Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-06 / 303. szám

2004. NOVEMBER 6., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ 7 KULTÚRA - RIPORT KOMLÓIAK PÉCSETT DÍSZÍTŐMŰVÉSZEK BEMUTATKOZÁSA. A Komlói Díszítőművész Kör kiállításának és Wache Jánosné szájharmonikás bemutatkozásának adott ott­hont tegnap este a pécsi Lenau Ház. A tárlatot, amelyet Horváth Lászlóné, a komlói Közösségek Háza igazgatója és Báling József, a Baranya Né­met Nemzetiségi Szervezetének Közösségének elnöke nyitott meg, november végéig tekinthetik meg az érdeklődők. fotű: laufer oszló Fazekasház magánerőből K. J. Nagy fába vágta fejszéjét Németh Sára keramikus Siklóson, ugyanis a jövő tavaszra egy fazekasházat kíván létrehozni a település csen­des, családi házas körzetében. Amint azt a művész elmondta, a leendő ház nyitott lesz min­denki számára, vagyis kicsik és nagyok, amatőrök és hivatáso­sok is alkothatnak majd az ott ta­lálható műteremben, illetve az B. K. Színésznőnek készül Grisnik Pet­ra, a pécsi Leőwey Klára Gimná­zium 12 h. osztályos, végzős ta­nulója. Erre minden alapja meg­van, hiszen a Pécsi Horvát Szín­ház lelkes színjátszójaként is már többször bizonyította tehetségét. Most viszont a hajdan Péchy Blanka és Lőrincze Lajos kezde­ményezte, idén 32. alkalommal megrendezett Édes Anyanyel­vűnk országos versenyen két fő­érdeklődők részére az egynapos programtól kezdve a nyári tábo­rozásig mindenre lehetőséget biztosítanak. Mint megtudtuk, az egész év­ben nyitott házban a kísérletezés­re is mód nyílik majd, így például a különböző mázakkal is szaba­don „garázdálkodhatnak” majd a fiatalok, ugyanis a helyben törté­nő égetésnek köszönhetően az eredmény azonnal láthatóvá válik majd. Németh Sára lapunknak el­díj is megerősítette mindebben. Tanára, Mihalik Zsolt, aki mosta­ni felkészülésében is segítette, el­mondta hogy az egész Kárpát­medencéből érkezett mezőnyben 60 résztvevő közül Petrának sike­rült elnyernie a csak a legjobbak­nak járó Kazinczy-érmet és egy­ben a legjobb szóbeli versenyző­nek járó különdíjat. Ezáltal az EL­TE Kossuth-szónokversenyén is részt vehet. Különös sokoldalúság jellem­zi egyébként Grisnik Petrát. mondta, a ház egyik szegletében egy olyan kiállítótermet alakíta­nak ki, ahol időszakosan a ma az országban élő keramikusok kiállí­tásait tekinthetik meg majd az ér­deklődők. A kezdeményezés, bár még az elején tart, már most elnyerte a vá­roslakók tetszését, akik szerint a fazekasság hagyományát - épp az évszázadokra visszatekintő múlt miatt - megfelelő módon kell ápol­ni a településen. Most díjazott képességein felül verseket és novellákat ír magyar és horvát nyelven. Ezek több iro­dalmi folyóiratban már meg is jelentek. Kökényről jár be na­ponta az iskolába, tagja a köké- nyi Matusek Károly nemzetiségi vegyeskarnak. Ezzel együtt a horvát színházban is játszik. Felkészítő tanára szerint nem­csak képességei, komoly esélyei is vannak arra, hogy minden el­képzelését, jövőjét illető álmát valóra váltsa. EU-program fiataloknak Kétnapos rendezvényen te­kintik át a Fiatal Európa If­júsági Egyesület pécsi részt­vevői 2005-ben záruló prog­ramjukat az Európa Házban. B. K. A most tizenévesek lesznek majd az EU igazi polgárai. Ennek szem előtt tartásával alakult meg Pécsett is a Fiatal Európa Ifjúsági Egyesület egy nemzetközi hálózat részeként A most 14-25 éveseket érintik majd hosszabb távon azok az integrációs törekvések és tevékenységek, ame­lyek életben tartása mindennapos feladat Az 1999-ben, a PTE Pécsi Babits Mihály Gyakorló Gimnáziu­mában megalakult egyesület mos­tani, az Európa Házban megnyitott kétnapos rendezvényén 5én és 6- án egy 2003-tól 2005-ig tartó két­éves projekt jelenlegi helyzetét te­kintik át S. Bálint Mária elnök, a gimnázium tanára elmondta, hogy a Grundtvig 1 EU elnevezésű prog­ramban Franciaország, Írország, Spanyolország és Magyarország vesz részt A 480 itteni diákot érintő munka idei programja mindenek­előtt a hátrányos helyzetű, vidéki fi­atalok problémáival, foglalkozik. Leőweys diáksiker tehetség Színésznőnek készül a végzős diák FUTNAK A KEPEK r Eg, por, szél, út Nagy Imre Janisch Attila Másnap című filmje - az Idei szemle fődíjas alkotása - egy lelki határ- helyzetbe sod­ródott ember tudatának elem­zése. A hősnek nincs neve, csu­pán annyit tudunk róla, hogy fényképész. Örökölt egy tanyát valahol, a történet helyszínéül szolgáló vidéken, ezt jött meg­keresni. A házat nem találja meg, őt azonban felleli és bir­tokba is veszi egy szörnyű bűn, amelynek elkövetőjévé válik. Ő az Utazó, akit a szerepre jó ér­zékkel kiválasztott Gáspár Ti­bor alakít. A film látszólag a végzetdrá­mák mintáját követi, amely sze­rint az ember nem egyéb, mint a sorsa által kipécézett és zsinó­ron rángatott bábu. Ebből a szempontból az a kulcsjelenet, amikor a főhős ismeretlen ház­ban egy terepasztalra bukkan, amely a filmbeli történet helyszí­nét modellezi. Ez a kép a felisme­rés tragikus pillanatát ragadja meg. Az Utazó rádöbben, hogy sorsa eleve meg volt írva. Ezt hangsúlyozza a teherautó plató­jára kötözött kerékpár látványa is, amellyel majd a hőst látjuk közlekedni. Mivel azonban a rendező nem a bűnhöz vezető utat mutatja be, hanem az elkö­vetett bűn pszichológiai követ­kezményeire való rádöbbenés fo­lyamatát nyomozza, a sorstragé­szerkezetét azonban modern el­beszélő struktúrává változtatja az időszerkezet felbontása. A tör­ténet megjelenítése a labirintus­ban való kényszerű haladás és folytonos eltévedés borzongató élményét ébreszti a nézőben. E vonatkozásban fontos képi meta­forává válik az áldozat kezében látható türelemjáték. Nem mind­egy, mikor bukkan fel e kis szer­kezet épségben, s mikor törött üveggel. A figyelmes néző ezáltal az idősíkok közötti tájékozódás­hoz kap támpontokat Az sem kö­zömbös, mikor tűnik elénk az Utazó kezén a seb. Lehet azon­ban, hogy e finom jelzések értel­mezéséhez kétszer-háromszor is ajánlatos megnézni a filmet, s mivel erre az ismétlődő találko­zásra nem mindenki vállalkozik (pedig érdemes), a mű az átlag­néző számára talányosabb ma­rad a kívánatosnál. (Ezen a befo­gadói helyzeten bizonyára változ­tat a videón vagy DVD-n való le­játszás, ahol megvan a visszaper- getés lehetősége.) Janisch Attila szigorúan, a rá jellemző tudatossággal szer­keszti meg alkotása motívumhá­lózatát, amelynek centrumában alighanem a csigaház ismétlő­dő, több variációban felbukkanó látványa áll. Ez finoman felülírja a labirintus képzetét Azt sugall­ja, hogy a történet útvesztő for­májával szemben - vagy in­kább: azzal együtt - az elbeszé­lés a csigavonal spirálmeneté­ben halad a kényszerű felisme­rés, a tett terhére való rádöbbe­nés pillanata felé. dia tudat- elemző elbeszélés­sé lénye­gül át Nem a gyilkosságot, hanem a vétek egyre növekvő súlyának cipelését ábrázolja. A végzetes napot a rá következő „másnap” tükrében idézi fel. A mű egy előjátékból (ez a fő­cím előtt pereg le) és négy felvo­násból áll, ezeket egy-egy kis be­tűvel írt, s ezáltal a töredékszerű­ség talányos érzését keltő belső cím jelöli: az ég, a por, a szél, az út A romantikus drámák ismert A thriller eszközei - néhány kisebb aránytévesztéstől elte­kintve - mindvégig a tudat­elemzés szolgálatában állnak. Ez Forgách András forgató- könyvének is fontos érdeme. Medvigy Gábor atmoszférate­remtő képei pedig úgy tudnak miliőt festeni, hogy ezáltal a ha­tárhelyzetbe került hős benső krízisét, vergődését láttatják. TÜSKÉS TIBOR SZOMBATI TÁRCÁJA Az én ötvenhatom Volt kollégám, egy idős tanár meséli: Nem voltam hős, nem harcoltam a barikádokon, nem csuktak be, nem rúgtak ki az állásomból, nem kap­tam kitüntetést. Az én történetem egy egészen picinyke történet. Sze­mélyes, elhanyagolható, periferikus. Nem is tudom, miért mondom el. Ta­lán csak azért, mert rajtam kívül ma már egyetlen szereplője sem él. Ha volna is bennem csipetnyi sérelem vagy harag, annak már nincs semmi értelme vagy jelentősége. Az egyetem után az volt az első munkahelyem. Két vagy három éve tanítottam abban az iskolában. Fiatal voltam, örültem az életnek, az lehet­tem, amire mindig vágytam, tanár. Októberben nálunk nem alakult munkástanács, nem váltottuk le az igazgatót, nem zavartuk el a párttit­kárt. Októberben a város is viszony­lag csöndes volt. A tanácsháza tetejé­ről leverték ugyan a vörös csillagot, de fegyverek nem ropogtak. Nemrég született meg az első gyermekünk. Feleségem ki sem engedett volna az utcára. Novemberben hamar visszazök­kent az élet a régi kerékvágásba. Em­lékezem, ötvenhét elején már ismét tanítottunk. Egy-két új arc megjelent a tanári karban. Korábban pedagó­gusok voltak, aztán kiemelték őket, a pártbizottságon vagy a szakszerve­zetben dolgoztak, most állást keres­tek, újból tanítani akartak. Május volt, talán az írásbeli érett­ségi is lezajlott. Közel laktunk az is­kolához. Reggelente a hétórás híre­ket otthon meghallgattam, és még beértem az első órára. Ezen a napon is így történt. Reggel a rádió bemondta: megszületett a Magyar Népköztársaság új címere. A forradalom a Kossuth-címert hozta vissza. Majd ötvenhét tavaszán ki­hirdették az új címert. Amikor beléptem a tanári szobába, a kollégák megkérdezték: mi újság? mit hallottál a rádióban? Elmond­tam: gyerekek, van új címerünk. Kör alakú, két oldalról érett búzakoszorú övezi. Semmi sarló és kalapács. Kö­zépen a Kossuth-címer, de fölötte ott ragyog a fénylő ötágú csillag, amely­ből aranyozott sugarak lövellnek szerteszét... Hogy lehetett némi iró­nia a hangomban? Nem tudom. Néhány nap múlva hívatott az igaz­gató. Megvillant aranykeretes szem­üvege. Barátom, baj van. Valaki följe­lentett a tanári karból. Becsmérelted, sőt meggyaláztad a Magyar Népköz- társaság jelképét. Ki kell vizsgálni az ügyet. De ne félj, melletted leszek. Másnap az igazgató irodájában összeült a fegyelmi bizottság. Elnöke a művelődési osztály személyzeti fő­előadója, ott volt az igazgató, az igaz­gatóhelyettes, a párttitkár, a szak- szervezeti elnök, és ott volt rajtuk kí­vül egy kolléganő, a tanári kar képvi­seletében, aki október óta dolgozott nálunk. Fölvillant az emlékezetem­ben: hm, ezt a hölgyet is ott láttam a tanári szobában azon a reggelen. A bizottság elnöke fölszólított, mondjam el, mi történt. Elmondtam. Persze most minden gúny és irónia nélkül. így volt? fordult az igazgató a bizottság tagjaihoz. Mindenki hall­gatott. A kolléganő is. Valaki elkészí­tette a jegyzőkönyvet. Mind aláírtuk. Rövidre fogom a történetet. Megúsz­tam egy figyelmeztetéssel. Persze ki­tüntetést, elismerést a pedagógiai munkáért soha nem kaptam. Később az igazgató, amikor már el­helyezték tőlünk, elmondta: az volt a taktikája, hogy a följelentőt is beül­tette a fegyelmi bizottságba. Ha a tár­gyaláson megszólal, és cáfolni akar téged, elárulja magát. Hallgatnia kel­lett. így az került a jegyzőköhyvbe, amit te mondtál. Egyébként lehet egy vigaszod. A kolléganőről elég, ha annyit mondok, úgy hívják: „ovács atalin”. Ugyanis a többit, a két nagy „kát” ma már mindenki tudja róla. Ennyi az én ötvenhatos történe­tem. Nem akasztottak föl, nem ültem börtönben, nem rúgtak ki. De arra elég volt, hogy azóta mindig tudjam, melyik oldalon van a helyem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents