Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)

2004-12-18 / 345. szám

2004. DECEMBER 18., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ MASOK RÓLUNK 17 „Néplap, a szó legjobb értelmében" SZILI KATALIN, AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKE- A Dunántúli Naplóval akkor kezdődött a kapcsolatom, amikor gyerekként Pécsre költöztem: édesanyám tájékozódott belőle - ő a mai napig vásárolja. Mostanában én sajnos csak ritkán olva­som: a friss számokhoz akkor jutok hozzá, ha itthon járok, il­letve ha a családból valaki, vagy a pécsi kolléganőm jön t hozzám Budapestre, és ' i hoz magával. Talán nem csak én va­gyok ezzel így, de ne­kem, mint pécsinek, ki­csit olyan a Dunántúli Napló, mint a lakáshoz a bejárati kulcs. Lehet, hogy vannak, akik csak megszokásból veszik a lapot, de vezető szerepe tagadhatatlan. Több próbálkozást is láttunk már a városban arra, hogy a Napló mellett, vagy an­nak ellenében próbálkoztak újabb lapok megje­lentetésével, mégis ez az orgánum maradt állva a versenyben. Visszagondolva a ’90-es évek ele­jére, azt hiszem, mára a Naplót is elérte a piacon maradás kényszere - ugyanakkor láthatóak az erőfeszítések a közszolgálatiság megőrzé­sére. A készítőkkel, azaz az újságírókkal amúgy kifejezetten jó a kapcsolatom: ve­lem szemben eddig mindig korrektsé­get tapasztaltam - remélem, ez így ma­rad a továbbiakban is. SOMOSI LÁSZLÓ, A PANNONPOWER RT. ELNÖK-VEZÉRIGAZGATÓJA - Vállalatvezetői meggyőződésem, hogy egy cég, egy üzlet, egy fejlesztés csak a közvélemény jóváhagyásával le­het sikeres. Ennek megszerzéséhez pedig a nyil­vánosság segítheti hozzá a gazdasági élet szerep­lőit. A Dunántúli Napló Baranya megyében a he- lyi nyilvánosság meghatározó tere- /m pét kínálja: nemcsak azzal, hogy ■ % w& közzéteszi a térség jövője szem- W pontjából meghatározó döntése- ^^L^inkről szóló híreket, hanem £ azzal is, hogy- mindezeket szembesíti a közgondolko- dással, a kívülállók vélem A ■ nyével, elvárásaival. KEKES FERENC, A BARANYA MEGYEI KÖZ­GYŰLÉS ELNÖKE - Nemcsak várom, de tényleg olvasom is a lapot. Nagyon sokat tanultam belő- le, nagyszerű embereket ismertem meg a munkatársak között. Ugyan 1 nem mindig találom megfelelő he­lyen azokat a híreket, melyek az , itt élő emberek örömét, ön­becsülését szolgálják, de persze tudom, hogy a lapot profittal kell eladni, az pe- I dig az olvasottságtól, a példányszámtól függ. Mégis hiszem és remélem, hogy a kiadó és a lap kollektívája képes lesz a hiteles, korrekt tájé­koztatás igényeinek megfelelni. IVASIVKA MÁTYÁS, GIMNÁZIUMI TANÁR, KARNAGY- Az újságot már 11 éves korom óta ismerem: pontosan emlékszem, amikor 1944. december elején édesapám a kezembe adta a lapot - de bi­zony mi már előtte is járattuk az elődjét. Ma már nyugodtan mondhatom: csak a név változott, az újság nem. 1957 óta tanítok Pécsett, azóta még tovább „mélyült” a kapcsolatunk, hiszen azóta szinte kötelező jelleggel olvasom el a lap kulturális ro­vatát. Ez mindig is a lap legértékesebb része volt: bár egy időszakban csak hetente egy alka­lommal (igaz, akkor dupla oldalon) jelentkezett a kultúra rovat, mostanra visszatért a napi egy ol­dal - ám a minőség régen is, most is rendkívül magas. A Dunántúli Napló - sze­rény tapasztalataimra ala­pozva mondhatom ezt - a legjobb vidéki lap, sőt, felve­szi a versenyt több or­szágos lappal is. Ennek oka szerintem egyér- \i telmű: mindig is jó új­ságírók dolgoztak és dolgoznak a Napló­nál. Szerencsés a ké­szítők összetétele, és ez meg is látszik abból, hogy az előfizetési bázi­sa az egyik legnagyobb az országban. A lap elő­nyére írható, hogy a történelmi fordulatokat zök­kenőmentesen vette: nem tűnhetett fel az olva­sóknak, hogy itt éppen egy gazdasági és tár­sadalmi elbizonytalanodás zajlik. NAGY IMRE, EGYETEMI TANÁR - A Naplónak elő­fizetője vagyok már időtlen idők óta; a családom­nak is mindig járt ez a lap. Egyébként tudok olyan tízemeletes házról, ahol a lépcsőházban egyvalaki 1 fizet elő, de a lap végigjárja az összes lakást. Ez a rengeteg ember tér- mészetesen kötelezett­ségeket ró a szer­kesztőkre és az új­ságírókra is: eszem­be jut Illyés Gyula egy mondata, amit Kosztolányi pubücisztikai írá­sairól mondott: Illyés szerint Kosztolányinak „ügye volt a magyar nyelv.” Ez engem azért gon­dolkodtatott el, mert az emberek legtöbbje az újsá­got a közvetített hír alapján ítélik meg - pedig van egy másik szempont is: ez pedig a nyelvi közeg, amelyben a hír megfogalmazódik. És örömmel lá­tom, hogy a Napló többnyire ennek az igénynek is maradéktalanul megfelel. Ez talán annak is kö­szönhető, hogy az újságot készítők között sok a diplomás - sőt, jó néhányuk a tanítványom volt az irodalom tanszéken. A napilapok kapcsán sokszor hallhattuk a „24 órás halhatatlanság” kifejezést - ám ez is más megvilágításba kerül, ha a nyelvi igényesség men­tén fordulunk a laphoz. Az olvasóközönség tanul az újságból: tanulja a kifejezéseket, a megszólalá­sokat, és lényegében a köznyelvet. Arról nem is beszélve, hogy később egy színházi kritika példá­ul forrásként is szolgálhat. MASZLER JÓZSEF, A TETTYE ÉTTEREM TULAJDO­NOSA - Lassan harminc éve olvasom az újságot: nálam, minden reggel úgy kezdődik, hogy ébre­dés után kisétálok a postaládához, kiveszem az aznapi lapszámot, és a kávé mellett ezzel indí­tom a napot. Általánosságban elmondhatom, hogy nagyon tetszik a lap. Őszintén szól­va én már régen is elége- dett voltam vele: szinte mindent elolvastam, a megyei eseményeken keresztül a falvak be­mutatkozásán, vagy Hitélet oldalon át a sportig, de ez a mostani meg­újulás, az új design kifeje­zetten jót tett az újságnak. A kiemelések, a nagyobb betűk, a körbevágott fotók sokkal olvasmányosabbá tet­ték a Dunántúli Naplót. Az újságírókkal a személyes kapcsolatom na­gyon jónak mondható - és nem csak azért, mert rólunk mindig jót írnak. Sokan közülük szemé­lyes ismerőseim, amikor itt ebédelnek nálunk, mindig tudunk néhány szót váltani a lapról, a benne megjelent írásokról. HARNÓCZI CSABÁNÉ, A KOMLÓI SZÍNHÁZ IGAZ­GATÓJA - Mióta az eszemet tudom, azóta isme­rem a Naplót. Gyerekként, fiatalként, és most, fel­nőtt fejjel is nap mint nap olvasom. Komlóiként elsősorban a komlói mutációról van értelme véleményt for­málnom: nos, egyfelől úgy látom, f) hogy rop- V pant Jó és |l fontos, hogy ‘ egy ekkora vá- i ros nap mint nap friss információkhoz jut a Komlói Dunántúli Naplóval - mert bár van a városnak saját újságja, az csak kéthetente jelenik meg. Másfelől viszont, ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell monda­nom, hogy néha bizony kicsit kevés a helyi cikk a mi verziónkban: gyakran a hirdetések rovására csökken a híranyag. Ám így is roppant elégedett vagyok a lappal, hiszen a megyei lapok általam el­képzelt funkcióinak a Napló tökéletesen megfelel: az embert ugyanis az érdekli elsősorban, ami köz­vetlen környezetében történik. Az ember ott és ab­ból szemezget, amiből és ahol él. Az újságírókkal pedig kifejezetten jó a a kapcsolatom: nyugodtan fordulhatok hozzájuk bármilyen problémámmal és ők Is bármikor kereshetnek kérdéseikkel. PÁVA ZSOLT, PÉCS VOLT POLGÁRMESTERE, JO­GÁSZ - A Dunántúli Napló egyértelműen a legmérvadóbb pécsi médium: ez jut el min­den háztartásba, ezt olvassa Pécs és a megye. Monopolhelyzetben van, a szó pozitív értel­mében, hiszen monopolhelyzetét „saját jo­gán” vívta ki. Sikerességében egyértelmű­en közrejátszik, hogy nagyon sokan csalá­di hagyományként öröklik a Napló olvasá­sát: ezt olvasták nagyszüleik, szü leik is, ezért ők is előfizetnek. Az első személyes élményem egészen korai: ötéves voltam, amikor a német óvodából kifelé jövet megállított a lap egyik új­ságírója, hogy az élményeimről kérdezzen. Lel­kesen nyilatkoztam, és másnap természetesen meg is jelent az anyag. A kivágott cikket a mai napig őrzöm a házi archívumban. Az újságírókkal jó kapcsolatom alakult ki: so­kan közülük előbb voltak a barátaim, mint hogy interjúalanyként megkérdeztek volna. Munká­jukat nagyra becsülöm, sokra tartom, hiszen hi­telesen és lelkiismeretesen tájékoztatni a nagyvilág történéseiről igen komoly fele­lősség, különösen napjainkban, amikor a hírek tömege zúdul ránk és ezért nehéz ki­választani az embereket valóban érdeklő információkat. Éppen ezért emlegetik gyakran a saj­tó, az újságírók felelősségét, mert az újságban megjelen­tek képesek befolyásolni sok ember véleményét, gondol­kodásmódját. Az 1990 óta eltelt másfél évtized során a lap bizonyította, hogy felelősséggel viseltetik a helyi közösség ügyei iránt. KÖVESKUTI PÉTER, NÉPMŰVELŐ, A MOHÁCSI SCHNEIDER LAJOS ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI ISKOLA IGAZGATÓHELYETTESE - Gyermekkorom óta olva­sója, egy ideig munkatársa, és hosszú ideje állan­dó szereplője, azaz informátora vagyok a lapnak. Véleményem szerint az újság legfontosabb fel­adata, hogy beszámoljon a helyi dolgokról, úgy a régió, mint a megye, és mutációk esetén az adott település történéseiről. Mohács helyzete régóta kiváltságos, hiszen bár folyamatosan vál­tozó formában és terjedelemben, de mindig volt önálló oldala. Örömmel nyugtázom: a lapban mindig benne vannak a fontos események, kul­turális funkcióját is jól tölti be. Kiváló a kapcso­latom a szerkesztőség több munkatársával, ve­lük, és a kultúra, a közélet többi szereplőjével is gyakran megbeszéljük: milyennek látjuk a lapot. Örömteli, hogy az újság meg tudta őrizni helyi szerepét, így azon ér­telmiségieknek, akik komo­lyan veszik a hivatásukat, feltétlenül olvasniuk kell. A lap fontos fórum, mi, közéle­ti szereplők rajta keresztül követjük nyomon egy­más tevékenységét, , > ÍV;:, egyben együtt fi- g| vg | gyeljuk az újságot: benne volt-e minden, ami lényeges. A Dunántú­li Napló olvasásán túl arra kell buzdítsam a civil és kulturális élet közvélemény-formáló szerep­lőit, hogy működjenek együtt az újságírókkal, lássák el őket jó és hiteles információkkal, így ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a lap meg­őrizze azokat az értékeket, amelyeket évtizedek óta képvisel. BOKRÉTÁS ANDRÁS - 1944. november. A hábo­rú már itt ólálkodik a kertek alatt. A hónap kö­zepén bezárják az iskolákat, kollégiumokat. Sie­tünk haza édesanyánk szoknyájához. Aztán a történelem átrobog rajtunk. Az arcvonások kisi­mulnak, béke van. Örülünk a kényszerű vakáci­ónak, de ahogy múlnak a napok, hetek, egyre jobban hiányoznak a barátok, az iskola. Mennék; már vissza Pécsre. Egy nap a postamester bá­csi újságot hoz. Új Du­nántúli Új hírek, fris­sek, új újság! Egymás kezéből kapkodjuk. És a hírek között: nyitnak az isko-**%v Iák, mehetünk újra a barátok közé. Aztán az élet visszazökken a megszokott kerék­vágásba. De a Napló most már kísér bennünket. Egyedüli forrás, amelyből a világ hírei csordo­gálnak. És rohannak az évek, sorsom-dolgom erre-arra lök. jönnek a hazai csomagok, bennük mindig ott lapulnak a Napló számai. Hogy tud­jam mi van otthon, mi történt, mit várhatok, ha hazamegyek. 1950-ben végleg hazakerülök. Tal­pamra álltam, a magam ura vagyok, lettem. Ekkor válik elválaszthatatlan társammá a Napló, amelyet azóta is minden nap forgatok, ol­vasok. Jó ünnepelni egy „öreg” baráttal, amely elkísért az élet útján, amely hol rossz, hol jó és reménykeltő hírekkel traktált, de amely mindig baranyai volt és maradt a hosszú évek során. Negyven év múlva mások, másként fognak emlékezni az akkor 100 éves Dunántúli Napló­ra. Kívánom, hogy legyen alkalma a lapnak mél­tón megünnepelni centenáriumát. SZ. KONCZ ISTVÁN, GÖRCSÖNY POLGÁRMESTERE- Összesen két és fél évet dolgoztam a Dunántúli Naplónál, 1985-88 között, és ma már bizton állít­hatom: életem egyik legboldogabb időszaka volt. Amikor odakerültem, az a lap talán legszebb idő­szaka volt: a példányszám 100 ezer fölött volt, olyan szerkesztők dolgoztak, mint Kurucz Pali, Báling lós- ka, Gállos Orsi, Mitzki Ervin, szóval óriási emberek. A mai napig őrzöm az akkor és ké­sőbb született cikkeim: nem is elsősorban a saját mondataim, hanem _ inkább a visszajelző- sek miatt. Ezek vol- * X ; * — - tak a legfontosabbak akkor az életemben. Ma már jóval lassúbb vagyok: könyveket írok, folyóiratoknak dolgozom. A Dunántúli Naplónak a közösségformáló ereje a leglényegesebb: a mai napig néplap, a szó leg­jobb értelmében. Korábban a helyi hírek dominál­tak - ma már nincs ez így, a lap kicsit talán na­gyobb igényekkel lép fel, tágabbra nyitja a kapu­kat. Szerintem azonban az ittenieknek nem a nép­szerű politikus színes élete az érdekes, hanem hogy mi történt náluk a faluban, a szomszéd mi­ért festette le olyan rondára a kerítését. NAGY TAMÁS, PMFC EDZŐJE- A Dunántúli Naplót 1988 óta ismerem - akkor kerültem ugyanis a városba. Azóta előfizetője is vagyok az újságnak; kapcsolatunk tehát már több, mint tizenöt éves, és nyugodtan mondhatom: jól megvagyunk egymással. Soha nem volt problé­mám a lappal, sőt, a legtöbb esetben inkább mel­lém álltak. A kapcsolatunkban egyvalami nem változott: az első lapszám óta hátulról kezdem az ol- i vasást. Ez nyilván egy szakmai ártalom, amely esetemben még azzal is sú­lyosbodik, hogy első- ^ ként min­dig azt kere­sem, mit ír­tak rólunk, a mi csapatunkról. Persze aztán elol­vasom az összes sporttárgyú cikket, és onnan ha­ladok előrefelé. A lap sportújságíróival jó a kapcsolatom: bár voltak köztünk súrlódások, nézetkülönbségek, összességében mégis úgy látom, a célunk közös. Nagy problémám soha nem volt velük, sőt, senki­vel az újságtól, hiszen szerencsére nem csak a sportosokat ismerem, a főszerkesztőig bezárólag sok újságíró Ismerősöm és barátom van ki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents