Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-27 / 324. szám
8 P O L I TIKAI VITAFÓRUM DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. NOVEMBER 27., SZOMBAT Hozzunk felelős döntést! szülőföld A program több mint gesztus Magyar állampolgárságot.. „Ha bekopog hozzád a testvéred, akkor nem a zsebkalkulátort veszed elsőként elő. Egyesek most mégis e szó hallatán, hogy magyar, a zsebkalkulátorhoz kaptak” - írja Sebeők János „A bevégezhető folyam. A kettős állampolgárság egy tiszta demokrácia gesztusa lehetne övéi felé” című, a Magyar Nemzetben (XI. 19.) megjelent cikkében. Vagyis most egyesek rögtön ezzel kapcsolatosan azt vizsgálják először, hogy mennyi kára vagy haszna származhat neki abból, ha az így vagy úgy határainkon kívül került magyarok állampolgársági jogot kapnának. Nem éppen hízelgő ez az önző magatartás, de én azt mondom, hogy nyugodtan vegye csak elő a zseb- számolóját, de ne csak a sörre és cigarettára költhető pénzzel számoljon, hanem azokkal a nem anyagi javakkal is, melyek alaposan hozzájárulnak a hazai magyarok testi és lelki jóérzéséhez, érzelmi kiegyensúlyozottságához. Vannak ugyanis pénzben nehezen kiszámítható tényezők, melyek nélkül az egyén megbetegedésekre, depresszióra érzékenyebbé válik és ennek leküzdésére alkalmasnak ítélt kábítószerekre, drogra, gyógyszerekre tetemes összegeket kénytelen áldozni jó közérzete visszaszerzésének reményében. Kopp Mária és Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot című könyvében (1995) egy amerikai magatartás-tudományi vizsgálatra hívta fel a figyelmet. Ebben több ezer, az Egyesült Államokban élő japán életét hasonlították össze egymással. Azok a japánok, akik ragaszkodtak nyelvükhöz, ősi szokásaikhoz, japán nemzetiségükhöz, kultúrájukhoz és büszkén vállalták japánságukat és ezért időt és pénzt is áldoztak az idegenben, lényegesen kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek voltak és lényegesen hosszabb ideig éltek mint azok, akik csak a mindennapi anyagi szükségleteikkel törődtek és mindenáron alkalmazkodni kívántak a többség igénytelen szürkeségéhez, „globalizálódtak” és szégyell- ték japánságukat Csak az érzelemmentes tudományban hívő honfitársaim, most számoljátok ki a zsebkalkulátoron, mit ér a jó kedélyállapot, a testi és lelki egészség, a nemzetiség büszke vállalásából származó azonosságtudat, a boldogabb és hosszabb élet?! A magyar kultúrának, a művészeteknek az 1920-ban túlrekedt nemzettársaink aránytalanul többet adtak, mint mi hazaiak. Mi lenne a XX. századi magyar irodalom Tamási Áron, Nyírő József, Makai Sándor, Wass Albert, Sütő András, Székely János, Kányádi Sándor, Beke György regényei, novellái, versei, drámái, tanulmányai nélkül? A magyar népzene, néptánc és népköltészet olyan világhírnévre szert tett kutatói, mint Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán, Almási István nélkül? A Nagyvilágban hírünket és megbecsülésünket magasra emelő művészek, a magyar Állami Népi Együttes, a Budapest Együttes, a Honvéd Együttes, Sebestyén Márta és az őt kísérő kiszenekarok zenéje, népdal- és táncanyagának nagyobb és értékesebb része határainkon túlról származik, ők a kisebbségben élők őrizték meg számunkra ezeket a kincseket Mi lenne a magyar táncházmozgalommal, a fiatalok kézművességet felelevenítő tevékenységével, óvodák, művészeti szakiskolákkal e remeklések nélkül? Bartók és Kodály művészi alkotásainak legfontosabb éltető vizei a mai határokon túlról forrásoztak, Zobor-aljától a Székelyföldig. A napokban jelent meg egy páratlan néptánc-monográfia, egyetlen egy táncos egyéniségről, aki egymaga több száz néptáncmotívumot ismert, melyhez hasonló nem készült még a világon sehol sem. Martin György: Mátyás István, „Mundrac”, egy kalotaszegi táncos egyéniségvizsgálata című könyve egy erdélyi férfiről szól. Csak kiragadtam néhány nevet nemzeti kultúránk éltetői közül. A nemzeti kultúra fontos része az ember egészséges emberi létének, egyéniségének fontos része... Vannak pillanatok, amikor nem egy király, egy államférfi vagy hadvezér kezében van a történelmi döntés, hanem az országlakók belátásán, bölcsességén múlik. Történelmet ír majd december ötödikén minden szavazat Csak mindannyiunk összefogásával maradhatunk meg! Együtt, Európában. Szavazz! Igen, igen! Andrásfalvy Bertalan PARTHIREK Orbán Viktor volt miniszterelnök, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnöke december 2-án Pécsre látogat. Várja Pécs város polgárait este 19 órakor a Pécsi Református Gimnázium tornacsarnokába. Az MSZP Pécs városi szervezete 2004. december 3-án 17.00 órára meghív minden érdeklődőt Közéleti kávézójába az Armadillo Étterembe (Pécs, Boltív köz 2-4.), ahol kötetlen beszélgetésen cserélnek eszmét időszerű társadalompolitikai kérdésekről, így a népszavazás ügyeiről. Vendég Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára. Bencsik András a Demokrata című hetilap főszerkesztője november 28-án (vasárnap) 17 órakor a Vajszlói Művelődési Házban, este 19 órakor pedig a Villányi Művelődési Házban politikai fórumot tart a december 5-i népszavazásról, (a) Dr. Mikes Éva országgyűlési képviselő (Fidesz) kezdeményezésére a népszavazás kérdéseiről tartanak nyilvános beszélgetést december 1-jén 17.30-kor a Dante Kávéhóban (Pécs, Janus Pannonius u. 11.), ahol Demjén Ferenc zeneszerző, énekes lesz a vendég, illetve december 3-án 16 órakor a Dóm Múzeumban (Pécs, Káptalan u. 8.), ahová a szabadkai Illés Zoltán országgyűlési képviselő mellett határon túli vendégeket és a témával foglalkozó szakembereket is várnak. A kérdéseket folyamatosan a mikese@ph.pecs.hu címen, az 533- 931 faxszámon és a 30/600-7540 telefonszámon, valamint a helyszíneken is várják. Eg/Ott a nemzetért. A Kerekasztal a Városért civil mozgalom november 30-án 17.30-kor Pécsett, a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában kezdődő fórumra várja mindazokat, akik együttéreznek a határon túli magyarokkal. Beszédet mondanak: dr. Andrásfalvy Bertalan néprajzkutató, Borhidi Attila akadémikus, Dévényi Sándor építész, dr. Benedek Ferencné egyesületi elnök és Kucsera Géza, Szabadka polgármestere, (a) A Komlói Erdélyi Kör „A délvidéki magyar sors kettős állampolgárságért kiált" című rendezvénye ma tizenhét órakor kezdődik a hosszú- hetényi mozi épületében. Újvidékről Matuska Márton és Csorba Béla írók, valamint dr. Tamás Attila várja az érdeklődőket, (szk) A KDNP Pécsi Szervezete autóbuszos kirándulást szervez december 18-án a Terror Házába. Érdeklődni a 06-30-5083-578-as telefonon lehet. Kaptam egy levelet Egy kemény gerincű magyar polgár írta, legalábbis a nyelv, melyen íródott, magyar. A kemény gerincre abból következtetek, hogy se feladó, se aláírás. Talán nem is nekem szól, hiszen a megszólítás édesanyámra utal, aki a levélíró szerint a legősibb mesterséggel keresi kenyerét Ezután hosszan, válogatott jelzőkkel illeti Magyarország miniszterelnökét majd a „büdös komcsik” közhelyszerű jelzős szerkezettel búcsúzik. A levélnek épp úgy nem tulajdonítanék túl nagy jelentőséget mint a többi névtelen írásnak, de előtte nap elolvastam Bihari Szabolcs nyílt levelét mely az ÚDN legutóbbi politikai vitafórumában jelent meg. Ő azon aggódik írásában, hogy „a december 5-i népszavazáson egy esetleges nem hosszú időre kettészakítaná a nemzetet” Úgy tűnik, svédországi magyar barátunkat elfelejtették tájékoztatni, hogy ez a kettészakítás a jobboldal áldásos tevékenysége folytán már megtörtént Sajnos kampány idején ez még jobban érzékelhető. Ennek ékes bizonyítéka a fent említett levél. De nem csak az, van más is, bőven. Mostanában nyilatkozatok, szórólapok, plakátok, sőt prédikációk sora bélyegzi nemzet- ellenesnek azokat, akik nemmel kívánnak szavazni december főén, megkérdőjelezik becsületes magyar mivoltukat, vagy cinikusnak, önzőnek titulálják, mint Bihari Szabolcs az említett levélben. De ne legyünk igazságtalanok! Egyetértünk a levél alábbi soraival: „.... A szülőföldről való eltávozást nem a kettős állampolgárság segíti elő, hanem a kilátástalan- ság, a jogtalan bánásmód és a nyomor.” És a feladatmeghatározással is egyet értünk: „Ha Önök komolyan veszik aggodalmaikat, akkor igyekezzenek orvosolni ezeket a problémákat” Jelentem, azon vagyunk. Mást és többet adunk, mint amit a népszavazás ajánl. A Szülőföld Program e célt szolgálja: a kormányzat az anyaországba való utazást megkönnyítő külhoni magyar útlevéllel, egymilliárd forintos úgynevezett Szülőföld Alappal, valamint húszmilliárd forintos gazdaságfejlesztési és munkahely-teremtési programmal támogatja a határon túli magyarságot A Szülőföld Alapot a vállalkozók, állampolgárok befizetései és a kormányzat ezt megduplázó hozzájárulása gyarapítja. A magyar vállalkozások fejlesztésére, munkahelyek teremtésére szolgáló 20 milliárd forint kezdeti lépése annak, hogy az emberek otthon, a szülőföldjükön boldoguljanak. A magyar útlevél elhárít minden akadályt a határon túl élő magyarság Magyarországra való zökkenőmentes belépésének útjából. Ellenzéki politikusok ma azt állítják, hogy a kettős állampolgárság nem más, mint gesztus a határon túl élő honfitársainknak, és egy útlevél biztosítása számukra. Vajon ha tényleg csak ennyi, amikor kormányon voltak, miért ódzkodtak tőle, s miért kerestek helyette alternatívákat? A Szülőföld Program többet kínál egy gesztusnál s egy útlevélnél. Jövőt, az értékek megóvását, a magyar nemzet megmaradását és a határon túli közösségek fejlődését kívánja. Juhász István, MSZP A decemberi népszavazásról Magyarnak és embernek lenni számháború A kispénzűeket akarják elrettenteni A népszavazásról az elején le kell szögezni: rossz kérdésre csakis rossz választ lehet adni. Nem az a kérdés, hogy melyik a „jó” szavazat. Mindenképpen rosszul fogunk szavazni, már aki fog. Kezdjük az igennel! Ha a határon túli magyarok számára megszavaznánk a magyar állampolgárságot (persze a szavazás nem erről szól: csupán fölhatalmazás egy állampolgárságot szabályozó törvény megalkotására), és megnövekedne a Magyarországra települők száma, ebben semmi kivetnivalót nem találnék. Most, hogy Magyarország polgárai szabadon mozoghatnak az Európai Unióban, most, hogy liberális módon bárki szabadon megválaszthatja, hol akar élni, milyen jogon mondhatnánk a határon túli magyaroknak, hogy nekik kötelező kitartani szüleik földjén, mert a magyar nemzet és a távoli jövő ezt kívánja tőlük? A kedvezményes honosítás lehetősége eddig is nyitva állt a határon túli magyarok előtt, s tudjuk, 1990 óta 140 000 ember telepedett át. De még ha tömegesen jönnének is, az sem volna baj - legalábbis Orbán Viktor egy 2001-es, azóta saját maga által elfeledett, viszont Kövér László által fenntartott nyilatkozata szerint (Kérdés, vajon melyik a Fidesz-MPSZ igazi álláspontja?) A magyar gazdaságnak ugyanis, ha a fejlődés útján akar maradni, szüksége lesz friss munkaerőre (Orbán túlzó, ezért feledésre ítélt becslése szerint 4 millió emberre, ami nyilvánvalóan nem csak határon túli magyarokból tevődhet össze). Igaz, hogy a nyugdíjbiztosítást, társadalom- biztosítást megterhelnék az áttelepülők (de főként azok, akik csupán bejelentenék magukat Magyarországon, fölvennék a nyugdíjat, járadékot, ám otthon maradnának), ennek ellenére joggal remélhetnénk, hogy a munkaerőpiacra bekerülők viszont ugyanolyan mértékben kisegítenék azt Végül: ha az igen szavazat azt jelentené, hogy miért kellene „nem”-mel szavaznunk. Már az is probléma, hogy a kettős állampolgárság mást és mást jelent az áttelepedni nem kívánó, a magyar állampolgárságot egyáltalán nem értékelő burgenlandiak számára, mást a kettős állampolgárságot már csak a nagyszámú orosz miatt is elutasító Kárpátalja, megint mást az uniós tagország Felvidék, s mást a hamarosan uniós tagországgá váló romániai, horvátországi magyarok számára. Az egyedüliek, akik a legteljesebb mértékben hasznosíthatnák a kettős állampolgárságot, a délvidékiek, vajdaságiak. Ott, a konkrét egzisztenciális fenyegetettség árnyékában valóban a túlélést is jelentheti a magyar állam- polgárság. Csakhogy a legtöbb határon túli magyarnak otthont adó Romániában már néhány tízezer fős elvándorlás is szinte biztosan felszámolná a magyarság parlamenti érdekképviseletét: egyszerűen nem lenne annyi magyar, hogy be tudjanak szavazni egy pártot a román törvényhozásba. Tényleg azt akarjuk, hogy mi magunk teljesítsük ki a romániai, a szerb nacionalisták mindenkori törekvését, hogy segítségünkkel megoldják azt, amire maga Ceausescu is csak áhítozott: homogén nemzetállammá változtatni országaikat? A tragédia az, hogy akármelyik szavazat is kerül túlsúlyba, óriási lesz a csalódás. Ha a „nem” lenne többségben, az a határon túliak számára volna végzetes üzenet. De ha az „igen”, akkor csak mi, liberálisok fogjuk támogatni a teljes magyar állampolgárságot a határainkon túl élő magyarok számára megadó törvényt, mert úgy véljük: nincs, nem lehetséges kétféle, első osztályú és másodosztályú állampolgárság. Attól tartok azonban, az állampolgárságból semmi más nem lesz, csak egy útlevél. Ebben sajnos nagykoalíciós egyetértés mutatkozik. Én azt javaslom, hogy szavazzon igennel az, aki komolyan veszi a liberális elvet, miszerint mindenkinek szabadságában áll megválasztania, hogy hol akar boldogulni, s ebben segítem akarja határon túli testvéreit., és szavazzon nemmel az, akinek fontos, hogy a határon túli magyarok ne maradjanak politikai képviselet nélkül, hogy legyen, ki megvédje őket ott helyben, ahol lakik. Mivel számomra mindkét cél fontos, a kérdésre mindkét helyen behúzom az X-et Tudom, ez érvénytelen szavazat lesz. De mit tehetnék mást, ha „mint nép” (és mint Kolozsvárott született polgár) mélységesen meg vagyok sértve, hogy olyan kérdés elé állítanak, mely ebben a formájában eldönthetetlen - azaz hülyének néznek. Dr. Bretter Zoltán Magyarnak lenni jó, de embert próbáló is egyben. Ezt mondta Gyurcsány miniszterelnök a parlamentben. Mégsem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a kormány és a kormánypárti politikusok félnek a magyaroktól. A határon túliaktól É azért, mert maI gárságot mertek kan jogosnak és méltányosnak tartjuk, s ezt a meggyőződésünket december 5-én módunk nyílik szavazással is kinyilvánítani. Nosza, megkezdődött a hazai polgárok ijesztgetése. Előttem a parlamenti ülés képe, ahol a miniszterelnök aggodalomtól eltorzult arccal és elfúló hangon elmondta, hogy a kettős állampolgárság megadása évi 168 000 forint plusz terhet fog jelenteni minden adófizető számára, majd némi bizonytalankodás után kettővel megszorozta ezt az összeget kijelentve, hogy egy két keresős családban ez 336 000 forint többletkiadást fog jelenteni. Másnapra már kiszámították, hogy ez az ország lakosságára évi 537 milliárd forint pluszköltséget fog jelentem, amit két nap múlva az Oktatási Minisztérium további 63 müliárddal fejelt meg, valószínűleg azért, mert az így kijövő ősz- szeg, a 600 müliárd, egy könnyebben megjegyezhető, kerek szám. Ebben a nagy számháborúban, amellyel nyüván a kisfizetésű polgárokat és a nyugdíjasokat kívánta a kormányzat elrettenteni attól, hogy rokoni érzéseket tápláljon a határon túl élő magyar testvérei iránt, több dolog is elgondolkodtató. Például az, hogy miközben pénzügyminisztereink 3 éve nem képesek nemhogy kiszámítani, de még megbecsülni sem, hogy hány száz milliárd forint lesz az éves költségvetési hiány, addig a kormányszóvivő fillérre meg tudja mondani, hogy a kettős állampolgárság nekem mennyibe fog kerülni, holott azt sem tudja, hogy hányán fogják kérni, és azt sem, hogy ez milyen jogokat fog biztosi- tara számukra. Ebből két következtetést lehet levonni: 1. A kormány összetétele hibás, a pénzügyminiszter helyére a kormány- szóvivőt kellett volna kinevezni. 2. Álnok módon be akarnak csapni, félre akarnak vezetni bennünket Azt pedig végképp nem értem, hogy azok az Erdélyből áttelepült honfitársaim - akik ma az állam- polgárság megadása ellen uszítanak -, mint Tamás Gáspár Miklós és László Boglár - miért nem mennek vissza, hogy ott kapják meg méltó jutalmukat Vérforraló orcátlanság a magyar embereket úgy állítani be, mint akik képesek lennének elfogadni és szavazatukkal hitelesíteni a trianoni országrablást és nemzetcsonkítást, amellyel ötmillió magyar testvérünket ítélték arra, hogy idegen nyelvű országokban, megvetett, másodrendű alattvalóként, az erőszakos beolvasztó politika állandó nyomása alatt élje mindennapjait Jóérzésű ember, aki képes néhány pillanatra beleélni magát az idegen földre szakadás nyomorúságába, meg kell gondolja, hogy mondhat-e nemet 84 éve elszakítottságban sínylődő testvérének. De kell-e nekünk őket követnünk? Tagadjuk-e meg mi is Arany Jánost, Munkácsy Mihályt, Ady Endrét, Bartók Bélát, Benedek Eleket, Kós Károlyt, Bolyai Jánost, Madách Imrét, Márai Sándort, Wass Albertet, és a magyar géniusz számtalan nagyságát, akik - ha ma élnének - nem kaphatnának kormányunktól magyar állampolgárságot, mint ahogyan Kuncze Gábor belügyi népbiztos 1997-ben megtagadta Wass Albert honosítását? És tépjük-e ki tankönyveinkből a magyar történelem ragyogó lapjait, Nagy Lajost, Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, Zrínyi Miklóst és Rákóczi Ferencet, Báthory Istvánt, Bethlen Gábort és Bocskai Istvánt, mert hiszen ők is határon túli magyarok voltak? Meggyőződésem, hogy jó szándékú, józan polgártársunk ilyet nem tehet Gyurcsány miniszterelnök mondta a parlamentben: "Magyarnak lenni jó, de embert próbáló is egyben” és én ezzel messzemenően egyetértek. De magyarnak is, meg embernek is csak az mondhatja magát, aki 2 igennel kiállta a december 5-i próbát, és emelt fővel mer szemébe nézni határon túl élő nemzettársainak. Borhidi Attila 1 i
