Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)

2004-11-24 / 321. szám

16 A község gazdái Polgármester: Soós Nándor, aki vadászmester is. Alpolgármeste­rek: Kovácsevics Györgyné és ifj. Mester Zoltán. Képviselők: Béla- vári Antal falugondnok és Scháb Zoltánná Kiss Éva. Hivatalsegéd, könyvtáros, a művelődési ház fe­lelőse, a hirdetőtáblák kezelője: Papp Lajosné. Mezőőr: Jung Ká­roly. A horgászegyesület elnöke: Varga Lajos. A vadásztársaság el­nöke: dr. Kutnyánszky Zsolt, aki a megbízott körjegyző is. A körzeti iskola igazgatója: Krauth Ferenc- né. A községháza elérhetősége: 7763 Áta, Kossuth u. 25. Tele­fon: 06-72-376-213. www.ata.dunantulinaplo.hu Az összeállítás a Baranya Megyei Közgyűlés, valamint a Újpetre és Vidéke Takarékszövetkezet támogatásával jelenik meg. Összeállította: Csűri János DINNYEBERKI DINNYEBERKI?®*1^ \ A község vezetői: A 113 lakosú Dinnyeberki polgár- mestere: Sándor Tibor. Alpolgár­mester: Szabó Tibor. A képviselő- testület tagjai: Borbás József Ist­vánná, Kajdon Béláné, Sándor János, Rózsahegyi Jánosné, Popovicsné Majorosi Szilvia. A település a Bükkösdi Körjegy­zőséghez tartozik. Búcsút október második hetében rendeznek a Magyarok Nagyasz- szonya tiszteletére. Az önkormányzat címe: 7683 Dinnyeberki, Fő út 32. Telefon: 73/378-521. wvw.dinnyeberki.dunantulinaplo.hu Az összeállítás a Baranya Megyei Köz­gyűlés, valamint a Szentlőrinc- Ormánság Takarékszövetkezet támogatásával jelenik meg. Összeállította: Bóka Róbert ÁTA BEMUTATKOZIK DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. NOVEMBER 24., SZERDA Versenyeztetett porták RENDEZETT A PATAK iS PATAKPARTI ÚJ JÁTSZÓTÉR. Az önkormányzat új játszóteret létesített döntően faragott fajátékokkal, vala­mint csúszdával. A közelében rendezték az eddig elhanyagolt patakmedret, a rendezvényudvart pedig lebi- tumenezték. Ahol vadászok terítenek A községvezetőség először szer­vezte meg a Falu legszebb portá­ja versenyt A szalántai, egerági, szőkédi tagokból álló zsűri dön­tése nyomán első helyen Mester György végzett, második: Kátai Raffael, a harmadik Schaub Vil­mos lett Először adtak legkeve­sebb félszáz porta tulajdonos­nak telkenként huszonötezer fo­rint támogatást lakásfelújításra. A faluban az utcák meghitt el­helyezkedése miatt is vásárol­nak telkeket, főként pécsiek, de budapesti és szegedi vadászok is települtek le. Turisztikai vonz­erőt jelent a Pusztamalom Va­dászház is. A település erősödő megtartó erejét igazolja az is, hogy a tizennégy év alatti gyere­Sírok és egyházak Három nagy kiterjedésű teme­tőben nyugszanak a katolikus, evangélikus, református és gö­rögkatolikus hitközösség eddigi halottjai. A Pusztamalom-rész sírkertjébe nem temetkeznek, de a falugondnok és a közmun­kás ezt a területet is gondozza. Nem mindennapi, hogy a ha­ranglábbal szemközti egyetlen imaház ad helyet mind a négy felekezet híveinek. A katolikus sírkertben több évszázados tölgyek magasla- nak, melyeket külön gonddal óv a községvezetőség, hisz mindegyik tájszépítő turiszti­kai látványosság. A régi plébá­nos hittantáborba vitte a gyere­keket Püspökszentlászlóra. Re­mélik, hogy utóda: Horváth Im­re is ezt teszi. kék száma már negyvenkettő. Közülük a legjobbakat évek óta a Falu Legjobb Tanulója címmel ismerik el. Az idei első, aki az is­kolájában is a legjobb: Kátai Norbert. Második Papp Vivien, aki osztályelső is. Harmadik: Si­pos Brigitta, míg a negyedik: Fü- löp Krisztián. Soós Nándor pol­gármester elmondta, a művelő­dési háznál a rendezvényeknek területet bitumeneztek le, a pa­takot kitisztították, készült ját­szótér is. Bíznak abban, hogy idővel megkezdődik a szenny­vízvezeték-fektetés, és összekötőutat építhetnek ki Kistótfaluval. Megbírságolják azt, aki nem gondozza lakóépü­letét és udvarát. A múlt gyökerei A községvezetőség majdnem tíz éven át fáradozott azért, hogy a Mohácsra került hajdani bos- nyák szoba helytörténeti és néprajzi anyaga ismét kerüljön haza. Megérte a fáradozás, nemrégtől szépen berendezett emlékszoba fogadja a látogató­kat. Láthatunk ember nagyságú bábukat viseleti ruhában, egy ódon iskolapadon fekszik az ok­tatási intézmény történetét fel­dolgozó munka. A felvonulta­tott értékeket a néhai Matusek László néptanító gyűjtötte, aki kutatta a községhistóriát is. Az érdeklődőket Papp Lajosné hi­vatalsegéd kalauzolja. Az 1970- es években a lakók zömét bos- nyákok alkották, napjainkban csak három család él közülük a faluban. A községért dolgozik, de a maga gazdája Önállóan dolgo­zik a közterüle­tek rendjéért fe­lélés 48 éves Geiger József közmunkás (képünkön). Munkája során alapos és gyors, mert nem szereti, ha ráestele­dik, mielőtt végezne. Az általa gondozott terület majd egy hek­tár, de ürít tizenkét utcai sze­métgyűjtőt, takarítja az egy kilo­méter hosszú járdát is a vasúttól a faluig. Vihar után gondosko­dik az esővíz elvezetéséről, té­len pedig havat lapátol, de óvja a temető öreg tölgyeit is. Több olyan közösség is műkö­dik, amely a munkája során a falu érdekeit is szem előtt tartja. A horgászegyesület tagjai szépí­tik a környezetet, így padokat helyeztek el, újabban pedig éjje­li megvilágítást kapott a tó. Most azt szeretnék elérni, hogy a vas­úttal együttműködve egy félki­lométeres földes útszakaszt zú­zalékkal borítsanak le - ugyan­csak közösségi munkában. Borcsa Lajos egyesületi tagtól megtudtuk, járnak ide Magyar- bolyból, Beremendről és Siklós­ról is vendéghorgászok, elsősor­ban a ponty-, az amur-, a csuka- és a süllőfogás lehetősége miatt. A közkedvelt pecás és kirándu­lóhely bicikliúton is elérhető, míg az első vonat Mohács és Vil­lány irányából hajnali négy óra húszra van itt. Népszerű a má­jusi halfogóverseny. A hét éve alakult vadásztársaság negyven földtulajdonost tömörít, közülük nem egy a jeles napokon főz és felszolgál. Az ifjúsági klub Go thár Norbert vezetésével kiérde­melni igyekszik, hogy jövőre új helyiséghez jusson. Az egerági iskola pedagógusai anyák napjára, falunapra és ka­rácsonyi műsorra tíz-tizenöt diá­kot készítenek fel vers- és ének előadásával. A pünkösdi búcsúra mindig újjáalakul a nősek-nőtle- nek amatőr focicsapata. DINNYEBERKI BEMUTATKOZIK Novemberi akácillat Dinnyeberkiben amíg a téeszben 12-1500 forin- gül ló óra 20-kor tér be ide a tos fizetések voltak, a háztáji- busz, és autók se nagyon állnak ban megtermelt tej 8-10 ezer fo- az udvarokban: így néha nem is rintot is hozott. Építkezni lehe- zsákfalu, hanem zsákutca, tett. A háztáji tartotta életben a amelyből alig lehet kifordulni, vidéket. A munkába járást alig segíti a Közösen számolgatjuk, hány vonat: a cserdi-helesfai vasútál- embernek lehet állása a mun- lomás 3,5 kilométerre van. Va- kaképes korú lakosok közül: lamikor még gyalogosan is le­nem jutunk el tízig. Körülbelül jártam a vonathoz, emlékezik A zsákfaluba naponta >. alkalommal tér be a busz Zsákfalu ugyan Dinnye­berki, ám kőhaj ításnyira van csak innen Gyűrűfű, följebb Korpád, s még odébb Kán: úgyhogy a nyarak nem csupán a mé­hek lepte akácosoktól mozgalmasak és a telek sem csak a vaddisznójá- rástól. Az viszont kétség­telen: ez a község sem ké­pes önerőből megoldani a közlekedési viszonyaiból, a munkahelyek hiányából is adódó gondjait. Terepjáráshoz idomított kis fe­hér Suzukival gurulunk föl Dinnyeberkibe. A volánnál Sán­dor Tibor fiatal agrármérnök ül, a bicsérdi Aranymező Rt. tehe­nészetében dolgozik: a betegsé­ge miatt a polgármesterségről tavaly lemondó Szilvási András munkáját ő vette át. Dinnyeberki két utcányi ap­rófalu két kilométerre Helesfa után, ollóként szétnyíló domb­vonulat közt. A kiszélesülő völgyben elhanyagolt, díszeiket vesztő öreg házak és felújítás alatt állók gubbasztanak. A fö­léjük pipiskedő kis katolikus templom a tornyát a Nap hideg novemberi fényeibe fúrja. A dél­nyugatra néző domboldalon a falombok még ebben a búcsúzó fényben parázslanak, de ide- lenn a házak már tetőgerincig fuldoklanak az árnyékban. Ko­rai szürkületet ígérnek. A szülői házat a község közepetáján találni. Tibor hoz­zájuk kalauzol, ahol édesanyjá­val, Ibolyával, majd édesapjá­val, a kertből betoppanó Sándor Jánossal szoríthatok kezet. Kö­zelünkben a széken egy óriási fazékban szárítani való paprika piroslik. Sándoréknál szinte mindig dologidő van. Az édes­apa, aki sofőrként a falugond­noki teendőket látja el, és az édesanya, aki szakmájára néz­ve varrónő - soha nem szakad­tak el a paraszti munkától. Egy kis. szóváltásra azért mindig van idő. De ahogyan a község életéről kérdezem vendéglátói­mat, mindjárt feltolul a falu múltja és az egyik napról a má­sikra élők gondjai is.- A munka mindig az éle­tünkhöz tartozott, nem is lehe­tett ez máshogyan - mosolyo- dik el Ibolya asszony, ahogy a borospoharakat az asztalra rak­ja. - Színtiszta magyar telepü­lés volt hajdanán, igaz, akkori­ban még tejcsarnoka volt és a száz hektárnyi legelőre marha­csorda, disznó járt ki, volt még libapásztor is.- Akkoriban 600 lakosa is volt, a kilencvenes években már csak 150, most 113 - teszi hozzá Sándor Tibor. - Csak 1974-ben jutott el idáig az asz­faltos út.- Végre be tudott jönni a bá­nyászbusz, a téeszjárat - mond­ja az ötvennyolcadik évét tapo­só édesapa. - Akkoriban még bérelni lehetett terményt, és ugyanennyien részesülnek szo­ciális segélyben. Négy óvodás, legfeljebb tizenöt általános isko­lás, néhány csecsemő és közép- iskolás fiatal tartozik 18 éven aluliak korosztályához. De a kérdés igazából az, ragaszkod- nak-e majd Dinnyeberkihez, vagy ezeknek a kis falvaknak az „elfogyása” szükségszerű? Reggel 4 óra 30-kor, 7 óra 15- kor, délután 15 óra 20-kor s vé­Ibolya, de hol van már az az idő... A falugondnoki busz lét- fontosságú, néha életmentő - fejtegetik. Nem, nem az ebéd, hanem a gyógyszerek időbeni kiváltása, az idősek orvoshoz juttatása miatt. Egy ráadás-sétát is teszünk a polgármesterrel, nem-rég-volt gyerekkori csavargásai színhe­lyén. Néhol egy-egy hatalmas istálló bukkan elő a pilaszterrel díszített polgárparasztház mö­gött - az épületállománynak kö­zel a harmada kaphat védettsé­get a készülőiéiben lévő rende­zési terv szerint. A kultúrház, a ravatalozó, a világháborús em­lékmű felújítása vagy a buszvá­róé pedig a jelen feladatai közé tartozik, jórészt nyertes pályá­zatokkal, akár már tavaszra be­fejeződő munkákkal. Német, svájci és több holland háztulaj­don jelzi, Dinnyeberkinek van keresnivalója a turizmusban. A polgármester azt mondja, az ér­deklődésnek nem sok köze van a Cserdi alatt létesülő tóhoz, az még a jövő zenéje. Egy dombok zeg-zugaiban megbújó falu és környéke vonzerőnek elég. A hatvanhektárnyi fenyveserdő fölöttük a falu csodás, széllel pumpált tüdeje, és államilag vé­dett vízbázis van alattuk. A kö­zeli idősek otthona, a Bóroka Otthon is az 1995-ben létesített vízmüvüktől kapja a kiváló mi­nőségű vizet. Télvíz idején még fahasábok pattognak a kály­hákban - a gázvezeték talán Szentlőrinc felől kanyarodik ide, de a csatornázás lenne sür­getőbb; ebben Bükkösd gesztor­ságával léphetnek előre. És a nyarak! A domboldali akáco­sok, hársak virágzásuk idején méhektől zengenek, a falu Má­tyás király idejébe visszanyúló méhészetéről árulkodik. Joggal remélik, a volt kisiskolában ki­alakítandó szálláshelyet sokan felkeresik majd pihenni vá­gyók, alkotótáborok egyaránt. í

Next

/
Thumbnails
Contents