Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-30 / 355. szám

2004. DECEMBER 30.. CSÜTÖRTÖK - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA ­Az „ Amy világa" Pécsett örökzöld A Budapesti Kamaraszínház és a PNSZ közös produkciója Nagy Imre Ha az ember színházba megy, nem biztos, hogy drámát lát. Vannak színművek, amelyekből hiányzik a dráma magvát alkotó, feszültséggel teli alaphelyzet. Ezekben a szereplők nem cselek­szenek, inkább csak megtörtén­nek velük az események. Beszé­dük nem tettekre irányul, csu­pán reflektálnak a dolgokra. Az ilyen darab szituáció kibontása helyett állapotrajzokat ad egy­mást követő időmetszetekben. Kicsit olyan, mint egy folytatásos tévéjáték. Ha ügyesen van meg­írva, találkozhat a közönség ér­deklődésével. Jól példázza ezt a típust az Amy világa, amelynek cselekmé­nye másfél évtizednyi időt ölel fel. Mintha az élet írta volna. Ez azonban csak a látszat, mert szerzője, David Hare, akit a ma­gyar publikum is jól ismerhet: ő írta filmre Michael Cunningham Órák című bestsellerét, nagyon is tudatos, jól bevált hatásele­mekből szőtt dramaturgiát alkal­maz. Ez különösen a csattanóra, „poénra” kihegyezett szakasz­zárlatoknál érzékelhető. Ilyenkor az epikus közegben összecsomósodik va­lami, amit drámainak nevezhetünk. Ahogy például az első rész vé­gén felcsattan Evelyn már rég nem élő fiát kereső kiáltása, az való­di emberi sorsot sejtet. Részint az övét, az agy­érelmeszesedéssel súj­tott öregasszonyét, ré­szint a családjáét: hangja segélykiáltás a halott apá­hoz. Az Evelynt alakító Krasznói Klára jelenléte a színen - néhány jelenetben néma személyként is - az események mögött zajló dráma jelzése. Amilyen kifejező az emlí­tett jelenet, olyan elhibázott a fi­nálé. A hivatásában megtisztuló színésznő, Grace túlságosan pa- tetikus kivonulási szcénája nem illik a mindaddig realista tónus­hoz. Ezzel a befejező szakasszal egyéb bajom is van. Fellép egy vadonatúj szereplő, akinek jelen­létét Széli Horváth Lajos igyek­szik ugyan elfogadtatni, ám funkciója pusztán annyi, hogy a hősnő vele folytatott párbeszédé­ből a néző megtudhassa, mi tör­tént az előző játékrész óta. A díszlet sem megoldott. A koráb­biaktól eltérően a helyszín most nem Grace Allen otthona, hanem egy színházi öltöző, s ezért igen zavaró a lakásból ottfelejteti dísz­letfal, amelyen látszanak a levett képek (korábban jelzésértékű, itt értelmetlen) fakó, üres helyei. Ezek a részben írói, részben rendezői melléfogások azért is bosszantóak, mert a darab cí­mébe rejtett üzenetnek ebből a jelenetből kell kiviláglania. Amy már halott, mint az apja. Azt látjuk csupán, Amy nélkül, de mintegy az ő szemével, amit a maga világaként élt meg. És ahol lényegében megismét­lődött vele a nagyanyja és az apja áldozati szerepe. Ez az, amit ő - anyjától eltérően nus az övé-e, vagy a figuráé. Az­tán fokozatosan színt kapott a jellem, s mikor az anyjával való, gondosan kimunkált jelenet vé­gén azt mondta Grace-nek: „Hagyj elmenni!”, a kérés tragi­kus felhanggal csengett. Annak előrejelzéseként, amiről csak utólag értesülünk. Amy nem­csak az anyjától, hanem az élet­től is búcsúzott. A rendező, lián Eldad avatott ismerője ennek az epikus ter­mészetű színjátéktípusnak, s egy ehhez illő, hagyományos, realista stílust alkalmaz. Mint jeleztem, akkor hibázik, ha el­tér ettől. Székely László kor­rekt, a zárlattól eltekintve hite­les játékterében a színészek egy érzékelhetően kidolgozott, bár nem túl mély pszichológia jegyében formálják meg a figu­rákat. Ez a játékmód nem rejt magában különösebb megle­petéseket, de azért nem minő­síteném elavultnak, inkább egyfajta színpadi nem bírt ki. A lányt alakító Sztankay Orsolya színtelenül kezdett, s nem lehetett tudni, hogy ez a tompított, szürke tó­„örökzöldet” képvisel. Mint maga a darab a maga „globali- zált”, bárhol és bármikor fo­gyasztható jellegével. Balikó Tamás Frank Oddie-ja a segítőkész jóbarát álcájában re­mekül ért ahhoz, hogy kihasz­nálja a gyanútlan asszonyt: mac­kós lomhasága, félszeg tétovasá- ga mögött számító önzés rejlik. Jól megírt és jól eljátszott figura. A darab gerincét alkotó jellem­párhuzam azonban kiegyensú­lyozatlan. Pedig Köles Ferenc minden tőle telhetőt megtesz, hogy plasztikussá tegye Domi­nic alakját, és orgánuma is job­ban érvényesül a kamaraszín­ház akusztikai viszonyai között, mint a nagyszínház tágasabb te­rében. Sajnos, a szerep olyan szimpla, hogy nem nagyon lehet mit kezdeni vele. Egy színtelen ifjú álmodozó, aki simán eladja lelkét a média ördögének. Ennyi. Nem ellenfele Grace Mennek, a színésznőnek, aki bár egyre ki­sebb szerepeket kap, s mind méltaüanabb körülmények közé kerül, de tud valamit a művé­szetről, amiről Dominicnak fo­galma sincs, és nem is lesz soha. Ezt a valamit, igaz, csupán sejthetjük, mert megírva nincs, de hogy egyáltalán fogalmunk lehet a Grace-féle titokról, azt Vá­ri Évának köszönhetjük. Ő ugyanis a szó kettős értel- I mében játssza a szerepét. Megformál egy figurát, olykor az író 0 helyett is, de oly mó­don, hogy az alak ' lényegévé magát a sff játékot teszi. Ezért • i 1 képes egyaránt könnyed, fölényes, megértő, szenvedő és tragikus lenni. Amikor megkapja Dominic csomagját a benne lévő sok-sok pénzzel, csendesen azt mondja: „A lá­nyom hamvai.” Ha az ember már mindent elfelejtett majdan ebből az elő­adásból, Vári Éva Grace Ménjének erre a mondatára ak­kor is emlékezni fog. MAGYARUL - MAGYARAN A nyilvános beszéd Rónai Béla Ezzel a minősí­téssel a ma­gánbeszédtől, a könnyed tár­salgástól külö­nítjük el a hangzós nyelvi megnyilatkozást. Színhelye vagy színtere legtöbbször a tár­sas együttlét hivatalos alkalmai. Közülük első helyen az ország- gyűlés szabályos időközökben tartott üléseit, illetve a politikai csoportok, társadalmi egyesüle­tek szervezett vagy spontán ösz- szejöveteleit kell értenünk. Üdítő színfolt az a jó néhány képviselő, aki nem a papírjaiba bújva, hanem szabadon, olykor teljesen rögtönözve, kerek nyel­vi formában, jó kiállással mond­ja el gondolatait. Ők megerősítik bennünk azt a hitet, hogy vala­ha szónoknemzet hírében állot­tunk. A másik oldalon viszont döb­benettel tapasztaljuk, hogy a szónoknemzetnek tartott nép képviselői - kissé erős kifejezés­sel - indulatos szavakkal élve nyelvi megnyüatkozásaik a ra- bulisztika, a dadogás határát sú­rolják. A közéletiségnek vannak más fórumai is, nemcsak a parla­ment. A rádió és a tévé munka­társai többségükben igényesen szólalnak meg, mint akik tisztá­ban vannak felelősségükkel, s megfelelő felkészülésben része­sültek, mielőtt mikrofonközeibe kerültek. Az utcai szintű kommuniká­ciós modor a fésületlen fogalma­zásmód, a csiszolatlan hangzás­forma. A médiumok beszédművelt­ségét értékelő, inkább bíráló, mint elismerő nyelvművelők ed­dig se fukarkodtak a jószándékú, bíráló megjegyzé­sekkel, de csupán a rádió és a té­vé nyelvének sok fogyatékossá­ga hibagyűjteményekben olvas­ható. Kiemelkedő a sok közül is a nyelvérzék elbizonytalanításá­ra utaló szóhasználati tévedé­sek sokasága. Pl. „a választók, akik névértéken (névjegyzéken) szerepelnek”; „áttért a menet­rend (menetirány) szerinti bal oldalra”; „saját politikai sírkövü­ket (sírjukat) ássák meg"; „ugyanabban a hajóban úszik (utazik, evez)”; „A rádió nem káptalan zsák (káptalan), amibe minden belefér”. A társadalom jobbik felének a feladata a javító kritika, amely- lyel visszaszorítható a nyelv- használati igénytelenség. A Ma­gyar Rádjó Nyelvi Bizottsága a következőt javasolta az ország- gyűlésnek: A rádiózásban a megfogalmazás pontossága és a hangoztatás hatásossága szak­mai követelmény legyen. Ered­mény csak így remélhető. Világhírű orgonista B. K. Ma este fél 8-kor a pécsi Bazili­kában megrendezendő kon­certjén Fassang László világhí­rű orgonista improvizál, aki harmincévesen birtokosa a vüág két legnagyobb orgonaversenye első díjának. A Liszt Ferenc Ze­neakadémián, majd Párizsban, a Notre Dame orgonistája által ve­zetett konzervatóriumi osztály­ban végzett. A számos rangos nemzetközi verseny győztesének repertoárjá­ban Bachtól kezdve a mostam legmodernebb szerzőkjg számos mű szerepel. Előadói művészeté­nek egyik legerősebb és legis­mertebb oldala azonban az imp­rovizáció. Ezúttal Pécsen is ez a koncertprogramja, a rögtönzések főleg karácsonyi témákhoz kap­csolódnak. Ennek előzménye az, hogy Franciaországban tanulmá­nyai keretében egy improvizációs tanszakot is elvégzett. A ma esti pécsi koncert külön érdekessége, hogy a közönség külön is kérheti a művészt bizo­nyos témákkal kapcsolatos imp­rovizációra. Sistergő fénybombákkal dübörgő éj Az év utolsó napján, de­cember 31-én reggel 6-tól másnap, azaz újév reggel 6-ig nonstop szolgálatban van Erdősi Éva tűzsze­rész, a pécsi Széchenyi téri tűzijáték egyik piro­technikusa. Férjével ket­tesben varázsolják az ég­re az emlékezetes csodát. Bebessi Károly Üres a parkoló a dzsámi előtt. Már kora délután elkerítik a terü­letet. A sokat látott pécsi Széche­nyi tér egyik leghangulatosabb rendezvénye a szüveszter. Autó itt ilyenkor nem lehet A pipázó, szivarozó embereket is eltaná­csolják, másfelé irányítják. Kis furgon áll a sáv szélén. Erdősi Éva és Zavada Márton munkál­kodnak a lépcsősor és a templom mellvédje között. Úgynevezett ka­lodákat helyeznek el, amelyek valójában bombatelepek. Össze­kötik az elektromos hálózatot, amelyet majd egy 18 voltos akku­mulátor működtet. A mellvédnél lesz a vezérlőpult. Hogy melyi­kük kezeli a gombokat, még nem dőlt el. A 12 kalodába sorozatlö- vedékszerűen kerülnek be az összességében mintegy nyolcper­ces - ezer színű, ékes-fényes - látványosság, tűzijáték eszközei. Úgy 150 indítás követi egymást, ami szám szerint összesen jó há­romezer lövést jelent A pirotechnikus házaspárnak az év utolsó napját pár éve már ez tölti ki. - Szilveszter reggel 6-tól, újév reggel 6-ig tartó nonstop szolgálat ez - mondja Erdősi Éva, aki férjével együtt dolgozik. - Ilyenkor jó előre megfőzni, elké­szíteni otthon mindent, mert az itteni feladat teljes koncentrációt igényel. A kérdésre, hogy milyen töme­gű az eget tűzzel-fénnyel hosszan tartóan beborító bombák, lángo­ló, sistergő eszközök tömege, Zavada Márton a furgonra mutat - Nincs egy mázsa - mondja. - Minden elfér itt a kocsiban. A sze­relés és a tűzijáték lebonyolítása a megrendelő által elfogadott lát­ványterv alapján történik. Még világosban kész a rendszer az in­dító-, vezérlőpulttal. Aztán bizton­sági őrök vigyáznak minderre. A rendőrség is jelen van. A Széchenyi téri szilveszteri tü­zes látványosság költségei eddig rendre egymillió alatt voltak. A különleges vállalkozói ágazat, a pirotechnika az utóbbi években szinte robbanásszerű fejlődésen esett át A házaspár kis céget is működtet, elsősorban szolgálta­tást nyújtanak. Az év vége előtti napokban viszont árusítottak is tűzijátékhoz való kellékeket, meg persze petárdát A petárdaügy ve­lük együtt kicsit mindenkit nyo­maszt - Mióta legális lett, csök­kent a feketepiac jelentősége, a fe­kete behozatal - mondják. Azon­ban, mivel a petárda csak durran, úgyszólván semmi örömforrást nem jelent, a pirotechnikusokkal együtt alighanem mindenki örül­ne egy általános és végleges ren­dezésnek ezen a téren. Ami a tűzijátékos kellékárakat illeti, 2 forint 50 fillértől egymilli­óig széles a választék. Szüveszter este 6-tól újév reggel 6-ig enge­dély nélkül bárki rendezhet tűzi­játékot a kertjében, udvarában. Ebben az időben nincs tilalom az ilyen pirotechnikai eszközök használatára. A kellékek többnyi­re ütésállók, indításuk gyufával, öngyújtóval történhet. Van, aki autója akkujával gerjeszti a meg­felelő energiát Mindez egy jó kis játék felnőtteknek, ifjabbaknak egyaránL A maximális jóhisze­műség azonban elengedhe­tetlen. Például konkrétan valakire célozni, bárkit ijesztgetni már nyil vánvalóan jogi meg­ítélés alá esik. Az egy­szerű esz­közökhöz nem kell szaktudás, a komolyabb tűzijáték azonban pi­Mióta legális lett a petárda, csök­kent a feketepiac jelentősége rotechnikai képzettséget igényel. - Pirotechnikussá úgy válhat az ember, hogy érettségivel és idevágó kö­zépfokú mű­szaki vég­zettséggel elszegődik egy már működő ' pi­rotechnikus mellé, hogy legalább tíz tűzijátékban részt vehessen, mint segítő - magyarázza Zavada Márton. - Ezután két fokozatban tesz pirotechnikai vizsgát Végül kap egy pirotechnikus bizonyít­ványt, mint én és mint amilyent a feleségem is kapott.- Ne játssz a tűzzel, mert majd éjjel bepisilsz - hangzott a hajda­ni nagyszülői intelem. Erdősi Évát kérdezem, mit szól ehhez. - Mi nem „játszunk" a tűzzel - húzza alá jól érzékelhetően a ját­szunk szót - Félni sem félünk persze. Némi izgalom azért mindig erőt vesz rajtunk. Ez egyfelől abból ered, hogy a megrendelő és a néző meg lesz-e elégedve a produkci­óval, másrészt a biztonság- technikának is előírássze­rűén kell működnie. Ha mondjuk a szél elér egy bi­zonyos viharos fokozatot, ak­kor a tűzijáték egyes elemeit ki kell hagyni, mert a személyi és a vagyonbiztonság nem kockáztat­ható. Ebből a szempontból a tűzi­játék sem játék. é i Sztankay Orsolya és Vári Éva FOTÓ:T. L i

Next

/
Thumbnails
Contents