Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-15 / 342. szám
2004. DECEMBER 15., SZERDA - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT A kezek bábos játéka lulu Pécsi művészek a Kés Lajos-díj első nyertesei Szereti, ha egy báb« színházban a bábok a szereplők BARTAL KISS RITA Az 1965-ös Ki mit tud? győztes produkcióját, a Kezek játékát újra életre keltették tegnap, a pécsi Művészetek Házában az egykori bóbitások, mesterük, a 80 éves Kós Lajos tiszteletére. M. B. E. A szöveg nélküli klasszikus zenére komponált bábjátékokkal ismerte meg az egész ország a Bóbitát, valamint Lulu bá’-t, aki aztán irányzathoz képzőművészként mindig megspékelte valami újdonsággal az előadásokat. A közelmúltban díjat alapítottak a pécsi szaktekintély hatvanesztendős munkássága művészi értékeinek megőrzésére, szellemisége továbbvitelére. A Kós Lajos Bábalapítvány kuratóriuma egy esztendőn át figyelte az ország bábműsorait, a fiatalokat, ki miként idézi új darabjaiban a Kós-féle technikákat és színpadképeket. Első ízben két olyan alkotó - Bartal Kiss Rita „szabadúszó” és Pilári Gábor, a Márkuszínház vezetője - kapta meg az elismerést, akik Lulu bá’-hoz hasonlóan rendezik, tervezik, játsszák is egyben a bábelőadásaikat.- Úgy gondolom, nem csupán a Csongor és Tünde sikeréért kaptam a kitüntetést, hanem az elmúlt évtized minden munkájáért, mert mindvégig ragaszkodtam a Kós La: jós által kialakított klasszikus irányhoz - vélekedik Pilári Gábor. Hozzáteszi: bizonyos benne, hogy ezt a rangos díjat az „újhullámos” fiatalok is örömmel fogadják majd, mert a bábdarabokban mindenki igyekszik megmutatni a maga esztétikáját, és a képi világ megformálásához kihagyhatatlan Kós Lajos útmutatása.- Szeretem,' ha egy bábszínházban a bábok a szereplők, és a darab nem tolódik el az élőjáték felé - vall ars poeticájáról Bartal Kiss Rita, aki Győrben és Kecskeméten is gyakran dolgozik. Úgy értékel, hogy bóbitás munkája, a Diótörő is bizonyosan hozzájárult az elismeréshez, hiszen ebben a nemzetközi porondon is nagy visszhangot kiváltott előadásban együtt volt minden Kós Lajos-indíttatás, a klasszikus zenei feldolgozástól a díszletek színvilágáig. A hivatásos vidéki bábszínházak megteremtőjére minden bábos örökké büszke lesz, ezt a díjat tehát a szakma legnagyobb elismeréseként kell kezelni - összegez Bartal Kiss Rita. Mindvégig ragaszkodott a Kós-féle klasszikus PILÁRI GABOR ADVENTI HANGULATOT IDÉZŐ TEXTILEK. Baktay Patrícia textiltervező, Bánki Orsolya virágkötő, B. Szabó Erzsébet keramikus, llovay Zsuzsanna ékszerkészítő, Nemes Natália keramikus, Németh Orsolya ékszer- készítő, Erdős Anna keramikus, Kovács Attila üvegműves (felvételünkön az ő lámpái láthatók), a Zephir Textilműves Műhely, és Zsargó Zsa- zsa textiltervező alkotásai tekinthetők meg a pécsi Szép Míves Galériába n ka rácsony ig. fotó: tóth l. PÉCSI MŰVÉSZ TIFANNY-LAMPAI Ur a felkészítésben: kiadvány a kétszintűről D. I. A hagyományos érettségi rendszer kétszintűvé válásával a korábban megjelent felkészítő kiadványok elavultak. A napokban - a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) gondozásában - megjelent kétszintű érettségi szakkiadványsorozat a kínálatban kialakult űrt pótolja. A középiskolai tankönyv- szerzők szakmai együttműködésének köszönhetően annyi kétszintű próbaérettségi feladatsor született, hogy 8 tantárgyból 40 évre előre biztosítaná az érettségiket, emelt és középszinten. Ez mintegy ötezer érettségi feladatot jelent összességében. A módszertani gyűjtemények magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, angol és német nyelvből, fizikából, biológiából és közgazdaságtanból ismertetik a típusfeladatokat, és bemutatják azok megoldási menetét, míg a próbaérettségi könyvek lehetővé teszik, hogy komplett érettségi feladatsorokat töltsenek le a diákok emelt és középszinten. A szakkönyveket középiskolai tankönyvszerzők írták. Az érettségi kiadványok a továbbtanuláshoz elengedhetetlen 2005-ös felvételi tájékoztatókkal egy időben jelennek meg a boltokban. Decemberben szintén a könyvesboltok kínálatát gazdagítja az ingyenesen megjelenő Egyenes út az egyetemre című oktatási hírújság, amely a felsőoktatási jelentkezési lapok kitöltéséhez nyújt majd segítséget A kiadványsorozatról és az oktatási lapról a www.fisz.huoldalon és a Felvételi Információs Szolgálatnál kapható bővebb információ. EGY HETEN AT KODÁLY A MEGYEI NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENNYEL kezdődött a pécsi Kodály Gimnáziumnak az iskola határain is túlmutató rendezvénysorozata. A hétfőtől péntekig tartó Kodály-hét programjába baranyai versmondó- és regionális olasz nyelvi versenyt is illesztettek. A megyei népdaléneklési versenyen 22 általános és 20 középiskolás diák vett részt. Az ifjabbak között Maurer Milán, a komlói Kodály Zoltán Általános Iskola, a másik kategóriában Király Nóra, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanulója lett az első. Az élen végzett 3-3 diákon kívül még ketten vehetnek részt a január 5-i mohácsi Schneider Lajos népzenei gálaműsoron. B. Z. fotó: lOffi.hrp. Pedagógustűz és zománc Cs. L. A 2000 éves Pécs címmel nyílt tegnap kiállítás Pécsett, a Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában. A kiállítók az Alkotó Pedagógusok Képzőművészeti Műhelye és a Városi Képzőművészeti Kör Tűzzománc Szakosztályának alkotói. Mint az alkotó pedagógusok művészeti vezetője, Svasticsné Bogáthy Zsuzsanna elmondta, 26. éve működik sikeresen a csoportosulás. Azért tömörültek műhelybe, hogy a tanítás mellett helyet találjanak az alkotásnak is. Hetente egyszer jönnek össze, részint a Hajnóczy utcai kollégiumban, ahol tűzzománcokat készítenek, részint pedig a Belvárosi Általános Iskolában, ahol elsősorban a portré- és csendéletfestés szenvedélyének hódolnak. Nyaranta alkotótáborokban vesznek részt, nagy sikere van évek óta a dunaszekcsői tábornak, ahol legutóbb a „víz” volt a téma. Jelenleg húszán vannak, többségük rajztanár, de akad köztük testnevelést oktató pedagógus és virágszobrász is. A műhely a Nevelők Házához kötődik, rendszeresen ott rendezik a kiállításaikat. Közülük többen tagjai a tűzzománc szakosztálynak is, bár ott elsősorban nem pedagógusok munkálkodnak. Most, a közös téma okán is, közösen állítottak ki, alkotásaik január végéig tekinthetők meg. Százezer leventegyerek nevében Balogh Zoltán Igazi európai abszurd: egy néger tiszt veszi el a belgiumi hadifogolytáborba került tizenhat éves magyar leventegyerek három irka-naplóját, amiket- még az „óvó”, összeomlás előtt álló Németországban, a német bombák rakodásának szüneteiben vezetett. Amikben általában arról volt szó, hogy hatkor felkeltek, hideg van, dolgozni kell, az ebéd sehol, lassan vége a napnak, be a barakkba. Szálasi Ferenc Nemzetvezető Úr (?) százezer leventét ígért Hitlernek, százezer gyereket, akik aládúcolják majd a megroggyant birodalmat. Európai abszurd, hogy azt a ti- zenkét-tizenhét éves százezret negyvennégy decemberének utolsó napjaiban gyalog, majd vonaton ki is hajtották az országból. Az igazi abszurd az lenne, ha a sósborszesz-keresztnevű, egyelőre csak becsületre felkent huszonéves magyar népvezér és annak követői holnap megköpködnének az utcán, miután azt olvassák a nevem alatt, hogy „...a kemény tél hidegétől szenvedve két napig gyalogoltunk az ausztriai Bruck városáig, ahol egy iskolában helyeztek el bennünket, melynek ablakai bombázásoktól sérültek voltak, így meleg hely nem adódott számunkra. Két napi veszteglés után egy vasúti szerelvény marhavagonjaiba tuszkoltak bennünket, mely vagonokban már előttünk valakiket szállítottak, mert emberi ürüléktől voltak szagosak. ...Napokat töltöttünk ezekben a vagonokban Braunschweig városig.” Ezekben a marhavagonokban előtte zsidókat szállíthattak, a végállomásig, véli Derzsó Károly - kéretik őt sem megköpködni, népvezérek! -, olyan zsidókat, akik megúszták a gyalogmenetet. Látta, amikor hú- szat-harmincat rugdaltak be egy gödörbe, aztán jött a dózer. Lehet, hogy Radnótit is látta?! - kerekedik a szemem. Nem, mondja higgadtan Derzsó úr (itt kéne a nagy „ú”, nem mint előbb), ők Abda felé mentek, a déli úton, minket pedig az északin hajtottak előre a németek. Puska az egyik, puska a másik hátában is. Derzsó úr felesége pogácsát hoz, és újabb hasábot vet a kályhába. Induljunk el akkor a tűztől! A Győrtől alig tíz kilométerre lévő Dunaszentpálon, ahol két detektoros rádió volt, és az sem tudták talán, hogy háború van, negyvennégy decemberében összedoboltatta a családokat a nyilaskarszalagos leventeoktató: az orosz veszedelem elől menekíteni kell a fiatalokat! Németországba! És indult huszonhetedikén a gyalogmenet, később a szaros vagon, aztán az egy hordába vert ezer leventegyerek Braunschweigben romokat takarított, utat épített - egy szabad munkatáborban. Majd Oldenburg közelében lesátraz- ták őket az alkalmi leszállópályának használt út két oldalára. És jött a bombarakodás, éhesen, a tetves, lerongyolt német katonaruhába öltöztetve. Május harmadikán estek amerikai fogságba. A több mint harminc évig kemény rendőr most szipog egy sort. Pedig csak annyit kérdeztem, hogy mit szóltak a szülei, amikor a négy hónap plusz egy év hadifogság után hazatért. Magyar abszurd, hogy miután igazolták: nem önként vállalta a nyugati hadifogságot, beválogatták a rendőrség akkori elitalakulatába, majd ezt, a Radetzky zászlóaljat vádolták, hogy támogatta a Rajk- puccsot Rákosi Elvtárs (Úr?) ellenében. Az elitet szétszórták, egy helyre legfeljebb ketten kerülhettek. Nagydobszára egy őrvezető és Derzsó Károly tizedes jutott, aki később a magyarbólyi, majd az abaligeti őrsparancsnokságig vitte, végül a pécsi központi rendőrőrs kmb-seként ment nyugdíjba, csaknem negyed százada. A nosztalgia hozta vissza ide, Abaligetre? - firtatom a diszkrét feleség újabb fahasábrakása után. Nem, a levegő csábított a panel nyolcadik emeletéről, mondja, és kérdezni kell, hogy Négy hónap szenvedései, gyötrelmei hagytak örök nyomot bennük FOTÓ: L P. megismerték-e. Persze, de ez egy másik történet, amiben kicsit maszatolunk, mert ötvenhat őszén a fegyveresek a rendőrőrs udvarán főztek, és kvaterkáztak a parancsnokkal. Derzsó úr kikísér, pulóverben, míg a felesége vissza nem zavarja a völgyi fagyból. A kocsiban megint előveszem a levelét .......eddig mostohagy erekei voltunk a történelemnek, mert rólunk gyerekekről, leventékről nem emlékeztek meg eddig, nem írt rólunk a krónika. Talán a jövő történetírói jóvá teszik a mulasztást.”
