Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-30 / 327. szám
/—\nLjc^m^pio \_yomiöú\öőmc3K A Mikulástól minden este puszival búcsúzol I Naplót írok a fiamnak, a fiamról, így életének azt a csöppet sem unalmas részét is megismerheti, amire nem emlékezhet. Azt hiszem, felnőttként jókat kacag majd önmagán, és nagyszülőkként férjemmel mi is biztos nevetve olvassuk majd e sorokat. Domi életének első tizenhét hónapja ma már egy örömökkel teli, felejthetetlen pillanat. A karácsonyi készülődés már tavaly is sokkal izgalmasabb volt, mint a korábbi esztendőkben, persze kizárótag Neked köszönhetően, Szerettem volna, hogy érezd, valami különleges dolog közeleg. Már november végétől ablakainkban egy-egy gyertya, vagy kis csillag jelezte, hogy nagyon várjuk az ünnepet. Te minden este fürdés előtt megcsodáltad a fényben úszó ablakot, hosszú percekig csak bámultad, ha pedig a gyertyát etfújtam, nagyokat kacagtál. A Mikulást is akkor még inkább mi vártuk apával, te különösebb jelentőséget nem tulajdonítottál a nagy szakállúnak, a mamuszkádban lévő - mivel akkor még cipőd se volt - plüss játékoknak azért nagyon örültél, és emlékszem, egy óvatlan pillanatban papírjával együtt a csokitélapó majszolásának is nagy hévvel neki- kezdtél, nem is gondosad volna, micsoda finomságot rejt a csomagolás. Akkor ettél életedben először édességet. Karácsonykor tagjobban a fényben úszó fának örültél, sokáig nézegetted, biztos azt gondosad megbolondultunk, hogy egy ekkora égig érő fát becipeltünk a lakásba, azért, hogy Téged elszórakoztassunk. Idén az izgabm, ha lehet, még nagyobb a tavalyinál: a Mikulást már jó ideje várjuk. Azt, hogy közeledik, onnan tudjuk, hogy minden héten hagy egy jelet a lakásban: először az ablakban jetent meg, nagy zsákkal a kezében, utána az ajtóra került kis matrica formájában és néha az ágy alól, a fiókokból, vagy épp a játékaid közül kerül elő egy-egy csokimikulás. Mikor felfedezed az újabb jeleket, hirtelen nem is ludod, mihez kezdj a boldogságtól. Miután felocsúdtál, hangosan kiáltozva rohansz, hogy megmutasd, mit találtál. A karácsonyi készülődést még csak annyiban kezdtük meg, hogy itt-ott egy-egy gyertya került a lakásba persze az Is kizárólag a Te szórakoztatásodra. Néha kéred, hogy gyújtsuk meg, de ahelyett, hogy gyönyörködnél benne, azonnal el kell fújni, aztán ismét kéred, hogy élesszük fel a lángot. Mondhatom, igazán remek szórakozás! A Képes Bibliát is a napokban elővettük: mutattam benne a Jézuskát, de téged inkább a bárányok és a királyok érdekelnek, minden reggel bégéivé jelzed, hogy nézzük meg, felébredtek-e már a jászol melletti barikák. Egyre többször mesélek arról hogy ha jó kisfiú leszel, a Jézuska is biztos hoz valami szépet Neked, de úgy látom, ezek a lények egyáltalán nem hatnak meg. Eszed ágában sincs rendesen viselkedni: fakanállal püfö- löd a parkettát (míg az alsó szomszédok egyszer meg nem etage- lik), sportot űzöl abból, hogy a lehető tag nagyobb pocsolyába be- felépj, kabátot csak az után vagy hajlandó felhúzni, miután többször körbekergette- lek a lakásban, a hintából csak hosszas könyörgés ulán lehet téged kiszállásra bírni, a pelenkázás körüli hisztériáról nem is beszélve, Én azért egy kicsit aggódnék a helyedben, mert szerintem, ha így folytatod, nem csak a Mikutas hagyja Jégországajándékaidat, de lehet, hogy a Jézuska is elfelejti elhozni a kismotort és az építőkockát, amit tudom, hogy nagyon szeretnél. ______________ Wal d Kata A Télapó lényege Nagyon furfangos pasas vagy, úgy látom, megértetted a Télapó lényegét! Mással ugyanis nem tudom magyarázni, hogy esténként az ablakban és az ajtón lévő Mikulástól is hatalmas puszival búcsúzoL Szerintem attól tartasz, hogy ha nem viselkedsz vele rendesen, nem hoz majd Neked a zsákjában se „kokit”, vagyis csokit, se „dijót”, se „aamát”. Bezzeg nekem úgy kell könyörögnöm, hogy nagy ritkán egy kis cuppanást halljak tőled! Persze ha arról van szó, hogy szegény Mikulást meg kell enned, egy pillanatra se jut eszedbe, hogy akkor ki hoz majd neked ajándékot. A boltban már hetek óta nem tudunk úgy a pénztárig eljutni, hogy egy „ipipipi pépó” (icipici télapó), vagy egy „ipipipi hóbenenene” (icipici hóember) ne kerülne a pocakodba. Az eladók már nem is csodálkoznak, hogy mi rendszeresen csak az üres csokipapírért fizetünk. Arra azért kíváncsi leszek, hogy milyen képet vágsz, ha az igazi Télapót meglátod Van egy olyan érzésem, hogy az első pillanatban nagy lesz majd a riadalom, de azért bízom benne, hogy könnyen összebarátkoztok majd
