomban gazdag, irántunk engesztelhetetlen gyűlölettel viselkedő ellenség számos intrigái, a mely alattomos utakon, föl sem véve. lábbal tapodva jobbára büntetlenül az ország koronás fője által szentesített országos törvényekben gyökeredző jogainkat, — ma is minden kö| vet megmozdít gyöngítésünkre, megrontásunkra? Ily körülmények között nem szükséges valami ! nagyon erős fantázia azon helyzet elgondolására, mely esetleg egy olyan magyarországi ref. egy! házra és lelkészi karra várakoznék, amely mindennapi kenyerét ezen halálos ellenség polypkarja közé került államkormánytól kapná. Mert hogy mennyire gyöngédéit szoktak lenni az állami gyámságos kezek, elég ekklatáns példával igazolja a skót disruptió néhány évtizeddel eze! lőtt. a mikor a presbyteri egyháznak jó része az : államkormány tűrhetlen nyomása alól szabadulni akarván, inkább választá a koldusbotot a független autonómiával, mint az állami húsos fazekat szolgai meghuny ászkodással. Mely tény csak azt igazolja, hogy a tiszta evang. protestáns bitérzék és öntudat sohasem képes megbarátkozni az egyházban az állami dirigáló hatalommal. Az a körülmény pedig, hogy az állam autonómiánknak nálunk hagyásával adjon államsegélyt, — ellenkezik a <lo at des elvével, ellenkezik az államnak eddigi gyakorlatával, amely mindig kívánta, sőt biztosította a maga jogát, valahányszor csak egyik-másik középiskolánknak állami segélyben részesülése forgott szóban. A mennyi volt a segély, ahhoz mérten kellett az árt is megfizetni. Pedig azok a segélyzett középiskolák igen nagy szolgálatot tettek a magyar államnak kulturális és nemzetiségi tekintetben! A fentebb elmondottak azonban mind ama föltételből indultak ki, ha az állam csakugyan' 13
